Írásomban megpróbálok csak a lényegre koncentrálni, amennyire lehet szűkszavúan, tőmondatokban fogalmazni.

- Holovita: Rennek András válasza Bálint Józsefnek

- Újabb holovita: összecsapnak a "hivatalos" és a revizionista érvelések

- Olvasónk "kézikönyve": Néhány alapvető bizonyíték a hivatalos holokauszt-ábrázolás cáfolására

Helyesebb lett volna részemről a bírálhatatlan szót használni a megtámadhatatlan helyett. Sajnos a Finkelstein-féle becsületes megnyilatkozások a „ritka, mint a fehér holló” kategóriába tartoznak. Mindamellett korunk jellemzője, hogy ha egy zsidó, mondjuk Kohn valami gazemberséget csinál, akkor nem azt halljuk a médiában, hogy a zsidó Kohn rossz fát tett a tűzre, hanem szerecsenmosdatást kapunk. Avagy: ha Izraelnek, ki tudja hány atombombája van, azzal nincs gond, viszont Szaddam Husszeint és Irakot a Nirvánába bombázzuk a nem létező vegyi és biológiai fegyverei miatt. Ilyen értelemben igenis kifogásolom, hogy a zsidók bírálhatatlanok. Remélem, ezzel, mint kultúrember egyetért Rennek úr, illetve ezt megköveteli minden kultúrembertől is.

A kihallgatások nem hermetikusan elzárt térben történtek. Még ha több ezer km távolság is volt az egyes vallomások között, az első befolyásolta a másodikat. Csak ismételni tudom magamat: egy bolond kitalálta a tusolófejeken keresztül történő gázbevezetést, másik ezer vallotta, ezután az egész világ elhitte. De ugyanígy vagyunk a dachaui, buchenwaldi gázkamrákkal is. Egy, vagy néhány kitalálta, többen megerősítették, az egész világ elhitte.

Az Ön által linkelt képet Rudolf is elemzi nevezetes tanulmányában. Az alábbiakban őt idézem.

Ha a tetőn lévő objektumok valóban bedobónyílások lennének, akkor abból kellene kiindulnunk, hogy ezek

- egyforma méretűek,

- egyforma az irányuk,

- nagyjából egyenletesen vannak a tetőn elosztva,

- nagyjából megegyező színűek,

- és egyforma árnyékot vetnek.

Bár a fotó rossz felbontású, meg lehet állapítani, hogy az objektumok

- különböző szélességűek,

- nem egyenletesen vannak a tetőn elosztva, hanem közel vannak egymáshoz,

- a balról első tárgy a többiekkel ellentétben világos, kontrasztszegény.

Ön ugyan azt állítja, hogy a hullakamra tetejéről csak korábban (1943 januárban) készült egy kép. Azonban Pressac hoz egy képet 1943 nyaráról, melyhez fűzött kommentárjában azt állítja, hogy a képen láthatók bedobónyílások, azon azonban semmi ilyesmi nem látszik! (J.-C. Pressac, 72 J.-C. Pressac, Les crématoires d’Auschwitz. La machinerie du meurtre de masse, CNSR, Paris, 1993, (Az auschwitzi krematóriumok. A tömeggyilkosság technikája. Piper, München1994. (67. sz. megjegyzés), 341. o.)

Rennek úr belinkel néhány fényképet az állítólagos bedobónyílásokról. Nem vitatom, hogy ma léteznek ezek a nyílások. Csupán csak hivatkozom Pressacra, aki szerint a kérdéses hullakamra tetején 1989-ben két nyílás volt található. Hogy azóta tündér kezek hozzásegítettek még egyhez, vagy természetes, a robbantáskor keletkezett nyílásokat definiáltak át bedobónyílásnak, nem tudom.

A belinkelt képek csak egyet bizonyítanak: A nyílásokat nem készíthették a németek a tábor működése alatt. Ha valaki egy betonfalazatba egy nyílást vág, akkor

1. vésővel, kalapáccsal kitöri a betont,

2. vasalást készít a zsaluzás köré, ami fölösleges, kiálló vas ott van, azt fémfűrésszel levágja,

3. fa zsaluval kizsaluzza a lyukat,

4. betonnal kiönti a zsalu és a kitört beton közti részeket.

Így történt ez Auschwitzban, amikor a kemence helyiségének mennyezetébe vágtak szellőzőnyílásokat.

Erről a képek itt:

Ezek valódi, a németek által betonba vágott (szellőző) nyílások.

A kontraszt kedvéért még egyszer az állítólagos bedobónyílások:

A legalsó felvételen a visszagörbített betonvas egyébként egyáltalán nem bizonyítja, hogy a lyukat 1943-ban vésték. Hiszen hiányzik a zsaluzás nyoma és a lyuk körbebetonozása. A visszahajlítás lehet az eredeti tetőbeton vasalás része, lehet a hamisítók műve.

Rennek úr azt állítja, hogy az amerikai fényképeken nem a bedobónyílások maguk látszanak, hanem valami, ami evvel összefüggésben van. Itt már megint az ellenőrizhetetlen hipotézisek területére csúszunk. Nem látszik a 60x60 cm bedobónyílás, sem annak árnyéka, de valamit okoz, ami 2-3 m2 nagyságú? Rennek úr továbbá megemlíti az amerikai felderítés 1944. szeptember 13-án készített egy fényképet az 1. sz. krematóriumról, de ezen azért nem látszanak a bedobónyílások, illetve a valamik, amiket a bedobónyílások okoztak, mert a felvételeken a füst azokat eltakarja.

Nos, bemásolom ide az ominózus felvételt.

Mindenki számára nyilvánvaló, semmiféle füst nem takarja el a hullakamrák tetejét. A bedobónyílások, illetve az általuk gerjesztett valamik azonban nincsenek ott. Az ominózus szeptember 13-án egyébként több gép is készített felvételeket, egyiken sem látszik a bedobónyílás vagy annak valami következménye.

És akkor még mindig hiányzik az ún. bedobónyílások mellett bármiféle dróthálós becsúsztató szerkezet és annak a betontetőbe, padlóba történő rögzítése.

Rennek úr feltételezi továbbá, hogy ismertem D. Keren, J. McCarthy, H.W. Mazal: The Ruins of the Gas Chambers c. tanulmányát a bedobónyílásokkal kapcsolatban, de ezt rosszindulatúan eltagadtam. Hát ki kell ábrándítanom, nem hallottam még az illetőkről. Az Irving-perrel kapcsolatos epizódról Rudolf egyik mellékes megjegyzéséből tudtam. De most rákerestem a számítógépemen ezekre a nevekre, és a következőket olvasom Graf: „Die neue Weltordnung und der Holocaust - Az Új világrend és a holokauszt” c. könyvében: Mattogno bebizonyította, hogy az illető urak éltek a képmanipulálás eszközével, robbantási repedésekből alkottak bedobónyílásokat. Részletesebben erről:

C. Mattogno, “Die Einfüllöffnungen für Zyklon B” - A Zyklon-B bedobónyílásai, Vierteljahreshefte für freie Geschichtsforschung (VffG) 2004/3.

Dawidowski szerecsenmosdatásához csak annyit: Az evvel kapcsolatban leírtakat – hogy Dawidowski keresi a népirtás jeleit, és nem találja a nyílásokat, noha ott vannak – gondolom, Rennek maga sem hiszi el. Ennyire mélyre nem süllyedhet egy történész. Csak hát védeni kell a mundér becsületét…

Álláspontomat továbbra is fenntartom, és aki őszintén, előítéletek nélkül közelíti meg a kérdést, erre a megállapításra kell, hogy jusson: Az Auschwitz-Birkenaui 1. sz. krematórium hullakamráin nem voltak bedobónyílások.

Értelmetlen itt tehát Leuchter módszertani (mintavételek pontos helyét nem rögzítő) vagy egyéb, az eredményt nem befolyásoló tévedésein lovagolni. A kérdés: kimutatható a vas(III)-hexacianoferrát(II) a „gázkamrák” falazatából? NEM. Kimutatható az anyag a ruhafertőtlenítő kamrák falazatából? IGEN.

A Krakkói Igazságügyi Intézet szakvéleményét már csak azért sem kellene védelmezni, mert egy későbbi levelükben maguk az intézet munkatársai ismerték be, az általuk alkalmazott mérési módszer (diffúziós kamra) alkalmatlan a stabil cianidvegyületek nyomelemzésére, beismerték továbbá, hogy nem értik a vas(III)-hexacianoferrát(II) képződésének kémiáját. (Rudolf tanulmányából azóta ők is ismerik.)

Green azt a tézist állította fel, hogy azért nem lehet kimutatni a hidrogén-cianid reakciótermékét a hullakamrákból, mert az emberek által kilélegzett CO2 ezt megakadályozta.

Rudolf szakmai tényekkel érvel:

A HCN 250-szer jobban oldódik a vízben, mint a CO2, ezért a levegő CO2-tartalma elhanyagolható. Green szerint az (emberek által kilélegzett) széndioxidnak a berlini kék képződését gátló hatása azon alapszik, hogy a szénsav a cianid-iont kiszorítja az alábbi reakció szerint:

1. CO2 + H2O H2CO3;
2. CN– + H2CO3 HCN + HCO3– .

Mivel azonban a CO2 csak nehezen oldódik a vízben, és a CO2 + H2O H2CO3-reakció gyakorlatilag teljesen a bal oldalon van, a szénsav koncentrációja a falazat víztartalmában még akkor is nagyságrendekkel alacsonyabb, mint a HCN koncentrációja, ha a széndioxid tartalma a vizsgált teremben magasabb, mint a HCN-tartalom.
A HCO3 ugyanis egy gyöngébb sav, mint a HCN, ezért a HCN kiszorítaná a szénsavat az alábbi reakció szerint:

HCN + HCO3– CN– + CO2 + H2O

Ezért még a levegőnek egy magas széndioxid-tartalma sem befolyásolhatná lényegesen a hidrogéncianid adszorpcióját a falazatban.

Erre válaszolt Green a Rennek által linkelt pdf-dokumentumban. A kérdéses rész az 53-54. oldalon található. Green válaszai helyesek volnának, ha esővízről vagy desztillált vízről lenne szó, továbbá, ha a pH-érték abban a tartományban lett volna 1943-ban, mint 1990 után. De először is nem esővízzel, hanem kalciumkarbonáttal telített pórusvízzel van dolgunk, továbbá hiába mértek a lengyel tudósok 5,6 - 6 körüli értékeket 1990 után, ez semmi felvilágosítást nem ad arról, milyen volt a pH-érték 1943-ban. Alaposan feltételezhető, hogy az alkáli környezetben (cementben gazdag friss vakolat!) a pH-érték ennél magasabb volt. Rudolf több építéskémiai forrást is megad téziseinek alátámasztására. A részletek a Rudolf-tanulmány angol változatának 8.4.4 fejezetében, a CO2-hatás vizsgálata ugyanott a 6.5.6 fejezetben található. Erre Green a mai napig nem reagált.

Ami a bajorországi evangélikus templomot illeti: Green éppenséggel azt mondja, nem tudja pontosan, miért színeződött el a templom falazata (I do not claim to know why some facilities have Prussian blue staining and why others do not.). Nyilván ilyenkor a legkényelmesebb a „nem tudom” mögé elbújni, mintsemhogy beismerni: A wiesenfeldi evangélikus templom épp olyan mechanizmusok miatt színeződött el, mint a koncentrációs táborok ruhafertőtlenítő kamrái.

Még egyszer az olvasók számára az eredmények a Rudolf-tanulmányból, amelyeket Rennek és a többi holokauszt-állító nem tud (nem akar) elfogadni:

S hogy miért vonta vissza Irving a Rudolf-tanulmányt, mint beadandó iratot? Hát ezt Irvingtől kellene megkérdezni. Mindenesetre Rudolf próbált Irvingnek, illetve az ügynek szakmai segítséget nyújtani. Irving azonban ki tudja mi okból megharagudott Rudolfra, nyilvánosan (levelezésben) sértő megjegyzést tett rá. Ez motiválhatta cselekedetét. Annak idején revizionista körökben erősen bírálták Irvinget gyönge fölkészülése és védekezési taktikája miatt.

(Nem tartozik a tárgyhoz, de Irving egy külön eset. Ragyogó történelmi műveket írt, a talkshow-k ünnepelt vendége volt, könyvei jól fogytak – egészen addig, míg az általa is méregnek nevezett témával nem kezdett foglalkozni [„Holocaust is poison.”] Onnantól fogva elfogyott körülötte a levegő, és még börtönbe is zárták. A 2000-es per anyagilag tönkretette. Irving azóta megpróbál visszakozni, hiányzik neki a régi dicsőség. De nem fog beválni számítása. Az a tábor nem bocsátja meg neki a „holokauszt-tagadást”, ez a tábor pedig a köpönyegforgatást.)

Kicsit elhamarkodott tehát Rennek úr megállapítása, hogy fenntartja állítását. Megint csak azt tudom mondani: Rennek nem akarja látni a tényeket, a fikcióhoz próbálja igazítani a valóságot, illetve ha másképp nem megy, akkor kisöpri agyából a nem passzoló kellemetlen részleteket.

A tények tények maradnak:

A ruhafertőtlenítő kamrák falazatából 1-13 g/kg cianidot lehet kimutatni, a krematóriumok hullakamráiból és a lakóbarakkokból ennek ezredrészét.

A 2/B. pontra nem kívánok reagálni, nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Ha megbántottam Rennek urat, ezúton kérek elnézést. Az azért nem stimmel, hogy Rennek úr minden egyes állításomra reagált. Pl. semmi reakció a szükséges gázkamra-hőmérsékletre vonatkozó belinkelt termodinamikai számításokra.

Ez az egész Meyer-ügy a téma szempontjából ugyancsak mellékvágány. Beleolvastam a Meyer-féle fogalmazásra adott replikákba. Ezek tökéletesen idézik a hivatalos álláspontot, a kényes kérdésekbe nem mennek bele, nem veszik a fáradságot, hogy a revizionista érvekkel vitatkozzanak. Az egész Meyer-ügy nem központi fontosságú. Mint írtam, csupáncsak azért említettem, mert az egész társadalomban olyan mértékű a kételkedés a hivatalos verzióval szemben, hogy még egy Spiegel-szerkesztőig is eljutott. Nem tudtam róla, hogy a magyarországi zsidók számát leredukálta 180 ezerre. Bár megjegyzem, ezt a számot Hilbergtől vehette. De természetesen ez semmit nem változtat Meyerrel kapcsolatos álláspontomon.

Rennek úr kételkedik abban, hogy Rudolf objektíven, természettudóshoz méltó módon közelítette meg a kérdést, és hivatkozik arra, hogy tanulmányának első változatát Renner védelmében készítette el. Nos, írásaiban Rudolf számos helyen elhatárolódik a nemzetiszocializmustól. De nem is ez a lényeg, hanem az egész kérdés kezelése. Szigorúan tudományos módszerekkel, ellenpróbákkal, ellentézisekkel dolgozik, minden részletkérdést megvizsgál pro és kontra. Végső konklúziója is az: A kémia önmagában nem adhat 100%-osan biztos magyarázatot arra, volt-e elgázosítás a hullakamrákban. Ellenfelei persze ezt is kiforgatták: „Rudolf sem hisz már saját eredményeiben…”

Amúgy úgy tűnik, Rennek szerint csak az antifasisztáknak volna joguk műszaki-tudományos részletkérdésekkel foglalkozni. Mégis, miért? Mitől van több joga egy antifasisztának, mint egy nácinak, avagy mitől hitelesebb az egyik, mint a másik? Ha az egyikről feltételezem, hogy elfogult, a másikról miért nem tételezhetem fel ugyanezt?

Amikor megjegyzést tettem a szerencsétlen hazudozó holokauszt-állítókra, nem a történészekre gondoltam, hanem a legenda megteremtőire. A történészek hozzáállásáról tett megjegyzésére csak annyit kívánok mondani: Ha akad is egy-egy kivétel, a többség sajnos saját egzisztenciájának szempontjából kezeli a kérdést és nem meri megkérdőjelezni a hivatalos álláspontot. Csak gondoljon vissza Rennek úr a kommunista időkre: Mindenki tudta, hogy az oroszok voltak a katyni tettesek, mégis mindenki a németeket tartotta hivatalosan azoknak. És a történészek ugyanúgy nem kerestek sok pénzt. Semmivel sem állnak magasabb morális szinten mai utódaik. Érdekes módon nyugati kollégáik is ugyanolyan opportun módon viselkedtek: ott is köztudott volt, hogy az oroszok voltak a tettesek, és ott is úgy tettek, mintha hinnének a németek tettességében.

Nem igazán értem, miért linkel Rennek úr egy, a szellőzőberendezést is tartalmazó tervrajzot. A szellőzőberendezésekben nem kételkedtem, csak utaltam a Perge Ottó által részletesebben tárgyalt anomáliákra.

a, A Zyklon B állítólagos alkalmazásánál a késleltetett, lassú folyamattal, az abszorbensre felitatott anyaggal, a 80%-os anyagpazarlással, a folyamat leállíthatatlanságával van problémám, ami a CO, HCN-gáznál, tabunnál és szarinnál nem állt volna fenn.

b, A szén-monoxid Rennek úr szerint azért nem jöhet számításba, mert a gázpalackok nehezen felszorozhatók több millió emberre. Ez megint egy fikció. A III. birodalomban tízezrével futottak a generátorgáz meghajtású járművek, melyek hajtógáza 35% CO-t tartalmazott. Arról már nem is beszélve, hogy használhattak volna „városi gázt (CO-tartalom 30 %-ig)”, vagy a Monowitzi folyamatgázt (Monowitzban szénhidráló berendezés működött, mely folyamatnak az egyik első lépése nagy koncentrációjú CO előállítása.)

c, Folyékony HCN alkalmazása. Ugye nem komolyan gondolja Rennek úr, hogy azért nem alkalmazták a németek a folyékony HCN-t, mert nem állt rendelkezésre az anyag vagy egy üst? Ha lett volna szándék, akkor HCN is lett volna. Itt ez az egész dolog kezd már a kabaré irányába lecsúszni. Minden a gázkamrák ellen szól, de görcsösen keressük a lehetőséget, hogy mégiscsak higgyük, hogy voltak?
De tegyük fel, bár nagyon meg kell magunkat erőszakolnunk, hogy lezajlott a következő párbeszéd Himmler és Höss között:

Szóval ezek után mit csinált volna szegény Höss, ha tényleg hidrogén-cianiddal akart volna gyilkolni? Fogta volna a Zyklon-B-s dobozokat, és azt állította volna meleg vízbe. És onnantól fogva lett volna HCN-gáza.

Csak zárójelben jegyzem meg: Rennek úr nem veszi észre saját teóriájának logikátlanságát. Hiszen ha a HCN-t nem abszorbensre fölitatott granulátum, hanem folyadék formájában viszik Auschwitzba, attól nem hogy nem lesz kevesebb a rendelkezésre álló HCN, hanem ellenkezőleg, az anyag ellenőrzött és irányítható felhasználásával több marad, kevesebbre van belőle szükség. Tartsuk szem előtt: A Zyklon-B-módszer (ha lett volna), a rendelkezésre álló HCN 80%-át elpazarolta volna, csupáncsak 20%-a került volna „hasznosításra”, szemben a tiszta HCN fölhasználásával.

És hogyan képzeli el ehelyett Rennek úr a dolgot? A tetőn állnak a gázmaszkot viselő emberek, a dróthálós szerkezet segítségével leeresztenek elgázosításonként 20 kg Zyklon-B-t, amelyet bent tartanak 20 percig, aztán kivesznek, és aztán félreteszik, hagy ontsa a mérges gázt még órákig? És hogy a szél szerteszét vigye a táborban, beleértve a tiszti lakásokat is? (Ami egyrészt nem kellemes, mégha fel is hígul az anyag a levegőben, másrészt ország-világ megtudja, Birkenauban valami furcsa, rettenetes dolgot művelnek a németek.) Nem érzi át a dolog groteszkségét, Rennek úr? Ha nem, akkor csak sajnálni tudom. Annyira rákattant az elgázosításra, hogy észérvekkel már nem lehet Önt megközelíteni. Amúgy, a legenda egyik koronatanúja, Perry Broad brit származású SS-tag semmit nem tud a leeresztő szerkezetekről, azt állítja, a gázmaszkot viselő fertőtlenítők szórták ki a Zyklon-B-s doboz tartalmát. P. Broad vallomása egyébként további lehetetlenségeket is tartalmaz, ami megint csak amellett szól, nem voltak sem bedobónyílások, sem leeresztő szerkezetek.

És akkor még nem szóltam arról, hogy a Zyklon-B jóval drágább, mint a szénmonoxid, jóval korlátozottabb mértékben állt rendelkezésre, nem részleteztem, hogy csak a tanúk egy része tud a dróthálós kosarakról, és van olyan tanú, aki azt mondja, hogy csak akkor engedték ki a kosarakat, amikor megszűnt azokból a kipárolgás. Szóval ellentmondások a köbön, ha az egyik hazugság (tusolófejek) lelepleződik, akkor görcsösen keressük az újat, csak hogy a mítoszt fenntarthassuk. Csak időhiány miatt nem részletezem a vonatkozó vallomások abszurditását. De ismétlem magamat: akit érdekel a téma, megtalálja a választ az általam ajánlott szakirodalomban.

Teljesen őszinte voltam és vagyok, csak igyekszem mondanivalómat a leglényegesebbekre korlátozni. Mint említettem, kivonatos összefoglalóm és Rennek úrral folytatott vitám nem helyettesíti a témával foglalkozó szakcikkek, ill. könyvek elolvasását. Az általam hozott ábra valóban 15 °C-ra mért adatokat tartalmaz. Magas relatív páratartalomnál (hűvös pincehelyiségek) azonban nagyon lecsökken a HCN leadás, mert a párolgó HCN hőt von el környezetéből, így a páratartalom az abszorbensen kondenzálódik. A kondenzált párában oldódik a HCN, tovább gátolva annak kipárolgását.

Szóval, ha én ezt az ábrát veszem alapul, akkor még nagyon gáláns vagyok a holokauszt-állítókkal szemben.

Az amerikai kivégzési adatok (múlt század harmincas évek) óta tudjuk, hogy 3200 ppm koncentráció 10 perces haláltusát okozott egyetlen egy áldozatnak.

Az 5 kg Zyklon-B tehát nem lett volna elegendő elgázosításonként. Rudolf levezeti tanulmányának 6.3.1.3. fejezetében: folyamatonként 20 kg Zyklon-B-re lett volna szükség.

Mindezek figyelembevételével továbbra is állítom: nem életszerű a Zyklon-B-dobozok használata, logikátlan lett volna továbbá a drótkosarakat az óriási mennyiségű Zyklon-B-vel kitenni az udvarra vagy tetőre, hogy az még ott legalább 40 percig intenzíven, utána pedig csökkenő intenzitással órákon keresztül ontsa a mérges gázt. És nem tudom, van-e egyetlen egy ilyen tanú, aki ilyet állított.

Ha viszont valaki nem volt őszinte, az Rennek úr volt. Belinkeltem egy nagyon ütős honlapot. Az ott levezetett számításoknak a lényege: ha a tanúk és tettesek által vallott időintervallumokat kívánjuk elérni a HCN-gáz fölszabadítása során a Zyklon-B-dobozokból, akkor a terem hőmérsékletét minimum 1000 °C-ra kellett volna felfűteni. Erre egy szóval sem reagált Rennek úr. Továbbra is fenntartom, és aki utánaszámol a dolgoknak, csak erre a végkövetkeztetésre juthat: A Zyklon-B teljesen alkalmatlan emberek gázzal történő gyilkolására.

Hát éppen ez az. Lehet, hogy az Ön számára lehet 2 kg is, 200 kg is. A hozzáértők – legyenek azok holokauszt-állítók vagy kételkedők – meg fognak állapodni egy számban, ami a 20 kg-tól csak csekély mértékben térhet el.

Próbálom értelmezni az Ön által küldött ábrát. Ebből az alábbiakat tudom megállapítani:

Ránézésre nagyjából párhuzamosan mozog a regisztrált elhalálozások száma és a kokszfelhasználás. Pontos matematikai együttmozgást nem lehet elvárni, kokszból mindig kellett egy bizonyos mennyiségnek rendelkezésre állnia. És a készlet a dolog természetéből adódóan ingadozott, ez a magyarázata az Ön által fölfedezett csekély eltéréseknek. Nem ismerjük továbbá az aktuális tárolt készletet a vizsgált időszak elején, végén. Csak mellékesen: Valószínűleg Rennek úr tonnát akart írni a napi koksz fölhasználásnál, nem kg-ot.

Ez megint egy agyrém. Meg sem fordult a fejemben, hogy több halálozáshoz kevesebb koksz kellene.

A Rennek által levont következtetést, hogy valamelyik számadatnak hamisnak kellene lennie, egyszerűen nem tudom az ábrából levonni. Sokkal inkább, az ábra is alátámasztja: A kérdéses időszakban 1032 t kokszot szállítottak be, kb. 50 ezer halottat égettek el, és ez megfelel az egy fő elégetéséhez szükséges szénmennyiségnek. Nincs hely, nincs koksz az úgymond nem regisztrált halottak elégetésére. Sőt, az időszakon belül is nagyjából párhuzamosan mozog a halottak száma és a kokszfölhasználás.

Egyébként, ha a halottaskönyvek adatait statisztikai szempontból vizsgáljuk (koreloszlás), ugyancsak arra a megállapításra jutunk, hogy nem voltak regisztrálatlan gyilkosságok.

A Rennek által leírt meghamisított halálokok szintén azt támasztják alá, nem voltak regisztrálatlan gyilkosságok. Hiszen ha lettek volna, az SS nem kényszerült volna halál okokat hamisítani. És ha az SS-katonáknak hamisítani kellett, ez azt jelentette, felülről igenis igyekeztek szigorúan felügyelni a foglyok sorsát. A Maximilian Kolbe-re vonatkozó otromba kérdésre pedig csak azt tudom válaszolni:

Először is, nincs holokauszt-tagadás, nincs irányadó revizionista álláspont. Revizionista kutatók vannak, akik időt, pénzt, fáradságot nem kímélve, saját szabadságukat és életüket kockára téve próbálják az igazságot kideríteni és azt a tengernyi hazugságot megcáfolni, amellyel évtizedek óta elárasztanak bennünket. Emellett természetesen rengeteg, sokszor egymásnak ellentmondó nézet ütközik a revizionizmuson belül. Tudtommal senki nem kérdőjelezte meg Maximilian Kolbe önkéntes mártírhalálát, továbbá senki sem hagyta jóvá az SS amorális cselekedetét. És ha már Kolbe atyánál tartunk: közvetve ő is alátámasztja a revizionista álláspontot. Franciszek Gajowniczek, az általa megmentett személy túlélte Auschwitzot, nem gázosították el, későbbi visszaemlékezéseiben ő sem szólt gázkamrákról, legalább is az interneten nem találtam lengyel nyelven sem erre vonatkozó információt.

Nagyjából egyetértünk a kérdésben, illetve amiben nem, az nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Csak egy rövid megjegyzés: még ha a történelemkönyvek hallgatnak is róla: Filmek, szépirodalmi művek, újságcikkek, visszaemlékezések folyamatosan sulykolják az emberbe a hamis számokat, a nácik embertelenségére utaló mesés részleteket. Rennek úr, mint történész, bizonyára tud arról a propagandafilmről, amit a hatvanas években Magyarország iskoláiban vetítettek a kisdiákoknak. Volt ott szó a lámpaernyőről, szappanról, aranyfogak kihúzásáról a hullákból stb.