Győri Nemzeti Hírlap, 1944. június 7.

1944. június 6.

Megindult az invázió, amiről Győr közönsége is már kedden délelőtt tudomást vett a rádióból; örömmel láttuk, hogy nem elborult, sőt ragyogó arcok tárgyalták az invázió megindulásának első híreit. Mi okozta ezt a nyugalmat? Csak egy: a német hadseregben és annak vezetőiben való teljes bizalom.

Tudjuk, hogy a harc elképzelhetetlenül nehéz lesz a Csatorna partján. Tudjuk, hogy sok-sok hős német katona életébe kerül a világ legnagyobb csatája. Az életüket áldozó német bajtársakra kegyelettel és hálás szeretettel gondolunk, forró szívvel kérve Istent, hogy áldja meg, segítse meg harcaikban őket, hiszen értünk harcolnak, a keresztény Európában a keresztény Magyarországért is.

Míg folyik a harc a vérrel festett tengeren, míg folyik a gigászi küzdelem a hatalmas erődművekben, a magyar nép szíve egy érzékben dobban össze, mert feltétlenül bízunk abban, hogy a német zsenialitás, a német hadvezéri vezetés és az öntudatos, a pompásan kiképzett német katona, kinek a német munkás a világ legjobb fegyvereit gyártja, győztesen vívja meg ezt a harcot, melynek a vége, úgy lehet, a háború győztes befejezését is jelenti majd.

Adja Isten, hogy győzelemmel, diadallal így legyen!

p–j–.

 

A Dnyeszter menti harcokban a németeknek sikerült egy orosz hídfőt megsemmisíteni. Több hadosztály ment ott orosz részről tönkre. Feltűnt, hogy a foglyok legnagyobb része 15–16 éves gyerkőcökből és 60 év körüli férfiakból állott. Legnagyobb részük Odesszából származott. Azt mesélik, hogy azonnal a szovjet bevonulás után a férfilakosság legnagyobb részét agyonlőtték, a nőket elhurcolták munkákra. Minden családtól elszedték nemcsak az élelmiszereket, de még a ruházatot is, meg a főzőedényeket. A gyerkőcök és idős férfiak megmaradt részét így, ahogy voltak, besorozták és azt mondották nekik, hogy Sztalin apának joga lett volna őket is agyonlövetni, mert valamennyi „áruló”. De Sztalinnak jó a szíve és ezért 3 havi vizsgának veti őket alá. Kezükbe nyomták a puskákat, a gépfegyvereknél igen gyorsan és csak futólagosan kiképezték őket és erre azonnal a legelsőbb harcvonalba küldték, hogy bebizonyítsák, hogy jó szovjet állampolgárok. Hátulról a szovjet géppuskákkal kergették a német vonalak ellen, elölről a németek tüze érte őket, mind megannyinak nem volt más meggyőződése, mint az, hogy elpusztul. Most örülnek, hogy megszabadultak a szovjet pokolból. A németeket nem szeretik, de ezerszer szívesebben látják, semmint a saját népét öldöklő szovjet vörös hadsereget. (K. K.)