Győri Nemzeti Hírlap, 1937. augusztus 18., eredetiben itt és itt
Kevés olyan őszinte, s éppen ezért megható és tanulságos írást olvastam mostanában, mint Ignotusnak a „Magyar Hírlap” vasárnapi számában megjelent vezércikkét. Ignotus kétségtelenül nagy kultúrájú író, akinek szerkesztői működése irodalomtörténeti értékű: nem egy tehetséges író neki köszönheti elindulását s sikeres pályafutását. Mindig tárgyilagos igyekszik maradni, tán ezért van valami hűvös előkelőség írásában. Ez az írása azonban ellentétben a többiekkel, szokatlanul szenvedélyes: mintha a sok elfojtott keserűség tört volna ki akkor, amidőn olyan témáról kellett írni, amelyet a legtöbb zsidó író legszívesebben megkerül: magának a zsidóságnak problémájáról. Talán csak az egyik ma élő kiváló zsidó író, Pap Károly írt ilyen őszintén a zsidóságról, a „Zsidó sebek és bűnök” c. könyvében. (Róla külön is érdemes volna írni.)

Ignotus (Veigelsberg) Hugó
A kitűnő író a palesztinai zsidó állam felosztásának kérdésével kapcsolatban megállapítja, hogy Herzl és Nordau azért vetették föl a külön zsidóország tervét, hogy „az üldözöttek hazát lelhessenek.” Ezen terv megvalósításának megvannak a nehézségei: az idegen nemzetekbe beolvadt zsidók nem akarnak önként elmenni az új zsidóországba, a „csakugyan zsidónak maradt zsidók, a lengyel- és oroszországbeli hívők urak rossz lelkiismerettel szánják rá magukat, hogy előlegbe merjék venni a Jeruzsálembe való visszatérést, mielőtt eljő a Messiás, hogy népét oda visszavigye.”
De folytatja tovább a kiváló író: „ma csakugyan szükség van, egyre égetőbb szükség egy külön zsidó tanyára, hol a nemzetükből zsidó mivoltuk miatt kizargatottak megvonhassák magukat, megéljenek, s megpróbálják újra és utólag összeállani néppé s nemzetté. A cionizmus lehet, tegyük föl, éppúgy erőltetett és mesterséges konstrukció, mint aminő az antiszemitizmus: viszont az antiszemitizmus miatt Cionra ma csakugyan szükség van, s az egyik Ahasvérustól megkergetett másik Ahasvérusnak csakugyan kell szállás, hol fejét lehajthassa.”
Ezek után keserű szemrehányást tesz a cionista kongresszusnak, amely ráállt „Palesztina felosztásának s benne egy mellényzsebbe való kis Zsidóország különkerítésének gondolatára.”
De hát „jól tette, mit tett volna, így legalább a veszett fejsze nyelét megmentette s lesz egy ország, mely közjogilag s diplomáciailag képviselheti a gondolatot, hogy a zsidó is ember, s lesz egy talpalatt, hol a következő esztendők során még valami kevés zsidóság meghúzhatja magát üldöztetései elől.”
A legmegkapóbb azonban s ránk, de a zsidóságra nézve is a legtanulságosabb cikkének befejező része, amelyben kemény váddal illeti magukat a zsidókat, különösen pedig a gazdag zsidókat. Így szól ez a rész:
„Mehet tovább, t. i. a zsidóság s elgondolkozhatik sorsán, melynek oka mégis csak őbenne lehet, különben nem térne vissza nemzedékről-nemzedékre s újra meg újra. Az antiszemitizmusnak, mintha mégis igaza volna, a zsidó mintha csakugyan rosszabb nép volna, mint a többi, mert csakugyan nincs még egy nép a világon, melynek a feljutottja olyan árulója volna az alulmaradottjának, mint a zsidó.”
„A gazdag zsidónak ennél kisebb gondja is nagyobb: ő csak magával törődik, a fajtájával nem - alamizsnára néha s néhol még telik a kedvéből, ahogyan Palesztina tagadhatatlanul a Rothschild s az amerikai pénzesebb zsidók bőkezűségéből épült föl: - de hogy hatalmát, amit pénze ád, a fajtájáért komolyan latba vetve, tán egy kicsit kockára is vesse: olyan bolond, olyan rajongó, olyan érzelgő már nincs.
A zsidók végzetének azok a zsidók a szerzői, kiket magukat e zsidó végzettől megóv a pénzük. Ahasvérusnak, a gazdag vargának a legenda szerint az volt a bűne, hogy az úri háza előtt telepedő Megváltótól megtagadta az üdítő cseppet. Így hagyja a fajtája nemzedékről-nemzedékre elepedni önnön megváltatását, s ezért bolyongás a sorsa végig a világtörténelmen. Érdeklődéssel várjuk a zsidóság válaszát.
Új keresztény élet a zsidók nyomán
1944. augusztus 18., eredetiben itt
Március hónapban hozta a kormány az első erélyes intézkedést a zsidó kereskedők eltávolítása ügyében. Egy csapásra megtisztult a magyar kereskedelem ettől az oly sokáig rajta élősködő nemzetközi néptől. De sajnos akadt még olyan, magát magyar polgárnak valló ember, aki hangzatos szólamokat szavalt a zsidók kereskedelmi érzékéről és arról a „pótolhatatlan veszteségről”, mely a magyar kereskedelmet érte a zsidók eltávolításával. A gyakorlat azonban megcáfolja ezeket a zugpolitizálókat.
Megkezdődött az őrségváltás, a magyar kereskedők elfoglalták azokat a helyeket, melyek már régen őket illették volna meg. Töretlen erővel, erős lélekkel állnak itt, hogy szolgálják hazájukat. Végigmegyünk néhány most megnyílt üzleten. Először is Szabó László Baross úti üzletét látogatjuk meg, melyet a bombakárosult Sipos cég foglalt el. Kedves, udvarias kiszolgálás fogadja a vásárlókat, igyekszenek a rendelkezésükre álló készletből lehetőleg mindenkit kielégíteni.
Élénk a forgalom a Hattyú illatszertárnál is. Most Meixner Béláé az üzlet, akit a július 2-iki angol terrortámadás fosztott meg illatszertárától. Régi vevőközönsége új állomáshelyén is felkeresi, annyira megkedvelte a kedves modorú, figyelmes kereskedőt.
Belátogatunk a volt Lusztig posztóüzletébe. Csinos fiatalasszony fogad bennünket, a jelenlegi tulajdonos, Cigány kereskedő felesége. Elmeséli, hogy az ura katona volt, mikor előző üzletüket lebombázták. Teljesen egyedül rendezte be a számára kiutalt új üzlethelyiséget. Bizony sok munkába került, míg rendbe hoztuk, - mondja - például a falakat négyszer kellett átfesteni, hogy eltűnjön róluk a zsidó elődtől emlékbe otthagyott piszok.
A volt Anhalzer cég kirakata most is pompás rendezéssel csalogatja beljebb az érdeklődőket. Keressük az új tulajdonost, de hamarosan megtudjuk, hogy az üzlet az állam tulajdona. Tunner üzletvezető intéz minden ügyet és ezért az álamtól megállapított fizetést kap. Reméljük, a cégnél becsületes szolgálatban eltöltött negyven éve után hamarosan felkerül neve az Anhalzer név helyébe. Mint üzletvezetőnek most félévenként kell az államnak elszámolnia a bevett összegből.
Körülnézünk az utcákon. Mindenfelé új cégtáblák, az üzletekben becsületes, keresztény arcok. A legtöbb egyszer már elvesztette minden vagyonát, most az állam segítségével kezdi új életét. Ez az élet nehéz, küzdelmes a jelen pillanatban, de le fog küzdeni minden nehézséget, mert keresztény és magyar.
G. P.
 
További erősítések szállnak partra Dél-Franciaországban
Súlyos harcok az inváziós harctéren

Berlin, augusztus 17. NTI. A véderő főparancsnoksága közli: Normandiában az első kanadai hadsereg egész napon át folytatta erős támadásait a Dives szakaszon és Falaise-től kétoldalt, hadosztályaink ide-oda hullámzó és mindkét részről veszteségteljes harcokban meghiúsították az ellenség áttörési szándékát. Az elkeseredett viaskodás tovább tart. Az Argentan térségéből tovább támadó észak-amerikaiak ellen páncélos kötelékeink ellentámadásra indultak és kelet, valamint délkelet felé visszavetették őket. Az ellenség gépesített erői továbbtörtek előre kelet felé a Szajna középső folyása ellen, valamint délkeletre a Loir ellen. Dreux város kemény harc után elesett. Chartres és Orleans körül harcok lángoltak fel. Bretagne-ban Brest harctérségében összefogott elhárító tűzzel szétvertünk több ellenséges támadást. St. Malo fellegvárában a védők továbbra is ellenállást tanúsítanak. Cezembre üteg tüzével, bár az ellenség igen erősen lőtte, szétvert a fellegvár ellen intézett több ellenséges támadást.
A dél-franciaországi partvidéken tovább tartanak a heves harcok az ellenséggel, amely a levegőből és a tengerből való partraszállásokkal fokozódó erősítéseket kap. Az ellenségnek súlyos küzdelem után sikerült benyomulnia Cannes városába. Könnyű német tengerészeti erők és biztosító járművek augusztus 15-én, a reggeli órákban a francia Atlanti-partvidék előtt túlerőben levő brit hajóhad kötelékkel vívott több ütközet során elsüllyesztettek két rombolót és megrongáltak egy cirkálót. Egyik járművünk elsüllyedt és másik megsérült. A légi fegyvernem az ellenséges partra szállító hajórajjal a St. Tropez tengerrészen vívott harcban nyolcezer bruttó regiszter tonnát kitevő két ellenséges szállító hajót olyan súlyosan megrongált, hogy elvesztésükkel számolni lehet. Egy csatahajó súlyos űrméretű bombatelitalálatot kapott. A francia hátországban harcban felkoncoltunk 168 terroristát. London ellen a V. 1. megtorló tüze tovább tart.
Az olasz arcvonalról nem jelentenek nagyobb harci cselekményeket. A felső-olaszországi térségben augusztus 11-től 15-ig terjedő időben 884 terroristát semmisítettünk meg. A kárpátok előterében a Krosnótól északnyugatra támadó szovjet átmeneti betörése után ellentámadással visszavetettük csapatait. A nagy Visztula kanyarulatban folytatott elkeseredett támadó és elhárító harcokban szerdán 67 ellenséges páncélost lőttünk ki. A Wirhallentől kétoldalt lévő szakaszon a szovjet egész napon át folytatta erős páncélos és csatarepülő kötelékek támogatásával indított áttörési kísérleteit. A heves harcok tovább tartanak.
A lett arcvonalon gránátosaink Brisentől északra megtartották állásaikat a bolsevisták megismételt erős támadásaival szemben. Itt 49 ellenséges páncélost lőttünk ki. Észtországban csapataink Pszkovi-tótól nyugatra továbbra is kemény küzdelemben állnak az előrenyomuló szovjet erőkkel. Csatarepülőgépek támogatták a térségben a hadsereg harcait. Jó eredménnyel támadták az ellenség átkelő forgalmát a Pejpusz és Pszkovi tó között. 11 teljesen megrakott komphajót elsüllyesztettek. A szovjet légiharcokban és a légvédelmi tüzérség tüzétől 56 repülőgépet vesztett.
A keleti arcvonal középső szakaszán folyó súlyos harcokban repülőkötelékek és egy repülőkötelék légvédelmi tüzérsége az elmúlt hat hét alatt 89 ellenséges páncélost és 1216 repülőgépet semmisítettek meg.
Berlin, augusztus 17. Interinf jelenti: A dél-provence-i partraszállás térségében az amerikaiak nehéz hajóágyúik védelmében nappal és éjszaka újabb erősítéseket szállítottak hídfőik területére. […] Toulon erődítményétől mindkét oldalon visszavertük az új partraszállási kísérleteket. Ezzel szemben Cannes térségében sikerült a partraszállóknak lábukat megvetni. A többi hídfő területén a parti biztosító alakulatok továbbra is súlyos harcban állnak a partraszállókkal.

Normandia, 1944

Sherman-ek Normandiában, 1944 augusztus

Királytigris Caen-től 15 km-re, 1944. július 16.

A partraszállás után: kimerült német katonák Norrey-en-Bessin-ben

Argentan romjai - kilőtt Párduccal

Kilőtt T-34-esek között német katonák - Riga mellett, 1944. augusztus

1944. augusztus 18., Varsó, óváros
(Kuruc.info)