Irán szempontjából nincs különbség a lehetséges izraeli és amerikai katonai támadás között, írja a Háárecben Uri Ávnéri, majd hozzáteszi: Izrael ötvenhat esztendeje nem kezdett semmiféle háborút Washington előzetes beleegyezése nélkül. Izrael az 1956-os, úgynevezett „szuezi háború” idején vívott utoljára háborút Amerika engedélye nélkül, aminek az lett az eredménye, hogy Eisenhower elnök nyomására a zsidó állam az utolsó négyzetcentiméterig, föltétel nélkül kénytelen volt visszaadni a katonailag meghódított Sínai-félszigetet. Ha most Iránt Amerika, a nagyfőnök jóváhagyása nélkül támadná meg Izrael, akkor ki töltené föl a zsidó hadsereg fegyverraktárait, ki védené meg a perzsa földről kilőtt több tízezer rakéta rombolásától az izraeli városokat? - teszi föl cikkében a kérdést az izraeli író.

Uri Ávneri, a békeharcos

Esetleg az amerikai diplomáciai és gazdasági nyomás is elegendő lesz ahhoz, hogy Irán lemondjon a nukleáris fegyverek birtoklásáról, ám a perzsa kereskedőnép, s ezért az is elképzelhető, hogy csak akkor engednek, ha nekik is kifizetődő alkut kötnek Washingtonnal, írja Ávnéri, s, mintegy válaszolva a saját kérdésére, kifejti: az alku sikere azonban kétséges, mert az amerikai neokonzervatívok nem is olyan régen azt hangoztatták: Iránt játszi könnyedséggel el lehet foglalni, s ezzel a vélekedésükkel valójában ők győzték meg a perzsákat arról, hogy minél előbb szert tegyenek alternatív elrettentő fegyverekre, vélekedik Ávnéri. De ha nem jön létre az alku, Teherán is atomhatalommá válik, s akkor Izrael kénytelen lesz együttélni a kiegyensúlyozott fenyegetettség gondolatával, amiképpen az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió a hidegháború idején. Ez az állapot nem kellemes, de nem is olyan rettenetes, írja az izraeli szerző.

Ávnéri véleménye szerint Amerika nem támadja meg Iránt sem az idén, sem később, mert ez a lépés Washington és az egész világ számára katasztrófát idézne elő. Teherán ugyanis röviddel az ellene irányuló katonai támadás után lezárná, eltorlaszolná a Hormuzi-szorost, amelyen keresztül áramlik szinte az összes szaúd-arábiai, katari, báhrejni, iraki és iráni kőolaj, a világ tengeri úton szállított készletének negyven százaléka. Ha Irán lezárja a szorost, rögtön a duplájára, háromszorosára vagy négyszeresére szöknek föl az olajárak, aminek következtében összeomlik Amerika és a világ gazdasága, állapítja meg Uri Ávnéri.

A Hormuzi-szorost játszi könnyedséggel le lehet zárni, elég hozzá egy-két jól célzott rakéta, de a megnyitásához az amerikai haditengerészet hatalmas repülőgép-anyahajóinak a fölvonultatása sem elegendő. Az újranyitáshoz ugyanis Amerikának előbb nagy területeket kellene elfoglalnia Iránban azért, hogy a perzsa rakétaindító-állványokat tisztes távolságban, lőtávolságon kívül tartsák a szorostól, írja Ávnéri, majd megjegyzi, hogy Irán területileg nagyobb, mint Németország, Franciaország, Spanyolország és Olaszország együttvéve.

Binjámin Netanjáhu izraeli miniszterelnöknek az iráni veszéllyel kapcsolatos hisztériakeltése Amerikában azt a célt szolgálta, hogy elvonja a választások előtt levő Barack Obama figyelmét a megoldatlan izraeli-palesztin válságról. „Ez Netanjáhu fantasztikus sikere. Obama valójában azt mondta neki: te csak játszd a játékaidat a zsidó településekkel úgy, ahogyan akarod, de Irán ügyét, kérlek, hagyd a felnőttekre”, vonja le a következtetést Uri Ávnéri.

Hering József – Kuruc.info