A baloldali müncheni napilapban Matthias Kolb A pizzériák ideális maffiatámaszpontok címmel készített interjút Petra Reskivel. Az oknyomozó újságírónő számos könyvében foglalkozott az olasz bűnszervezet németországi térnyerésével. Reski a riporter kérdésére elmondta, Németország nem tanult a 2007-es duisburgi, hat áldozatot követelő maffiagyilkosságból. Akkor a szövetségi köztársaságot sokkolta az erőszak, de időközben az az értelmezés uralkodott el, hogy ott olaszok öltek meg olaszokat, ezért a történtek Németországot nem érintik. Idézett egy német nyomozót, aki szerint a politikusokat addig nem érdekli az olasz maffia térnyerése, amíg ez nem jelent közvetlen választási hasznot. A nemzetközi terrorizmus számít elsőszámú ellenségnek, miközben a szervezett bűnözés ellen küzdők posztjait felszámolják. Ilyen körülmények között a maffia nyugodtan dolgozhat. Reski szerint a maffia már integrálódott a német társadalomba. A folyamat a német feleségekkel kezdődik, a bankigazgatókon és az üzleti partnereken keresztül egészen az ügyvédekig és az adótanácsadókig terjed. Ez az a humusz, ami a klánok életéhez szükséges.

Mivel az olasz maffiacsoportok üzleti teljesítménye becslések szerint 140 milliárd euró – hasonló nagyságú Dánia, vagy Portugália GDP-je – ezért a küzdelemnek európai szintűnek kell lennie. Ezt a harcot azonban megnehezítik az eltérő törvények. Németországban azért olyan egyszerű a pénzmosás, mert a befektetőknek nem kell bizonyítaniuk, hogy a pénz tiszta – hanem a rendőrség kényszerül annak igazolására, hogy az összeg „piszkos” forrásból ered. Ha valaki 80 000 euróért pizzériát akar vásárolni és elővesz egy igazolást, hogy a nagybátyja átutalta az összeget, akkor az államügyészség már tehetetlen. Németország nem rendelkezik – ellentétben Olaszországgal – a „gyanútól független pénzügyi nyomozás” eszközével. Az FDP ezt úgy ünnepli, mint jelentős és védelemre érdemes vívmányt, de ebből hihetetlenül profitál a maffia. Hasonlóan nehéz Németországban megszerezni a lehallgatási engedélyt is. Reski kijelentette, a pizzériák máig kiváló maffiatámaszpontul szolgálnak. A Kalabriából frissen érkezett fiatal ide jelentkezik be először. Emellett kiválóan lehet itt pénzt mosni, és a lokálok is kiváló találkozóhelyek.

Az újságírónő szerint azért olyan könnyű manipulálni a német közvéleményt, mert a szövetségi köztársaságban a maffia a hazaitól eltérő módszerekkel dolgozik. Németországban ritkán követelnek például védelmi pénzt. Ott egy vendéglősnek csak drágán kell megvásárolnia bizonyos szolgáltatásokat, vagy árut a maffiához tartozó kereskedőtől.

A konzervatív bécsi napilap 150 osztrák adata az adó-CD-n? című cikkében foglalkozik a nagy vitákat kiváltó eset nyugati szomszédunkhoz vezető szálaival. Az állítólagos feketepénzeket leleplező lopott adatokat tartalmazó svájci CD nem csak a német adóelkerülőket izzasztottak meg, mert vélhetően osztrák nevek is szerepelnek a CD-n. Klaus Hübner, a Gazdasági Vagyonkezelők Kamarájának elnöke szerint 100-150 osztrák név szerepelhet a CD-n. Két évvel ezelőtt, amikor Németország a liechtensteini LGT Bankból kicsempészett CD-t megvette, a bécsi pénzügyminisztérium információi szerint a lista 166 osztrák adócsaló adatait tartalmazta. A svájci CD tartalmáról semmilyen információval nem rendelkeznek – nyilatkozta Harald Waiglein a pénzügyminisztérium szóvivője.

Hübner ennek ellenére azt tanácsolja minden esetleges adócsalónak, hogy a következő 14 napban tegyenek önfeljelentést. Ez tűnik a legelegánsabb kiútnak. Az önfeljelentést követően ugyan az illető köteles az összes elcsalt adót kifizetni, további pótdíj, vagy szabadságvesztés azonban nem fenyegeti. Ennek ellenére mindeddig nem tapasztalható az önfeljelentések számának emelkedése – fogalmazott Hübner. Ezt az értékelést osztja a bécsi pénzügyminisztérium is.