Honvédek! Magyar katonák! A háború végső kifejlődéséhez közeledik és döntő szakaszához jutott, elsősorban a magyar sors szempontjából, mert az ellenség itt áll egészen határaink közelében. Most tehát saját hazánk közvetlen megvédéséről van szó. Erre gondoljon mindenki, amikor a hadsereg apái nyomdokain elindul a Kárpátokon át Galícia területére, ahol 1914–18-ban oly sok dicső csatában tündököltek a magyar fegyverek. E harcban természetes nincs vissza, csak: előre. Elvárom, hogy mindenki megteszi kötelességét és méltók lesztek a hős elődötökhöz. Fájdalmasan érint, hogy e nehéz órákban nem lehetek magam is köztetek. Gondom lesz azonban arra, hogy itthon a lehetőségek legvégső határáig gondoskodás történjék azokról, akik hozzátok legközelebb állanak.

Épp úgy, mint az első világháborúban, most sem állunk egyedül. Ma is ugyanazzal a német hadsereggel harcolunk vállvetve, amely 1914–18-ban becsületes szövetségi hűséggel állt mellettünk s amellyel elévülhetetlen ebben a háborúban is vérrel megpecsételt bajtársi szálak fűznek bennünket össze. Mindent el kell követnünk, hogy ebből a szörnyű viharból, amelyben nemcsak hazánkat, hanem az egész emberiség kultúráját és civilizációját védjük, győzelmesen kerüljünk ki. Budapest. 1944. április 15. Horthy s. k., Csatay s. k.

Letartóztattak három munkaszolgálatost, akik a mentési munkálatok alatt ruhát és cipőt vittek el a romok közül

Három pápai napszámos, mint besorozott munkaszolgálatos dolgozott az egyik győri hadiüzemben. Három héttel ezelőtt azonban elhagyták szolgálati helyüket és hazautaztak Pápára. A Győrt ért terrortámadás után az illetékes parancsnokság a rendőrség útján Győrbe kísértette őket. hogy a mentési munkálatoknál segítsenek. Munka közben a romok és törmelékek közül előkerült ruhadarabokból Deé József 19 éves munkaszolgálatos egy szürke felöltőt Horváth Károly 18 éves munkaszolgálatos két kiskabátot és cipője helyett egy más cipőt, Németh Sándor 23 éves munkaszolgálatos pedig egy kabátot emelt el a romok közül és vett fel magára. Feljelentésre mindhármukat átadták a rendőrségnek, ahonnét a győri ügyészségre kerültek. Itt kihallgatásuk során azzal védekeztek, nem akartak lopni, csupán azért vették magukhoz a kabátokat és a cipőt, mert „kímélni akarták a sajátjukat”, míg dolgoznak. Kihallgatásuk után a három gyanúsítottat a győri ügyészségről átkísérték a székesfehérvári honvéd büntetőbírósághoz, az iratokkal együtt, miután bűncselekményüket szolgálatuk alatt hadiüzemben és a mentési munkálatok idején követték el.