Amióta tervszerűen és határozottan folyik a zsidóság hatalmi túlsúlyának lebontása és a magyarságtól való teljes elkülönítése, innen is, onnan is hallunk hangokat, amelyek bírálják, nyíltan vagy titokban kifogásolják a zsidósággal szemben követett eljárásunkat. Azt mondják ezek az örök okoskodók, mindent jobban tudók, hogy valóban helyes és szükséges mindazoknak a hatalmi pozícióknak visszavétele, melyeket a zsidóság a nemzeti élet különböző területein jogtalanul kisajátított magának. Számoljuk fel a zsidóság mértéktelen befolyását a pénzügyi és üzleti életben, vegyük ki kezéből a dolgozó milliók véréből és verejtékéből összeharácsolt milliókat, a nemzeti vagyon fölött többé zsidók ne rendelkezhessenek, ne juthassanak a zsidók semmiféle szerephez szellemi életünkben, a magyarság és a zsidóság között fennálló társadalmi kapcsolatoknak vessünk véget, de ezen túlmenően ne törődjünk a zsidósággal. Mindent kövessünk el ami a zsidóság elviselhetetlen túlsúlyának megszüntetéséhez szükséges, de ezzel elégedjünk is meg, hagyjuk magára a zsidóságot. Maguk a zsidók is — hogy mennyire őszinte ez a magatartásuk és mennyire nem, az más kérdés — hajlandók lennének talán beletörődni a változhatatlanba, a pünkösdi királyság elmúlásába, hajlandók — alighanem csak a pillanatnyi kényszer hatása alatt — megbékülni azzal a gondolattal, hogy vége az élősdiségnek, a mindenüvé elnyúló, mindenütt érvényesülő befolyásuknak, ha valamilyen életkeretet továbbra is meghagyunk itt nekik.

Nézzünk szembe őszintén, nyíltan ezzel a tétellel. Lehet-e ilyesmiről szó, igazuk van-e azoknak, akik így beszélnek? Amikor erre a kérdésre világos és határozott feleletet akarunk adni, akkor mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a zsidósággal szemben nem csupán az a kifogásunk, hogy mint fajilag, vérségileg, erkölcsileg idegen, frissen érkezett jövevény kisebbség, magának igyekezett megszerezni az országban a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életben a tényleges vezetést, ennél sokkal súlyosabban esik a latba az a mód, ahogyan a zsidóság erre a hatalomszerzésre törekedett és azok a következmények, amelyekkel ez együtt jár. A zsidóság ellen vívott harcunk — ezt nem győzzük eléggé hangsúlyozni — nemcsak az elvesztett pozíciókért, nemcsak a pénzért, a vagyonért, az aranyért, a jólétért, a hatalomért folyik. Ez a harc nem kizárólag gazdasági jellegű, ennél tokkal többről van itt szó. Két lelkiség, két világnézet áll szemben egymással. A kapzsiság, az önzés, a haszonlesés, a kizsákmányolás, a lelkiismeretlenség, az erkölcstelenség elleni harcról van itt szó. Mi nemcsak azzal vádoljuk a zsidóságot, hogy határt nem ismerő telhetetlenségével, lelkiismeretlen üzelmekkel és utolérhetetlen rafinériával valósággal kifosztotta a dolgozó magyarságot és a nemzeti javak óriási hányadára rátette a kezét, hanem azzal is, politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális életünkben olyan eszméket, olyan törekvéseket, olyan irányzatokat csempészett be, amely általános bomlást, erkölcsi züllést és faji hanyatlást idéztek elő, amelyekből, ha nem sikerül társadalmunkat kigyógyítanunk, úgy a következmények valósággal beláthatatlanok.

Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy politikai életünkben meghonosította a nemzeti értékek és eszmények lebecsülését, történelmünk, hagyományaink és nemzeti múltunk megvetését. Vádoljuk azzal, hogy behozta hozzánk a társadalmi forradalom, az osztályharc, a marxizmus és a bolsevizmus eszméit, ellentétet, gyűlöletet szított az egyes néprétegek között, vádoljuk azzal, hogy rendszeresen és következetesen kiélezte a politikai ellentéteket, hogy így saját magáról és rohamos térhódításáról elterelje a figyelmet. A nemzetietlenség és a hitetlenség szellemét terjesztette közöttünk, a haladás, a kultúra és a felvilágosodás jelszavai mögé bújva. Vádoljuk a zsidóságot, hogy céltudatos és tervszerű aknamunkával előkészítette az 1918. októberi csőcselék-lázadást, amely szégyenbe és gyalázatba taszította Magyarországot és olyan történelmi tragédiát zúdított ránk, amilyenhez hasonlót alig találunk ezeréves történelmünkben. Vádoljuk a zsidóságot a huszonöt év előtti bolsevista rémuralomért, amelyiknek szellemi, lelki szálláscsinálói, egész politikai vezérkara, legvérengzőbb terroristái szinte kivétel nélkül a zsidóság soraiból kerültek ki. Vádoljuk a zsidóságot az akkor elszenvedett megaláztatásokért, az ártatlanul megölt áldozatokért, a meggyalázott templomokért. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy méltatlanul visszaélt jóhiszeműségünkkel és azt a politikai jogegyenlőséget, amelyet megadtunk neki, arra használta fel, hogy fölibénk kerüljön, úrrá legyen felettünk és előjogokat szerezzen magának. Vádoljuk azzal, idegen uralom alá került területeken a válságos órákban túlnyomó többségében hátat fordított a magyarságnak, megtagadott vele minden közösséget, egyedül és kizárólag csak a maga faji érdekeit nézve.

Bosnyák Zoltán (1905-1952 - felakasztották a zsidók)

Milyen következményekkel, milyen hatásokkal járt a zsidóság rohamos térnyerése gazdasági életünkben? Zsidók honosították meg nálunk a haszonéhes, kizsákmányoló kapitalizmust, a tőke és a pénz mértéktelen, túlzott központosítását, ezzel együtt a kihívó és kirívó vagyoni és jövedelmi aránytalanságokat, a növekvő társadalmi ellentétet és feszültséget. A zsidóság társadalmi tevékenysége teremtette meg nálunk a plutokrata és proletár osztályokat s velük együtt az egyik oldalon a fényűzést, a túlhajtott jólétet, másik oldalon a nyomort és a nélkülözést, tehát sötéten tátongó társadalmi szakadékot. Ezt a válaszfalat mesterségesen és tudatosan is elmélyítette, hiszen ő maga állt élén, ő volt haszonélvezője mind a kél társadalmi végletnek. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy üzleti életünkben, az egész gazdasági életbe a semmitől vissza nem riadó önzés, kapzsiság és haszonlesés szellemét vitték be. Megrontották az üzleti morált, a haszonszerzés és vagyonszerzés minden módját jogosulttá tették. A becsület, a tisztesség lenézett, megvetett és elavult elvek lettek az üzleti világban. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy a gazdasági térhódításával együtt jár a csalás, a hamis bukás, szédelgés, a kereskedői haszonrészesedés túlzott és jogosulatlan felhajtása, bevonult a gazdasági életbe az ököljog és a nyers erőszak szelleme. Legvégül vádoljuk a zsidóságot azzal is, hogy a magyar társadalmat mesterségesen, de ha kellett, erőszakosan is távol tartotta a gazdasági élettől. Belevitte a köztudatba azt a megtévesztő és hamis jelszót, hogy a gazdasági életpályák nem felelnek meg a magyarság jellemének és természetének. Ezek nem nekünk valók, nem méltóak hozzánk. Ha pedig mégis megkísérelte a magyarság a gazdasági életben való érvényesülést, ott szembe találta magát a zsidóság szervezett ellenállásával, valóságos bojkottjával.

Nem kisebbek a zsidóság bűnei szellemi életünkben sem. A korszellem, a haladás és a modernség nevében egész kultúréletünket alantas, az ösztönéletre spekuláló gondolatokkal telítette. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy a sajtóban megszerzett korlátlan befolyását a magyar lelkiség szétrombolására használta fel. A zsidóság térfoglalásával a felületesség, a megbízhatatlanság, a durvaság, a trágárság szabad utat és érvényesülést kapott a sajtóban. A házasságtörés, a válóperek, társadalmi bűncselekmények bő teret kaptak naponta ennek a zsidó sajtónak hasábjain. A rágalmazás, tekintélyek lejáratása, a hazugság mindennapi és megszokott jelenségek lettek a sajtóéletben. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy irodalommá avatta kultúréletünkben a legsilányabb pornográfiát, egyedül és kizárólagos problémává tette a túlhajtott szekszualitást, vádoljuk azzal, hogy könyvekben, színpadon, kabarékban léhaságra, cinizmusra, minden erkölcsi törvénynek és eszménynek kicsúfolására nevelte a társadalmat, hogy elárasztotta sivár irodalmi kaptafára készült üres fércmunkáival mind a magyar szellemi életet, mind pedig az egész világot. A tájékozatlan külföld előtt a leglehetőbb legrosszabb hírbe keverte a magyarság szellemi alkotó erejét és képességét. Vádoljuk azzal, hogy a maga sivár szellemiségével készített értéktelen produktumaiban torz és hamis képet rajzolt a magyarságról önmagunknak és a nagyvilágnak. Léha, könnyelmű, romlott erkölcsű, együgyű és üresfejű figurákként mutatott be bennünket az egész világon, és ezzel nagymértékben hozzájárult a külföld közvéleményének a magyarságról alkotott helytelen és kedvezőtlen felfogásának kialakításában. Önmagunkkal elhitette, hogy olyan faji tulajdonságokkal bírunk, amelyek sohasem voltak sajátjaink. Meghamisította saját fajtatudatunkat és kisebbrendűségi érzést formált ki bennünk. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy a szellemi életünkben megszerzett hatalmát és befolyását arra használta fel, hogy valóságos magyarellenes faji kontraszelekciót gyakoroljon. Ennek következményeként hírnévhez, érvényesüléshez juthattak, pénzt, vagyont szerezhettek értéktelen, selejtes zsidó ál-tehetségek, de hallgatásra voltak ítélve az igazi magyar tehetségek, akik legfeljebb csak akkor juthattak szóhoz, ha hozzá igazodtak a zsidó érdekekhez és törekvésekhez. Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy a művészet különböző területein, a zenében, a képzőművészetben bevezették a dilettantizmust, a kontárságot, a giccset, lejáratták az igazi művészetet, és zavaros, egzaltált és beteges agyvelők torz, értelmetlen kifejezésformáit mint modern művészetet csempészték be kultúréletünkbe.

Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy mérhetetlen lelki, erkölcsi rombolást vitt véghez társadalmunk lelkében. A családi élet és a házasság szentségének meglazulása, a túlzott szabadosság elharapódzása a társadalmi érintkezésben, a közömbösség minden nemes, szép és tiszta iránt, az önzés, kicsinyesség, haszonlesés, lelkiismeretlenség divatja mind-mind a zsidókat vádolja.

Vádoljuk a zsidóságot azzal, hogy az anyaság tiszteletét, tekintélyét lejáratták, a gyermektelenség kultuszát népszerűsítették. Vádoljuk azzal, hogy nemcsak szóval, de tettel is üzleti érdekből, pénzért vagy a fajgyűlölet ösztönétől hajtva, visszaélve hivatásukkal falun és városban — minden társadalmi osztályban a fajirtás alávaló és gyalázatos szerepére vállalkoztak.

Vádoljuk a zsidókat a magyar vér és a magyar fajtánk ellen elkövetett és soha meg nem bocsátható bűneikért, amit a nekik kiszolgáltatott, védtelen és szerencsétlen magyar nőkkel szemben elkövettek.

Vádoljuk a zsidóságot azzal is, hogy ebben a háborúban, amely a mi élet-halál harcunk is, a közénk beszabadult zsidóság zárt egységben, teljes hittel, meggyőződéssel ellenségeink oldalára állt és az ő érdekeiket szolgálta. Rémhíreivel szervezett suttogó propagandájával lelki zűrzavart igyekezett felkelteni. Alá akarta ásni a belső fegyelmet, rendet, helytállást, öntudatot, jövőnkbe, igazunkba vetett hitünket. A gazdasági anarchia felidézésére törekedett! Ezért és a haszonért szervezte a feketepiacot, az áruelrejtést, árdrágítást, ezért szabotált az üzemekben, irodákban, egyetlen hatalmas, egymillió lelket magában foglaló partizán hadsereget alkotott az arcvonalak mögött, határainkon belül.

Mind ezzel és sok egyébbel, amit egyetlen cikkbe belesűríteni nem is lehet, vádoljuk a zsidóságot és tetemre hívjuk. Maga kereste saját sorsát, most viselnie kellett. A zsidóság kezünkbe kényszerítette az önvédelem fegyverét, mi kezünkbe vettük és megtesszük mind azt, amit létérdekeink parancsolnak. A vádpontok világosan beszélnek, mindenkit meggyőznek arról, hogy nem elégedhetünk meg csak a zsidóság által eltulajdonított anyagi és szellemi pozíciók visszavételével. Ezen túlmenően fel kell számolnunk minden kapcsolatunkat a zsidósággal.

Utaink végleg, örökre szétváltak.

(Harc, 1944. június 10.)

(Kuruc.info)