Győri Nemzeti Hírlap, 1938. november 10.

Mátészalka, nov. 9. MTI. Ruszinszkónak cseh fennhatóság alatt maradt területén teljes a zűrzavar. A ruszin lakosság mindenfelé a Magyarországhoz való visszacsatolást követeli, és szembeszáll a csehekkel. Nagyszőlős város és több község ünnepélyesen ki akarja jelenteni, hogy Magyarországhoz akar csatlakozni. Nagyon sok olyan hír is érkezik, hogy a cseh karhatalom kegyetlen a lakossággal. Igen sok embert letartóztatnak és a községek vezetőit túszként elszállítják. Egyre izgatottabb és nyugtalanabb a hangulat Igló környékén. A szlovákok és ruszinok között is kiéleződtek az ellentétek. Napirenden vannak az összetűzések Eperjesen is.

Husztról jelenti a Lengyel Távirati Iroda, hogy vasárnap a görög katolikus és a római katolikus templom előtt véres összetűzésre került a sor a csendőrség és a lakosság között. Drámai jelenetek játszódtak le. Rendkívül sokan megsebesültek. Huszt község lakossága a véres esemény után Ungvárra küldöttséget menesztett azzal a kívánsággal, hogy a Csehszlovákiánál maradó ruszin területekre nemzetközi bizottságot küldjenek ki, mely a helyszínen meggyőződhetik a tarthatatlan állapotokról.

Ungvári jelentés szerint azoknak a küldöttségeknek száma, melyek a különböző ruszin falvakból érkeznek és vidéküknek Magyarországhoz való csatolását követeik, egyre szaporodik. A cseh hatóságok a mozgalom megbénítására a terror eszközéhez nyúlnak.

Az Express Távirati Iroda ungvári jelentése szerint a verhovinai lengyel határhoz közel fekvő Brustura községben egy passzt, akitől egy cseh katona rabolni akart, baltával támadt a katonára, mire a csehek lövöldözni kezdtek és nemcsak a parasztot, hanem annak egész családját legyilkolták, majd házát és a gazdasági épületet felgyújtották.

Ungvári jelentés szerint kedd reggelre virradó éjszaka a cseh katonák leszerelték Masaryk bronzszobrát és ismeretlen helyre szállították.

Lengyel Távirati Iroda ungvári jelentése szerint a csehek a visszacsatolt Kárpátalja területrész irattárát nem Husztra, a ruszinok városába, hanem a messzebb fekvő Szlovákiába vitték. A lengyel sajtó ebben annak bizonyságát látja, hogy a cseh hatóságok számítanak arra, hogy a ruszin földet rövidesen el fogják veszíteni.

 

Fülek, nov. 9. MTI. A cseh megszállás alól felszabaduló Felvidék harmadik körzetébe bevonuló magyar honvédcsapatok ma folytatták előrenyomulásukat. A füleki megszállás a kora délutáni órákban történt meg. Ezrekre menő lakosság hatalmas örömujjongással fogadta a magyar katonákat.

 

Dunaszerdahely, nov. 9. MTI. Csallóközben vitéz Temessy Milán altábornagy parancsnoksága alatt előnyomuló vegyes dandár csapatai kevés kivétellel megszállták a bécsi határozatban megállapított ötödik zónát. Természetesen a Csallóközben a menetrendszerű forgalom megindult. Minden állomáson nagy lelkesedéssel fogadták a magyar vonatokat és vasutasokat.

 

Hont megye megszállott területének visszafoglalása is tovább folytatódott.

 

Beregszász nov. 9. MTI. A debreceni vegyesdandár csapatai szerdán reggel 9 óra tájban vonultak be a cseh–magyar határ mentén, hogy megkezdjék a bevonulást Aszély és Bulcsú községeken keresztül Beregszász városába. Nem volt Beregszászon egyetlen cseh felírás. Határtalan lelkesedéssel fogadták a katonákat és az összegyűlt magyarok kifogyhatatlanok voltak az összetett, rímes jelszavak kiáltozásában Ilyen ütemes kiáltások hallatszottak: a szőllősi bor igen jó, csak cseheknek nem való. Vissza Técső, amíg nem késő. Huszt büszke vára, magyarokat várja.

 

Budapest, nov. 9. MTI. Szerdán este egyébként az elmúlt napról a következő hivatalos jelentést adták ki: A magyar honvédség csapatai a mára meghatározott vonalat mindenütt rendben elérték. Csütörtökön elérik a katonai bizottságok által megállapított demarkációs vonalat.

 

Felszabadult Komárom nov. 9.

(A Nemzeti Hírlap eredeti tudósítása.) Lassan-lassan elül az ünneplés láza Komáromban, de a város ma is éppen olyan zászlódíszben úszik, mint vasárnap. A emberek reményteljes bizakodással látnak neki a munkának és most már csak mint lidércálomról beszélnek azokról a szörnyű napokról, amikor még tilos volt a magyar szó Jókai városában, amikor még hajógyári munkás volt a polgármester ebben a városban. Mert ilyen idők is voltak.

– Hosszú éveken át egy Csizmadia György nevű egyén, egy hajógyári munkás tartotta rémületben a várost – mesélik a jó komáromiak. – Szociáldemokrata ember volt, iszákos, magyargyűlölő, pedig ő maga is magyar volt hajdanában, de elhagyta hitét, nemzetét, renegát lett belőle. Ezért választották meg polgármesternek ezt az embert, akinek sok-sok takargatni valója volt, amit végül a csehek sem tudtak elnézni, ezért sürgősen leváltották.

A cseh cégtáblák már végleg eltűntek, csupán ott maradt meg, ahonnan a tulajdonos elmenekült. Voltak olyanok is, kik éles magyarellenes magatartást tanúsítottak hosszú évek során és ezek most menekülni voltak kénytelenek. Nem egy otthagyta kiüresített lakását, üzlethelyiségét, miután nem tudta idejében eladni azt, másrészt pedig a magyarok meg potom áron sem vették meg tőlük.

A komáromi Dunaparton valóságos búcsújárás van a csehek által otthagyott földalatti erődítményekhez. Messze a Duna pattjától van a bejárata ezeknek a ,,rókalyukaknak”, amelyekben valóságos kínzókamrákban lehettek a szegény katonák. Az esővíz befolyt ezekbe az alagútszerű betonépítményekbe és a dohos, penészes, nedves levegő egy-kettőre súlyos beteggé tette a katonákat. Elképzelhető, hogy sokszor napokra bezárt katonák alig várták a szökést, hogy meneküljenek ebből a pokolból.

Pontosan az újkomáromi vasútállomással szemben is áll, illetve rejtőzik a föld alatt egy ilyen erődítmény, melynek páncéltornyát annak idején, amikor pár héttel ezelőtt Újkomáromban jártam, faágakkal borították be a csehek, hogy így rejtsék el szem elől. De hiába rejtették, mert már akkor is éppen úgy tudták ideát is, hogy mi rejtőzik az ágak alatt. Most már azonban nem mered szembe a cseh katona kíváncsi, kutató látcsövével a néző, nem merednek a délipart felé géppuskacsövek, mindent elvitték a csehek, csak rongyos bakancsaik nyoma merevedett meg a sárban és őrszobáikat hagyták hátra befirkált falaival.

Csak most látható, hogy a komáromi Szigeten is milyen földalatti munkát vittek végbe. Ástak, fúrtak hónapokon át a föld alatt, amikor is megtiltották a szigeti kerttulajdonosoknak azt, hogy gyümölcseiket felkeressék, mert a csehek ilyenkor titkos, nagy munkában voltak.

Ásták az alagutakat, fúrták magukat a föld alá, mint a patkány oh... Most mindezt kénytelenek voltak hátrahagyni, hogyha egyébre nem, hát a látványosságként mutogassák azokat a magyaroknak.

A cseh katonaság fegyelmére jellemző esetek seregét hallottuk szavahihető körökben. Olyan eseteket, amelyek nálunk inkább a meseországba tartoznak. Hallottuk azt, hogy a cseh katonák a Csallóközben miután napokig nem kaptak enni, fogták magukat és golyószóróval, géppuskával kimentek az erdőbe altisztjeikkel és „vadásztak”.

Golyószóróval lőtték a nyulakat, az őzeket, vagy más vadat és amikor ezek kipusztultak, vagy elmenekültek, akkor már a varjakra is géppuskával vadásztak. Néhány cseh katonának besorozott magyar fiú ki is használta ezt az alkalmat és jónehány heveder lőszert ráeresztett egy-egy varjúra.

Nem kár a cseh lőszerért – gondolták magukban, – inkább a varjút lőjük vele, mint magyar testvéreinket.

Estefelé azután összeszedték a sivár zsákmányt, visszavonultak laktanyájukba és úgy ahogy megfőzték, vagy megsütötték a vadászzsákmányt. Így ment ez a legutolsó napokban, ezért harsogott az erdő a lövöldözésektől sokfelé.

De a fegyelemmel másképpen is baj volt. A cseh baka csak akkor tisztelgett a más fegyvernembeli tiszteknek, ha jó kedve úgy tartotta. És miután jó kedve ritkán volt, tisztelegni sem szokott.

– Micsoda fejetetejére állított világ volt az – mondogatják most a jó komáromiak, – akik örömmel, büszkén szemlélik a mi hadseregünket, a fegyelmezett, jókiállású magyar katonákat, a derék rendőröket, csendőröket és velük az ő őrködésük mellett nyugodtan hajthatják álomra fáradt fejeiket.