Bernard-Henri Lévy erkölcsprédikátor
Az izraeli sajtó ismert helyi és nemzetközi zsidó személyeket megszólaltatva a magyar alaptörvény, a sajtószabadság vélt megsértése és a nemzeti ellenzék népszerűsége miatt a magyarországi és az európai demokrácia végét vizionálja. Orbán Viktort már-már Adolf Hitlerhez, az általuk nem kis mértékben padlóra küldött Magyarországot pedig a múlt század '30-as éveinek Németországához hasonlítják. Bemutatjuk Bernard-Henri Lévy francia-izraeli állampolgár, Elie Wiesel-kaliberű nemzetközi szélhámos Magyarországról, a magyarokról és a Fideszről alkotott véleményét, amely a tekintélyes izraeli Háárecben is napvilágot látott.
Rabruhába öltözött, csuklójára láncot tekert, már nem éppen ifjú magyarországi ember helytelen angolsággal (hogy az új gyarmattartók is megértsék – H. J.) rótt transzparenst emel a magasba a budapesti Operaház előtt: Hiányolja a demokráciát és jelenti a nagyvilágnak, hogy őt, s a vele hasonszőrűeket valakik ki akarják irtani... Ámír Sílo izraeli újságírónak a Válláh!Hádásot című héber nyelvű hírportálon megjelent riportja csak egyetlen példa arra az össztűzre, amelyet Izraelben, illetve más országokban élő zsidó propagandisták zúdítanak a budapesti kormányra, s azon túl a nemzeti ellenzékre. De ezen nem nagyon kell csodálkoznunk, hiszen Magyarországon mindenhonnan ki vannak rekesztve, a szittya élettér szélére vannak lökve.
Érdekes módon a Magyarországról, a budapesti kormányról, a már szinte fokozhatatlan magyarországi antiszemitizmusról, s legfőképpen az Orbán Viktorról szóló izraeli cikkekről egyáltalán nem értesülhetünk például Shiri Zsuzsától, a Magyar Rádió jeruzsálemi tudósítójától, de még a Lázár János „Közel-Kelet-szakértője” által főszerkesztett, angol, héber és magyar nyelvű, állandó izraeli sajtófigyelő rovattal is bíró hírportálról sem. Vajon miért titkolják el ezeket a „kedves” héber véleményeket? S mivel eltitkolják, megint mi, a „szélsőségesek” vagyunk kénytelenek megismertetni az olvasókat a magyarokról szóló izraeli és nagyvilágbeli zsidó véleményekkel.
Pontosabban, egyetlen, ám igen jelentős írást közlünk majdnem teljes terjedelmében. Az írás valószínűleg 2012. január 11-én jelent meg első közlésben francia nyelven, majd azt héberre és angolra fordítva az izraeli sajtó is átvette. A Háárec című, tekintélyesnek mondott héber nyelvű napilap a forrás és a fordító megnevezése nélkül eredeti cikként, irtó rossz héberséggel közli Bernard-Henri Lévy írását a magyarországi helyzetről. Igen élénk visszhangot váltott ki a nemzetközi zsidó kalandor cikke, amit bizonyít, hogy az izraeli napilap eddig közel száz olvasói kommentárt közölt.

Elie Wiesel az egyik kitüntetésével
De valójában ki is ez a franciaországi zsidó erkölcsprédikátor? Bernard-Henri Lévy (röviden: BHL) 1948-ban született Algériában, ám a algériai függetlenedési mozgalom erősödésekor rövidebb marokkói tartózkodás után szülei Franciaországba vitték. BHL filozófus, író, újságíró, filmes és üzletember. Szóval, szinte mindenhez ért, s lehetőleg jobban, mint mások. A magát büszkén cionistának valló Lévy majdnem mindenkit bírál, aki él és mozog a földön, ám egyetlen elítélő szót sem hajlandó mondani Izraelről a palesztinok és más arab népek ellen elkövetett bűnökért. Ebben hasonlít a Nobel-békedíjas, a magyarságot szintén minden lehetséges fórumon mocskoló Elie Wieselre, s éppen ezért itt az idő, hogy Lévyt is meghívják a budapesti Parlamentbe, a szószékről hadd mondja el erkölcsprédikációját, majd akasszanak az ő nyakába is egy fényesen csillogó magas állami kitüntetést. Egyébként Lévy kinézetre is igen hasonlít Wieselre.

Lévy, Sárközy és Camerun a líbiai Bengáziban 2011 szeptemberében
Bernard-Henri Lévy számos esetben fölemelte szavát az Izrael politikáját és a megszállást bírálók ellen. Az 1980-ban kirobbant, úgynevezett „El-Ákszá intifádá” idején az Izraelt ért kritikákat a filozófus azzal magyarázta, hogy az európai országokat a holokauszt miatti bűntudat készteti a demokratikus berendezkedésű zsidó állam bírálatára... A kettős mércét alkalmazó nemzetközi szélhámos az utóbbi hónapokban az „arab tavasz” forradalmainak egyik szellemi előkészítője. A cionistát ott látjuk Nicolas Sárközy elnök társaságában francia lobogók alatt a líbiai fölkelők által elfoglalt Bengáziban, valamint a hadászati terepasztal mögött a kormányellenes erők főhadiszállásán. A NATO-erők beavatkozása előtt ő győzte meg Sárközyt a líbiai fölkelők fegyveres támogatásának szükségességéről. Jelenleg Szíriában kever-kavar Basár El-Ászád rendszere ellen, s közben hordja-viszi az izraeli vezető politikusok üzeneteit a fölkelőknek.

BHL Jeruzsálemben szónokol
Gidon Spiro, az ismert baloldali izraeli publicista ezt írja Bernard-Henri Lévyről: „A filozófus nem csak hogy nem tanácsolja Sárközy elnöknek a NATO-erők bevetését a palesztinok támogatására az izraeli elnyomás elleni küzdelmükben, hanem ellenkezőleg, mindenkit leantiszemitáz, aki ezt tanácsolja. Mindez azt bizonyítja, hogy igen gyenge lábakon áll Bernard-Henri Lévy egyetemessége az emberi jogok terén, s amikor az izraeli elnyomásról van szó, hirtelen megtorpan az emberi nem iránt érzett elkötelezettsége. De nem csak Bernard-Henri Lévyre jellemző ez a tulajdonság. A Nobel-békedíjas Elie Wieselnél szintén kimutatható ez a szindróma. Amikor az első libanoni háború idején (1980-ban kezdődött, s jó egy évtizedig tartott – H. J.) Elie Wieselt arra kérték, többek között jó magam is, hogy emelje föl szavát Bejrút polgári lakosságának, köztük gyermekek, nők és öregek bombázása ellen, a kérést rögtön Auschwitz fölemlítésével és azzal az indokkal tagadta meg, hogy a holokausztot túlélő zsidó nem bírálhatja Izraelt.”

Az ifjú BHL Menáhem Beginnel, Szabra és Satilla felelősével
Íme Bernard-Henri Lévy Magyarországon valamiért elhallgatott írása:
Bernard-Henri Lévy:
Nacionalista rossz szellem – Sötét időszak Magyarországon
Budapesten újjáéled a cigány- és zsidógyűlölet, elnémítják a sajtót, és szétverik a társadalom önvédelmi rendszereit - Európa eközben hallgat
A helyes kormányzással járó gazdasági és pénzügyi előírások súlyos megszegése miatt Európa eltávolította (sic!) Görögországot a népek közösségéből. Tíz évvel ezelőtt pedig Ausztriát távolították el (sic!) - egyébként jogosan – az Unióból, miután annak konzervatív vezetői szövetséget kötöttek Jörg Haider szélsőjobboldali vezérrel.
Közép-Európában ma van egy állam, amelynek kormánya elnémítja a sajtót, szétveri a társadalom önvédelmi rendszereit, fölszámolja az egészségügyi ágazatot, ismét vita tárgyává tesz olyan jogokat, amelyek létezésében eddig hittünk, mint például az abortuszhoz való jog, s ezenkívül megbélyegzi a szegényeket.
Ez az az állam (Magyarország – H. J.), ahol újjáéledt a másokkal szembeni legérzéketlenebb sovinizmus, a populizmus, s az egyre inkább nyílt cigány- és zsidógyűlölet, ahogyan volt ez a kontinens történetének legsötétebb időszakaiban, bűnbaknak kiáltanak ki mindenkit, akit valamiért nem találnak elfogadottnak.
Van egy állam, ahol a manapság elfogadott nézet szerint a hovatartozás alapján kell meghatározni az egyén etnikai és faji minősítését, besorolását. Ebben az államban olyan választási rendszer van – amelyről már azt hittük, hogy a nácizmussal együtt kimúlt -, amely választójogot biztosít azoknak a „nemzetieknek” (sic!) is, akik nem állampolgárok (sic!), hanem elszórtan élnek Európa különböző részein.
Ez az állam Magyarország, s Európa ezúttal nem szól semmit (sic!).
Akik olvasták Bibó István A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című csodálatos munkáját, jól ismerik a nacionalista rossz szellem, a másokat elnyomó patriotizmus és a kollektív mártíromság összetettségét, amely a magyar nemzetet – amiképpen a lengyel és a bolgár nemzetet is – egyfajta Krisztus-nemzetté változtatta. (…)
Akinek a térségen túl van érzékeny füle az események meghallására, az nem hagyhatja figyelmen kívül a nacionalizmus ezen változatát, s azt a meghatározást sem, miszerint a nemzet (a magyar nemzet – H. J.) áldott, dicsőséges, ám szívében megsebzett, lelke mélyén megbántott, amely mostantól követeli a világtól a bántalmak orvoslását. Röviden, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a fölfogást sem, amely szerint a nemzeti közösség isteni teremtmény, félig-meddig mitikus entitás, tökéletes alkotás, ám tehetetlen abban az esetben, amikor sürgősen szükség lenne az elveszett tisztességének helyreállítására. Nem lehet nem meghallani itt annak az egykori eszmének a bosszantó tónusát, amely a '30-as évektől, a fasizmus fénykorától kezdve volt ismeretes.
Tény az, hogy Magyarországon van egy eléggé tevékeny ellenzék, amelyet több mint egy héttel ezelőtt Konrád György író és mások közreműködésével sikerült megszervezni (az Operaház előtti tüntetésről van szó – H. J.) a demokrácia (s a vele azonos európai eszme) védelme melletti demonstrációra.
Kétségtelen, hogy van okunk az aggodalomra ennek a diktatórikus és Európa-ellenes sodródásnak a láttán. Ezekben a napokban, a gazdasági és pénzügyi válság idején, az egész világot átfogó önazonossági és erkölcsi tépelődések korszakában, amikor a demagógok azt állítják, hogy az európaiság eszméjét a szemétládába kell hajítani, attól tartok, hogy a figyelmeztetés nem csak Magyarország, hanem a kontinens többi országa esetében is értelmetlen. (…)
Az internet korában, amikor az egész világ össze van kapcsolva az egész világgal, Marine Le Pen könnyedén fölveheti a kapcsolatot Türingia, Flandria és Észak-Olaszország szélsőséges vezérével, vagy éppen Orbán Viktorral. Feltételezhetően Európában egyre több azon emberek száma, akik látják, hogyan alakul a magyar laboratóriumban az Európa lebontására irányuló egyre inkább nem titkos projekt. A projekt célja Európa lebontása mellett a kínálkozó alkalmat kihasználva a válság idején nem megfelelő demokratikus törvények kiiktatása, úgy, amiképpen történt a '30-as években.
Ezért sürgős válaszra van szükség. Az ellenzék vezetőit, a különböző választások jelöltjeit, bal- és jobboldali európai vezetőket, mindenkit aggasztanak a Budapesten végbemenő események. Nekik és népeiknek szól a szabadság harangja, ezért azt várjuk el tőlük, hogy minél előbb hallassák egyértelműen és félreérthetetlenül elítélő szavukat.
Nemsokára közzéteszünk egy takaros csokrot a Nobel-békedíj és magas magyar állami kitüntetés valószínű várományosának tekinthető franciaországi zsidó filozófus Háárecben megjelent cikkére beküldött izraeli olvasói véleményekből, amelyek egyébként azt is bizonyítják, hogy az izraeli zsidók között jóval több az ép lelkű, mint a Magyarország rossz hírét keltők soraiban.
Hering József – Kuruc.info