Hosszabb idő után ismételten egy Harc-lapszemlével jelentkezem a rovat követői felé. Noha az ebben az újságban megjelent írások nagy része – nem az összes – merőben más tónust ütött meg az Új Európáétól vagy az Egyedül vagyunk soraitól, a Harcnak is abszolút helye volt a korabeli újságpiacon, a történész számára pedig valóságos kincsesbánya, ahol máshol csak igen ritkán fellelhető gondolatokba, véleménycikkekbe botlik az ember, melyek egyszersmind a korabeli közhangulatot is remekül lefestik.
Az alábbi történet is egy ilyen különlegesség, habár én egyértelműen úgy gondolom, hogy teljes egészében ez a jelenet így nem játszódott le (persze leellenőrizni nem tudom), de akár le is játszódhatott volna, az újság egyfajta hangulatfestésre használta. A lapszám megjelenésekor 1944 júniusát írjuk, annak is az elejét, a fővárosban ekkor már javában zajlanak az elkülönítések, de még messze nem befejezettek, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. Ha önmagában az egész történet nem is feltétlenül esett meg teljes egészében, a villamoshasználat vagy a folyamatos mászkálás reális képet fest, utóbbi nyilván ezer meg ezer visszaélésre adott okot a zsidóság részéről. Annak ellenére, hogy messze pontosabb adatokat vezettek a magyarországi lakosságról akkoriban, mint most (jelenleg kb. fogalmunk sincs, pontosan mennyi cigány, vagy éppen zsidó él az országban), az összegyűjtés, majd elkülönítés akkor sem volt zökkenőmentes a korszak Budapestjén, amely többször szült feszültségeket is.
A villamosos történetszál egyébként egy régebbi Archívum-számot juttatott eszembe, több olvasónk bizonyára szintén erre fog majd asszociálni, de a címet szándékosan nem árulom el, hogy legyen lehetőség találgatni.
Végül egyetlen dologról nem szóltam még, ez pedig a szerző, és ennek oka van. Számos egyéb írással ellentétben itt csak egy „s.” betű szerepel a végén, így az író konkrét személyét vagy nem őrizte meg a történelem, vagy egyelőre nem jöttem rá, kihez kellene kötnöm. A Lapszemle rovat kiterjedtsége miatt ritkán ismétlődik egy-egy lap, de ha a jövőben még előkerül ez a bizonyos „s” betű, természetesen külön jelezni fogom.
Lássuk hát!
A támadó sárgacsillagosAz ország legtöbb vidéki városában megtörtént már a zsidók elkülönítése, a falvakból eltávolítása és így a vidéken jórészt megszűnt a zsidó mételyezés és bosszúállás lehetősége. Igen, a bosszúállásé is, pedig ennek a lehetőségnek a megszüntetése is fontos, ha az elszórt mérgezett kockacukorra és a zsidóknál lefoglalt, töltetre váró robbanó babákra gondolunk.Amíg a vidéken jelentősen javult, tisztult a helyzet, addig a fővárosban, ahol pedig az egész országban a legtöbb zsidó él egy tömegben – most látjuk csak, hogy Budapest ezen a téren alig maradt el Munkácstól –, még mindig korlátozás nélkül nyüzsöghetnek a város minden részében, körutakon, belvárosban, Budán mindenütt.Az Andrássy-út, körutak környékén és mellékutcáiban nyüzsögnek is olyan tömegben, hogy az ember azt hiszi, nem is Magyarország, hanem Palesztina fővárosában vagyunk.Tudjuk, hogy éppen a nagy számuk miatt a legnehezebb itt a zsidók teljes elkülönítése, másrészt arra is kell gondolnunk, hogy egy helyre csoportosításuk vagy eltávolításuk után angol-amerikai barátaik és szövetségeseik bombái csak a magyarokat érnék. Több helyre való csoportosítással elkülönítésüknek, mint ahogy tervezik is a fővárosban is meg kell történnie.Különböző nyilvános helyekről a magyaroktól való elkülönítésük máris folyamatban van. Egymásután zárták ki őket hivatalokból, üzletekből s más munkahelyekről, színházból, moziból, fürdőből, vendéglőből, kávéházból, szállodából. Most már sorra kell kerülnie a villamosokról való letiltásoknak is.Vidéken, így pl. Szombathelyen is, ez már megtörtént. A fővárosban is követni kell a példát. Most már aránylag kevés zsidó jár munkába, annál kevésbé értjük, miért, hova, merre kell még mindig oly nagy számban járniok, hogy a villamosok állandóan megtelnek velük annyira, hogy a munkába járó magyarokat akadályozzák abban, hogy időben eljussanak munkahelyükre. A körutakon és a földalattin a villamosok valósággal kerekes zsinagógákként hatnak a sok sárgacsillagossal.A megfeszített erővel, a rendesnél többet dolgozó magyarokat joggal háborítja fel, hogy ugyanakkor, mikor több zsúfolt villamost kell sokszor elengedniök, amire nem férnek fel, a villamosokon tömegesen tolonganak a dologtalan zsidók, vagy ha feljutnak, az ülőhelyeken sárgacsillagosok terpeszkednek. Még mindig nem tanulták meg, hogy szerénységgel többre mennének. Ma is éppúgy tolonganak, mint ahogy megszokták, s nem egy esetben még agresszívek is, mint az alábbiakból kitűnik.Zsúfolt 6-osra szállunk fel, amelyen virít a sok sárga csillag. A peronon összezsúfoltan szorongunk. Mögöttünk jól megtermett, kisportolt zsidó beszélget egyensapkással, azt gondoltuk, sárgakarszalagos munkaszolgálatossal. Mondattöredékekből annyit veszünk ki, hogy egy magyar fiút sikerült megnyernie valamely szolgálatra. Vendéglőt említ, ahol kifizetett a fiú számára két liter bort azzal, hogy ez jár neki, akár egyszerre issza meg, akár fröccsönként. Valamilyen üzletről lehet szó s csak annyit értünk, hogy ötszázat keres rajta. Nem sok, dehát manapság… Közben olyanokat mond, amelyeket csak fülébe suttoghat.Később a villamosok zsúfoltságáról beszél. A sárgacsillagos ekkor már nem annyira óvatos, úgyhogy fültanui lehetünk az alábbi épületes és tanulságos elbeszélésnek:– Tudod, hogy mostanában mennyire kinéznek bennünket a zsúfolt villamosról – mondja. – Tegnap este is alig tudtam felszállni a körúton. Benyomakodtam és odébb löktem egy gój palit. Dühösen rámnéz és azt mondja:– Még mindig nagyon tolonganak a zsidók.– Gondolhatod, szerettem volna a pofájába vágni, de nem lehetett. Ma ilyen a helyzet. Az egész villamos rámtámadt volna. Gondoltam, meglesem, hol száll le, aztán ellátom a baját. A pali az Andrássy-útnál szállt le. Én utána. Na, majd ha elhagyott helyre ér... Befordul a sötét Csengery-utcába. Az én utcámba. Jó hely, senki sem jár ott. Elérem, megragadom a két vállát, megfordítom, a pofájába vágok ököllel.– Zsidózol még, nyavalyás? Ütöm, kiabál, gyengén védekezik. Alaposan elláttam a baját, aztán leköptem és ott hagytam.Diadalittasan röhög, aztán megint társa füléhez hajol és suttogva mond valamit. Már megint üzletről lehet szó. Aztán valamire oktatja társát.– Tudod Ferikém így, tudod Ferikém úgy…Még csak annyit hallok: ha rád bizonyítják is, tagadj, hazudj... aztán leszállnak.Ekkor látom megdöbbenéssel, hogy a „Ferikém”, akiről azt hittem, hogy munkaszolgálatos: magyar levente. Karján sisakkal, légószolgálatba mehetett. És ezt a leventét mételyezte, tanította ki valami gazságra a suttogó sárgacsillagos, aki durván megtorolta a magyaron a zsidó tolongásra tett csendes megjegyzését.Íme: kétszeres bizonyíték arra, hogy sürgősen el kell különíteni a fővárosban is a zsidókat, hogy ne mételyezhessenek tovább, másrészt letiltani a villamosokról, mert még nekik áll feljebb. A bosszúálló zsidó még mindig véres elégtételt vesz egyszerű igazságot tartalmazó, csendes megjegyzésért.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Korábbi Harc-lapszemlék: