A konzervatív bécsi napilap Közeleg a következő osztrák vereség című cikkében tudósít a Felső-Ausztria által a temelini atomerőmű ellen az Európai Bíróságon, Luxemburgban benyújtott beadvány elutasításáról. Szabad az osztrák jog eszközeivel megakadályozni egy cseh atomerőmű működését, mert baleset esetén Ausztriát is érintené a radioaktív szennyezés? Nem – véli Miguel Poiares Maduro, az Európai Bíróság főügyésze záró beterjesztésében, mely az Ausztria és szomszédja közötti egyik leghevesebb vita lezárásával feltételezhetően Bécs vereségét fogja eredményezni. A legtöbb esetben a bíróság követi a záró beterjesztést. 2008 márciusában a linzi tartományi bíróság C-115/08 számú ügyiratában fordult az Európai Bírósághoz, azt kérdezve, Felső-Ausztria kikényszerítheti-e az atomerőmű leállítását az osztrák polgári törvénykönyv 364. paragrafusa alapján. E paragrafus a túlzott szennyezésektől védi az ingatlantulajdonosokat, függetlenül attól, hogy külföldi vagy belföldi az okozó. Poiares Maduro szerint e paragrafus Temelin-ügyben történő alkalmazása sérti a letelepedési szabadság elvét, egyrészt mert az EU-ban szabad atomerőművet építeni, másrészt Temelin minden uniós biztonsági előírásnak megfelel és rendelkezik cseh üzemeltetési engedéllyel.

A konzervatív német napilapban Georg Paul Hefty A magyar variáns című cikkében elemzi a konstruktív bizalmatlansági indítvány budapesti alkalmazásának hátterét. A szerző megállapítja: amikor ezt az eszközt Gyurcsány Ferenc először alkalmazta, pusztán miniszter volt, képviselői mandátum nélkül. Még sohasem állt a választók elé, hogy megméresse magát. Pusztán a szocialisták és szabad demokraták megállapodása alapján választotta meg a két párt frakciója miniszterelnökké. Hasonló a helyzet a most megválasztott Bajnai Gordonnal is, aki szintén nem rendelkezik képviselői mandátummal, sőt még széles körű párttámogatásra sem számíthat. Bajnai, akit néhány külföldi megfigyelő már semleges szakemberként mutat be, s magáról mint a „válságkezelő kormány fejéről” szól, valójában pártfeladatot teljesít, s nem utolsósorban az őt támogató pártok választási esélyeit kívánja növelni. Éppúgy félrevezető, ha Bajnai kormányát a kívülállók „szakértői kormánynak” nevezik. Egyrészt, mert személyükben a mostani kormánytagok, akiket a két koalíciós frakció saját soraiból a kormányba küldött, nem különböznek a korábbi kormánytagoktól. Másrészt Bajnai számos minisztere, akiknek nincs parlamenti képviselői mandátumuk, nem felel meg minden további nélkül az adott tárca szakemberével szemben támasztott kritériumoknak. Miért kellene Gyurcsány Ferenc 29 éves irodavezetőjét a titkosszolgálatok területén szakembernek tekinteni? Még akkor is, ha titokban e szolgálatok egyikének munkatársa lett volna, életkora miatt és a régi motorosok tapasztalati előnyével szemben aligha tekinthető valóban hozzáértőnek. Az új kormányfő és az őt támogató vezetői kör ama törekvését, hogy a szaktudást állítsa előtérbe, az eredetileg jelölt gazdasági miniszter kartellezési ügyének napvilágra kerülése óta érdemes kétkedve fogadni. Hiszen a gazdasági miniszter többek között a gazdasági versenyért is felelt volna. Az ugyanis aligha hihető, hogy sem az újonnan megválasztott miniszterelnök, sem elődje, aki szintén részt vett a kormányátalakításában, vagy a hivatalban lévő igazságügyi miniszter olyan keveset tudott volna, hogy egy civil szervezettől értesültek volna a kartellezésről. Tekintettel a magángazdaságban is meglévő kísértésre, miszerint minél nagyobb szeletet kanyarítsanak ki maguknak az állami megbízásokból, felmerül annak a gyanúja, hogy Magyarországon pontosan akkor jött a bizalmatlansági indítvány divatba, amikor az uniós tagság új megcsapolható forrásokat tett számukra elérhetővé.

A legnagyobb példányszámú európai bulvárlap Hundt, a munkaadók vezetője óv a pánikkeltéstől című, Lafontaine már általános sztrájkról beszél alcímű cikkében foglalkozik a gazdasági válság várható szociális következményeiről kirobbant vitával. Dieter Hundt, a munkaadók elnöke nem hiszi, hogy az aktuális válság miatt szociális nyugtalanságba zuhanna a szövetségi köztársaság. Mint fogalmazott, pontosan ebben a helyzetben „rendkívül káros” ez a negatív hangulatkeltés. A társadalomért felelős személyeknek nem szabad „vad spekulációkban és választási taktikai manőverekben részt venniük” – nyilatkozta Hundt. Oskar Lafontaine, a Baloldali Párt Bundestag-frakciójának vezetője politikai célokat megfogalmazó általános sztrájkot követelt. „Ha a kormány továbbra is tétlen marad, ezáltal megnő annak a veszélye, hogy a jobboldal ismét megerősödik Németországban. S az mindannyiunk felelőssége, hogy a németországi újnácik ismételt megjelenését megakadályozzuk” – fogalmazott Lafonatine. Gesine Schwan, az SPD köztársaságielnök-jelöltje sötéten látja a jövőt, kijelentette: a közhangulat „robbanékonnyá” válhat. Peter Struck, az SPD Bundestag-frakcióvezetője bírálta a nyilatkozatot, mely szerinte aláássa a kormány válságkezelő törekvéseit. Jóléti szervezetek szerint elsősorban nem a szociális lázadás fenyeget Németországban, hanem a politikától és a demokráciától történő elfordulás. A polgárok „radikalizálódása” sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint az utcai zavargások – véli a liberális svájci lap.