Berlin, november 17., 12:25 (Német Távirati Iroda)
A péntek reggeli német lapok első helyen foglalkoznak Anglia felelősségével a légi háború elfajulásáért, és közlik ezzel kapcsolatban egy angol szakértő véleményét.
A Völkischer Beobachter megállapítása szerint a német V-fegyverekkel való megtorlás tulajdonképpen a régen esedékes válasz az angol légi terrorra. Hiába igyekeznek az angolok ezt elvitatni. A lap ezután idézi J. M. Spaightnak az angol légügyi minisztérium „principal assistent secretary”-jénak 1943-ban „Bombing […]” címen megjelent könyvét, amely akkoriban, amikor az angolok azt hitték, hogy végleg diadalmaskodtak, szörnyen dicsérte az angolok bombaháborúját az úgynevezett „stratégiai bombázásokat”, és dicsekedett azzal, hogy ez angol találmány. Spaight művében elismeri, hogy Németország 1935-ben és 1936-ban őszinte javaslatokat tett a mögöttes országrész elleni bombaháború megakadályozására. Kiemeli Spaight azt a komoly szándékot is, amellyel Hitler Adolf ezeket a javaslatokat a világ elé terjesztette. Angliában azonban kevésbé vették komolyan ezeket a javaslatokat. Míg Németország a hadsereggel való együttműködés céljából létesítette légi haderejét, addig Nagy-Britannia – Spaight beismerése szerint – már több mint huszonegy évvel a háború kezdete előtt függetlenítette a légi haderőt a hadseregtől, tehát míg a németek csak taktikai célokra szánták a légi haderőt, addig az angolok kezdettől fogva a stratégiai bombaháborúra készültek fel.
 Bréma bombázása B–17-ekkel 1943. november 13-án |
Az angolok már 1936-ban négymotoros bombázókat építettek, s már akkor elhatározták, hogy még nagyobb bombázógépeket építenek.
A Völkischer Beobachter megállapítja, hogy Németország magatartása a légi háború tekintetében a háború kitörése után sem változott, és Lengyelország összeomlása után sem intézett döntő légi támadásokat Anglia ellen, mert ez német megítélés szerint a légi haderővel való visszaélést jelentett volna. Varsó és Rotterdam bombázása is csak taktikai jellegű volt, mert a német seregek mindkét esetben e városok kapui előtt álltak. Ezzel szemben Spaight elismeri, hogy az angolok már akkor kezdtek német területen lévő célokat bombázni, mikor a németek még nem kezdték meg az angol területen lévő célok támadását. „Ez történelmi tény – állapítja meg Spaight –, amelyet nyíltan el kell ismerni.”
Spaight igyekszik kimutatni, hogy a bombaháborúnak a polgári lakosság terrorizálásig való elfajulása a hiányos célzási biztonság miatt szükségszerű következmény volt. Ezzel – hangsúlyozza a Völkischer Beobachter – Spaight csak megerősíti az angol légi hadviselés lelkiismeretlenségéről tett német megállapításokat.
Az angolok – állapítja meg végül a Völkischer Beobachter –, akik felelősek a háborúnak ezért az elfajulásáért, nem vettek figyelembe semmiféle német figyelmeztetést, ezért most nem szabad csodálkozniok, ha azok a nyers erők, amelyeket ők hívtak először életre, most épp ily kíméletlenül saját országukra szabadultak rá. (MTI)
