Győri Nemzeti Hírlap, 1943. május 30., vasárnap

Világháborús hősök emlékkövének avatása 1929. május 26-án
Hősök napja  van ma s ezen a napon az egész ország kegyelettel emlékezik meg azokról a magyar férfiakról, kik felöltve a katonaruhát, fegyvert ragadtak 1914 nyarán, majd a sorra következő években elindultak, hogy ismét beírják a magyar katonaerények aranykönyvébe a magyar katona dicsőséges nevét.

A négyéves első világháború többszázezer magyar életet követelt és sokan lettek rokkantjai, özvegyei és árvái a világháborúnak, melyet nem a magyar katonaerények hiánya miatt vesztettünk el. A magyar katona háromszor, négyszer sebesülve is újra és újra kiment a harctérre és helytállt az utolsó percig, de mögötte a kishitűség jó talaját kihasználva, felbomlasztotta az országot a destrukció, a főképpen zsidó aknamunka. A szabadkőművesek, a zsidók és szociáldemokraták borzasztó eredményű munkáját valóban siker koronázta: a magyar katona letette a fegyvert s otthagyta a laktanyákat, mert a zsidók nem akartak katonát látni. Az eredmény Kun-Kóhn Béla és Szamuelly véres vörös terrorja lett és utcán kolduló hadirokkantak, nyomorgó özvegyek és árvák könnye és Trianon.
A legendás tengerésztiszt, nagybányai Horthy Miklós a szegedi párszáz megrendíthetetlenül jó magyar katonával megnyitotta a feltámadás útját. A keresztény jelszavakkal felébredt országot ugyan még kezébe vette a liberálizmus, a zsidó nagytőke soha nem látott virulást ért meg a csonka országban, de az olasz feltámadás és a német nemzeti szocializmus hatalomra jutása visszaadta a hitet a magyaroknak is, eljött az igazi feltámadás órája és lett hadseregünk. A magyar honvédség, ha nehéz körülmények között is, ha a trianoni koldusságunkból is, de felszerelt és mikor ütött az óra, elindult új babérokat szerezni, de egyúttal új áldozatokat is hozni a hazáért.
Az első világháború hőseinek gazdag névsorához új lapokat írt a magyar történelem. Új hősök születtek, új hősi halottak fejfája jelent meg a visszatért magyar területeken és a véráztatta orosz földön.

Most, 1943-ban a hősök napján a régiekkel együtt az újakra is gondolunk, de már nem fojtogatja olyan keserűség a torkunkat, mint mikor a szomorú végű első világháború nagy áldozataira emlékezünk.
Ma négy visszatért területtel nagyobbodva, a fenyegető bolsevizmus feltartóztatását vérünk hullásával is segítve, töretlen bizakodással hisszük, hogy áldozatainkat most nem hiába tesszük a haza oltárára.
Még nagy megpróbáltatásokat kell kibírnunk. A szebb jövő hajnaláig még talán hosszú az út, de a nemzet lelke erős, a nemzet lelkét most nem fogja megrágni a destruktív aknamunka. Tudjuk, hogy még ma is vannak, kik suttogva akarnak bomlasztani. De a magyar földmíves, becsülettel dolgozó magyar ipari munkás és a magyar társadalom minden rétege tudja, hogy mi várna rá, ha ezt a harcot elvesztenénk. Kiveti tehát magából a kártékony elemet, visszaszorította a bomlasztó zsidó rétegeket és teljes szívvel áll a magyar törvényhozók mellett, ha ők a kommunista aknamunka legkisebb rezdülését is kemény kézzel sújtják. Magyarok akarunk maradni, itt akarunk élni a Duna–Tisza táján. Istenünket és hazánkat akarjuk és nem akarunk senki rabszolgája lenni! Van erőnk és lesz erőnk függetlenségünket megvédeni és érte minden áldozathozásra készek vagyunk!
(Kuruc.info)