Győri Nemzeti Hírlap, 1945. január 9.

Országa férfilakosságából a szovjet kiölte az emberiességet. Előttük igazán semmi sem szent. Emberbőrbe bújt fenevadak, akik gyönyörűséget találnak a szenvedésben, más kínjaiban.

A sok vér látásától vakon rohannak neki mindannak, ami Élet...

A „vörös cár paradicsomának” női, asszonyai azonban még a férfiakat is felülmúlják kegyetlenségben. Mint a megszállt területről egyre több hír érkezik, a vörös horda nyomában járó GPU tagjai kizárólag nők, akik olyan kínzási, kegyetlenkedési módokat találtak fel és használnak, amilyenre férfiak képesek sem volnának.

Az európai kultúra mindig is a nőt állította eszményképnek, mint az emberiség, a jólelkűség, a szeretet, megbocsátás szimbólumát. Voltak az európai népek közt hős asszonyok, akik férfi módra, férfi fegyverekkel küzdöttek, harcoltak, itt azonban nőstény bestiákról, vadállatokról van szó, akik a legszörnyűbb módszerekkel irtják a lakosságot.

Íme, ide aljasította a szovjet módszer, az istentelenség, a barbárság netovábbja a nőt, aki az anya szerepe helyett módszeresen a hóhér szerepére vállalkozott. Állat nem volt és nem lehet olyan kegyetlen, mint ezek a nőstény bestiák.

Joggal kérdezheti hát mindenki, hogy milyen ország lehet az, ahol alapjában ki van irtva a jóság, a szeretet, a nőiesség, ahol mindezek helyében a borzalom uralkodik.

Egy százados és felesége, útban Budapestről Győrbe, Dorogon szorult, mikor előretörtek a bolsovikiek. Ő mondta el nekünk:

– Egy pincében húzódtunk meg. Féltünk, hogy a bányászok előbb ölnek meg, mint a bolsevikiek. Revolveremet csőre töltve tartottam: előbb öten meghalnak, azután végzek a feleségemmel és magammal.

– A bányászokról azt hittem, kommunisták. Az első orosz csapat benyomult a községbe. Voltak, kik lelkendezve fogadták őket. Pár óra múlva ez a csapat elvonult. Nyomában kifosztott emberek, feldúlt, kirabolt lakások és sajnos, igen sok meggyalázott nő maradt.

– Sok fiatalabb férfit elhurcoltak magukkal, de elhajtottak idősebbeket is.

– A bányászok megdöbbenve látták, mit hoz a szovjet.

Mikor az utcára kimentem és híre jött, hogy újabb csapat jön, a derék bányászok öltöztettek át bányászruhába feleségemmel együtt és elrejtettek egy tárnába.

– A benyomuló bolsevikieket már nem várta senki.

– Mikor pedig csapataink kiverték a bolsevikieket, a bányászok ölelték, csókolták a katonákat és fegyvert követeltek.

– Uraim, én mást gondoltam! – kiabálták a meggyalázott asszonyok, lányok férfi hozzátartozói és bányászruhában rohanlak el a katonákkal, fegyverrel a kézben a bolsevistákat irtani.

Mást gondoltak. Felültek a propagandának. De most megtudták az igazat. A dorogi bányászt, aki fegyverrel vadássza a bolsevikit a hegyekben, többé nem lehet becsapni.

Ahol titokban Sztalint éltették, Dorogon ma fellendülő karral így köszön a bányász: Kitartás! Éljen Szálasi! Heil Hitler!

Különös és szerencsés repülőbaleset történt a napokban a győri újtemetőben, ahova egy német vadászgép zuhant le, összetört teljesen, de a benne ülő fiatal német pilótának kutyabaja sem történt.

A temető környékén járók megdöbbenve vették észre a délutáni órákban, hogy egy gyors német vadászgép közeledik a temető felé, majd hirtelen lecsap, de nem vágódik fel ismét a levegőbe, hanem nagy recsegés-ropogással a földbe fúródik, éppen egy megásott sírgödör közvetlen közelébe.

A lezuhant repülőgéphez rohantak, ahol már halotti csend volt. Feszegették az összegörbült alkatrészeket és nem kis örömmel látták, hogy a pilóta él, sőt semmi baja, csak éppen beszorult a fémalkatrészek közé és meg sem tud mozdulni miattuk.

Értesítették az illetékes katonai hatóságokat, majd hozzáláttak a kiszabadításhoz. Valósággal kifűrészelték a sírgödörbe szorult roncsokból a német pilótát, aki frissen ugrott ki „sírjából” és jólesően kinyújtózva harsányan elnevette magát, a „gyászoló” tömeg nagy éljenzésére.

A német pilóta szerencsés menekülése nagy örömet keltett társai körében. Elmondotta, hogy ez a negyedik lezuhanása. Háromszor lelőtték, negyedszerre a motor hibájából zuhant most le, de baja egyszer sem történt. Aznap, amikor lezuhant a győri temetőben, két légi győzelmet aratott az oroszok felett, eközben sérült meg motorja.

A 26 éves német pilóta igen dicsérte a magyar pilóták vendégszeretetét.

– Sokfelé jártam már Európában, – mesélte boldogan –, de olyan fogadtatásban és elbánásban, olyan baráti ragaszkodással, mint a magyar Puma-pilóták körében, még sehol sem találkoztam. Ez lehet a barátság „non plusz ultrája” – mondotta a német repülő, akinek mellén már számos kitüntetés díszelgett.

A bátor német pilóta este Molnár Sándor városi pártmegbízott vendége volt, előzőleg pedig egyik német alakulat vendége, ahol még mozielőadást is rendeztek tiszteletére, aztán további győzelmek felé elhagyta városunkat.