A három fős tanktorony: avagy mit másoltak a szövetségesek és a szovjetek a németekről
Az előző rész itt található: A Harmadik Birodalom elfeledett csodafegyverei és igáslovai (III. rész)
A német technikai fölényről a legtöbb embernek a Tigris tank, a Me-109-es és a Me-262-es repülőgépek és talán még a különböző kézifegyverek, irányított bombák és rakéták jutnak eszébe. Viszont a Harmadik Birodalomnak már a háború korai szakaszában is volt egy csodafegyvere, mielőtt arra kényszerült, hogy a fölényt az egyre erősebb harckocsikban, gyorsabb repülőgépekben és az újszerű technikai megoldásokban keresse: ez pedig a 3 fős harckocsitorony volt.
A német tankok ugyanis a háború korai szakaszában a legtöbb hadjáratban sem tűzerőben, sem páncélvédettség tekintetében egyáltalán nem voltak fölényben, sőt, a francia Souma és Char B1, emellett a szovjet T-34-es harckocsikkal szemben egyértelmű hátrányban voltak.
 |
1. kép: A francia Souma közepes harckocsi. Ez a típus mind tűzerőben, mind páncélvédettségben felülmúlta a német haderőben akkor legerősebbnek számító Panzer 3-as típust, ráadásul több volt belőle, a gyártás megkezdésének idején a világ legkorszerűbb harckocsija volt. A döntött páncélzat amúgy ezzel a típussal jelent meg, nem a T-34-gyel, csak a vereség miatt elfelejtették.
Ehhez képest a háború korai és középső szakaszában a Panzer 3-as harckocsik ugyanolyan, vagy jobb hatékonysággal harcoltak az ellenséggel szemben, mint később a Tigris és Párduc nehéz harckocsik. Ennek fő oka pedig a 3 fős torony volt.
 |
2. kép: Panzer 3-as közepes harckocsi. Fegyverzet és páncélzat tekintetében a leghíresebb hadjáratokban nem múlta felül az ellenfeleket, mégis egészen '43-ig a Wehrmacht fő páncélosa volt. Ennek fő oka a 3 fős torony volt.
A 3 fős torony különbsége a szövetségesek által használt tornyokhoz képest a következő volt: a tipikus szövetséges és szovjet harckocsikban a háború elején a toronyban 2 fő foglalt helyet, a töltő és a lövészparancsnok. Ezzel szemben a német harckocsikban a lövész és a parancsok feladatkörét különválasztották, ami döntő előnyökkel járt.
Ugyanis, amíg egy szövetséges harckocsi parancsnoka harc közben a lövész feladatkörére koncentrált, addig egy német tankban a parancsok a cél leküzdése közben a nyomon követhette a tank körül a helyzet, új célokat kereshetett és információkat cserélhetett a többi tankkal, vagyis a tényleges parancsnoki célokra fókuszálhatott. Ezzel szemben egy adott célra koncentráló ellenséges tank elveszítette a figyelmét az egyéb eseményekről maga körül és jóval kisebb hatékonysággal tudott kommunikálni és együttműködni a többi tankkal, mivel a parancsnoknak a lövész feladatkörét is el kellett lássa.
Ezt a fölényt hatványozta, hogy a német tankokat ellátták a torony tetejére szerelt, a gyors körültekintést szolgáló periszkóppal,amellyel a parancsok a tank körülötti tér nagy részét láthatta. Így miközben a lövész a kijelölt célt küzdötte le, a parancsok új célokat kereshetett és ügyelhetett arra, hogy ne lepjék meg őket.
A periszkópok alkalmazása és a különálló parancsoki pozíció ahhoz vezetett, hogy a német tankok sokkal gyorsabban vették észre a célokat, nehezebb volt oldalról vagy hátulról meglepni őket, és a rádiós kommunikáció miatt gyorsabban összpontosították a tüzüket új célokra és gyorsabban tudtak a felmerülő problémákra reagálni.
 |
3. kép: A szovjet T-34-76-os harckocsi. Ez a harckocsi a mobilitás a páncélvédettség és a tűzerő jó kombinációja a nagy számban gyárthatósággal, viszont több hibája is volt a konstrukciónak, amik a harci alkalmazás hatékonyságát más tankok ellen töredékre csökkentették.
Ezek közé tartozott, hogy a tankból a szűk kémlelőnyílások miatt nagyon rossz volt a kilátás, az egyetlen periszkóp pedig a parancsoké volt, aki egyben a tank lövésze is volt, így célok leküzdése közben a környezet többi eleméről képtelen volt információt gyűjteni. Annál is inkább, mivel ezen verzió tankjainak nagy részéből hiányzott a rádió, így ha valaki észre is vett egy célt, akkor sem tudta megosztani a többi tankkal a veszélyforrás pozícióját.
 |
4. kép: Sherman harckocsi. Ezt a típust a német harckocsikhoz hasonlóan 3 fős toronnyal látták el, így annak ellenére, hogy fizikai paramétereit tekintve (páncélzat, tűzerő) gyengébb konstrukció volt, mint a T-34-es, gyakorlatban hatékonyabban lehetett őket alkalmazni, mint a szovjet tankokat. Ez később a szövetségesek által a német nehéz tankok elleni harcokról készített statisztikákban mutatkozott meg. A szovjetek kilenc T-34-76-ost veszítettek egy német nehéz tank legyőzése közben, az amerikaiak a Shermanokkal ötöt, a Sherman gyengébb fizikai paraméterei ellenére.
A Shermanoknak nagy szüksége volt az együttműködésre, ugyanis korabeli dokumentumok alapján így is 5 tankot áldoztak minden egyes német nehéz tankra, erről az alábbi dokumentumfilm tart beszámolót:
A dokumentumfilmben a következők hangzanak el, csak a leglényegesebb szövegeket kiemelve:
„A Sherman képtelen volt frontálisan felvenni a harcot a német tankokkal”. ”Csak hátulról tudták őket eredményesen támadni, és átlagosan ötöt kilőttek mire egy körbeért és kilőtte a német tankot.”
„Tudták hogy meghalni mennek.”
„Ha megláttak egy német tankot, a legénység már elkezdett menekülni.”
„A motor repülőgép-üzemanyagot használt, így a minimális károsodás esetén is a tank a lángok martalékává vált.” Ezért volt a tank beceneve a német katonák között Tommy-sütő.
„A Sherman jó tank volt, de nem erre a háborúra.”
„A Sherman képtelen volt frontálisan felvenni a harcot a német tankokkal”. ”Csak hátulról tudták őket eredményesen támadni, és átlagosan ötöt kilőttek mire egy körbeért és kilőtte a német tankot.”
„Tudták hogy meghalni mennek.”
„Ha megláttak egy német tankot, a legénység már elkezdett menekülni.”
„A motor repülőgép-üzemanyagot használt, így a minimális károsodás esetén is a tank a lángok martalékává vált.” Ezért volt a tank beceneve a német katonák között Tommy-sütő.
„A Sherman jó tank volt, de nem erre a háborúra.”
 |
5.kép: A Panzer 3-as kései változata a Kurszki csata idején. Annak ellenére, hogy a Panzer 3-as páncélvédettségben és tűzerőben is alulmúlta a T-34-est, '42-ben még mindig a Wehrmacht fő páncélostípusa volt, amit az tett lehetővé, hogy a 3 fős torony és a toronyba épített rádió révén felül tudtak kerekedni a szovjet tankokon, így még a Kurszki csata idején is nagy számban használták.
 |
6. kép: T-34-85-ös harckocsi. A német nehéz tankok megjelenése miatt a szovjet tankok veszteségei nagyon aránytalanokká váltak, így a lemaradást behozandó, '44 februárjában a T-34-es gyártósorokat átállították a T-34-76-ról az erősebb T-34-85 gyártása.
A változtatásoknak 2 főbb eleme volt: egyrészt a régebbi ágyút egy nagyobb, 85 mm-es kaliberű ágyúra cserélték, ami a páncélátütő képességet közel megkétszerezte.
A másik fő változtatás viszont az volt, hogy a torony méretét megnövelték annyira, hogy 2 helyett 3 fő és egy rádió is elférjen benne, így a német tankokhoz hasonlóan a lövész és a parancsnok szerepkört különválasztották. A parancsnok számára a rádió mellett egy külön periszkópot is beépítettek, ami lehetővé tette a körültekintést, így a helyzetet sokkal gyorsabban tudták felmérni, mint a korábbi verzióknál, emellett lehetővé vált a hatékony együttműködés is a nehezebb német tankok ellen. Lényegében ezt másolták le a német tankokról.
A Párduc a T-34 másolata-mítosz
A Párduc ellen használt egyik "legkomolyabb" propagandaérv az volt, hogy az a T-34-es másolata. Ez az állítás természetesen nem állja meg a helyét.
 |
7. kép: A VK3002DB, a Párduc tenderére a Daimler Benz által készített verzió volt, ami a T-34-est direkt lemásolása.
A tömeg tekintetében optimálisabb lett volna (közel 10 tonnával könnyebb volt), mint a tendert nyerő MAN-verzió, de a Párduc számára kiválasztott ágyú csak úgy fért volna el a tank tornyában, hogy a torony személyzetét 3-ról 2 főre csökkentik, ami a tank taktikai értékét nagy mértékben csökkentette volna. Emellett a tankban nem lett volna továbbfejlesztési potenciál, mivel a Párduc számára eredetileg kiválasztott ágyút is csak komoly problémákkal tudták volna elhelyezni.
 |
8. kép: A Párduc tenderét nyerő MAN-verzió.
Ebbe úgy lehetett beépíteni az ágyút, hogy nem kellett a torony személyzetét 3 főre csökkenteni, emellett a típusban maradt továbbfejlesztési potenciál, ami azért számított, mert számítani kellett a válaszként megjelenő harckocsikra. A MAN-terv mellett az is nyomós érv volt, hogy az egyszerűbb gyártás érdekében a MAN a lehető legnagyobb mértékben már hosszú ideje gyártott alkatrészekre alapozott, ami megkönnyítette a gyártás felfuttatását. Ezzel szemben a Daimler-Benz-verzió számára az alkatrészbázist nagyrészt újonnan kellett volna megteremteni.
Egy angol nyelvű videó a német páncélos fegyvernem fölényének okairól:
(Kuruc.info - olvasónktól)
