Mostanában, főleg mióta különösen fájóan érint minket magyarokat a gazdasági válság, az eurozóna problémái, a devizahitelesek átverésének kérdése és egy csomó kitalált és félig kitalált probléma, amit próbálnak lenyomni a torkunkon, egyre gyakrabban jelennek meg gazdasági témájú írások a Kuruc.infón.
Ennek a magam részéről mindig nagyon örülök és jó iránynak tartom, de ugyanakkor nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem: sokszor nem kevés tárgyi tévedés és szerintem hibás megközelítés adódik abból, hogy hajlamosak vagyunk magunkra venni a demagóg látszatigazságokat, mivel nem rendelkezünk elég háttértudással a témáról, viszont csalhatatlan igazságérzettel amúgy helyesen érezzük, hogy valami nincs rendben, hogy minket nagyon-nagyon átvertek.
Mint a pénzügyi szektorban dolgozó, azt valamivel beljebbről látó és ismerő radikális nemzeti ember, szeretnék eloszlatni pár tévhitet, ami sajnos az orbáni demagógia terméke és kezd elharapózni a nemzeti táborban.
Magamról annyit mondanék csak el dióhéjban, hogy 5 éve tőzsdézem és kb. 4 éve élek ebből. Abszolút hobbiként indult nálam, mivel egyszerűen nem kaptam eredeti képesítésemhez való munkát, akármit pedig nem szerettem volna elvállalni. Viszont pont ezek miatt az okok miatt a dolog egyre komolyabb lett és jelenleg egy tőzsdével, pénzpiacokkal foglalkozó részvénytársaság vezérigazgatójaként dolgozom. Emellett természetesen spekuláns vagyok, ami nem azt jelenti, mint amit a most felhördülő olvasótársaim hisznek, csak ez is Orbán egyik kedvenc bűnbakképző elnevezése lett Magyarországon.
Ami viszont fontos: úgy tudok viszonylagos jólétben és magam által megteremtett anyagi biztonságban élni, hogy soha egyetlen fillért sem kerestem senki nyomorán, egy ország összeomlásán, természeti katasztrófán vagy bármi hasonlón. Magam is úgy spekulálok és cégünknél is alapelv, hogy mindig csak akkor szabad hasznot húzni, amikor a krízishelyzetek utáni fellendülést is segítjük vele.
Ehhez az alapelvhez makacsul ragaszkodom és a pénzügyi szektorban dolgozva döbbentem rá, hogy ez a világ mégsem csak gonosz zsidó pénzemberek gyülekezete, akik szívják a vérünket (belőlük is van bőven, de nem ők az egyetlenek), hanem rengeteg hozzám hasonló gondolkodású kiváló embert ismertem meg.
Névtelenséget nem azért kértem, mert nem vállalom a véleményemet, hanem mert nem akarom, hogy azzal kezdjen bárki dobálózni, hogy így akarok reklámot csinálni a cégemnek. Aki szeretné tudni ki vagyok, annak a szerkesztőség megadhatja az email címemet és szívesen válaszolok további kérdésekre.
Akkor tehát térjünk rá a tárgyra:
I. Pénzrendszerünk működése
Mint azt már rengeteg olvasó tudhatja, jelenleg egy olyan pénzügyi rendszerben élünk, ami nem valódi értékeken alapul, hanem a pénzt adósságokból teremtik, fedezet pedig nincs rá a résztartalékrendszer miatt.
Ebbe nem mennék bele nagyon, a Kurucon is látható volt az a Youtube-ra feltöltött kitűnő magyar nyelvű film, melynek címe "A pénz, mint adósság". Alapmű! Nézze meg, aki még nem tette, mindent megért egy csapásra.
Röviden úgy foglalható össze, hogy régen a pénzrendszer nemesfém alapú volt. Pl. egy font azért egy font, mert egy fontnyi sterling ezüstöt ért stb. Ez működött is egész addig, míg a bankok rá nem jöttek, hogy nem kell cipelni az aranyat, hanem az emberek adhatnak nyugtát róla ún. bankjegyet, ami a mai papírpénzzel azonos funkciójú volt. Ez elméletben bármikor átváltható volt aranyra vagy fedezeti nemesfémre. Aztán arra is rájöttek, hogy úgysem váltja be mindenki egyszerre aranyra, ezért aztán elkezdtek több pénzt kibocsátani, mint amennyi arany egyáltalán létezett! Ma pedig már ott tartunk, hogy még csak az sem kell, hogy arany legyen fedezetként legalább a bankjegy egy része mögött. A bank úgy teremthet új pénzt, hogy fedezetnek megteszi a régebbi pénz, ami mögött szintén csak részleges fedezet van. Ez a spirál azt eredményezte, hogy korunk pénzei mögött semmi más fedezet nincs, mint az adott ország feltételezett gazdasági teljesítőképessége. Ezért olyan sebezhetők a devizák, hisz ha például földrengés van Japánban, akkor nyilván a potenciális gazdasági teljesítmény zuhan, szóval az adott deviza még kevésbé válik fedezett pénzzé.
Sokan kérdezik tőlem ügyfeleim közül, hogy nem fog-e összeomlani a pénzrendszer, mi a megoldás? Itt a Kurucon is rengetegszer felvetődött már a téma és a leghajmeresztőbb és leglégbőlkapottabb elméletek láttak napvilágot.
Három dolgot kell leszögeznünk ezzel kapcsolatban.
1. A pénzügyi rendszerünk eleve összeomlásra van ítélve jellegéből adódóan. Ez mindig is így volt és a rendszer működtetői egytől egyig pontosan tudják ezt. Mindig is tudták és ha valaki az első pillanatban, amikor fedezetlen bankjegyet bocsátott ki, végiggondolta, már tudhatta minden jóstehetség nélkül. Igazából az a csoda, hogy nem hamarabb következett be.
2. Ennek ellenére senki nem tesz ellene semmit a működtetők közül, de nem azért, amit gondolunk, hogy a gonosz Rotschild-klán így döntött és kész. Nem ők döntöttek így: ők csak meglátták benne a lehetőséget és veleszületett parazita hajlamuk azonnal átlátta, hogyan kereshetnek e rendszer révén milliókat mások nyomorán és azon a tényen, hogy az egész akkora szélhámosság, hogy senki nem gondol rá. A valódi ok, amiért nem tesznek semmit, az az, hogy egész egyszerűen nem tudnak. Az emberiség létrehozott egy monstrumot, amely túlnőtt rajta és immár a saját belső szabályszerűségei szerint működik, irányíthatatlanná vált, elszabadult. És mivel a végtelenségig fejlődő gazdaság téves képzetére van építve, nem lehet a realitás talajáról megoldani a problémákat, mert maguk a problémák túlmutatnak a reálison. A vezető befektetési bankárok, guruk sem tudják az órát, mikor jön el a pillanat, amikor nincs tovább. Csak túlélésre játszanak, már a '60-as évek óta: próbálnak addig is a legjobban kijönni ebből a katyvaszból, és hogy mi lesz a többiekkel, az nem érdekli őket.
3. Szól viszont egy nagyon fontos érv amellett is, hogy nem fog összeomlani a pénzrendszer: nevezetesen az, hogy nem érdeke senkinek. Persze mondhatjuk, hogy az egyszerű népnek érdeke lenne, de igazából ez sem állja meg a helyét, mert a káosz és éhséglázadások kora után ugyanez történne. Próbálták már pénz nélkül, nem ment: akkor lett új pénz. Lesz akkor só, vagy bazaltkő, vagy karburátor vagy bármi, amiből kevés van. Ez sajnos bele van kódolva az emberi társadalomba.
Csak akkor lehetne megúszni ezt, ha kis létszámú közösségekben élnénk. Akkor működne pl. a cserekereskedelem. De egy olyan világban, ahol ennyi féle nyersanyagra és árura van szükségünk, a cserekereskedelem nem működne. Az egyetlen dolog, ami működne, a Freiwirtschaft és a negatív kamat bevezetése, Silvio Gesell elveiből kiindulva. (Akit érdekel, itt olvashat róla.) Ezt azonban nem tűri el a világ elitje, a wörgli kísérletet is gyorsan leállíttatták, mielőtt kiderült volna, hogy ezzel fel lehetne váltani a végtelen, kifizethetetlen adósságra épülő világgazdaságot.
A jelenlegi pénzügyi rendszer valóban egy globális átverés és egy simli. Viszont mindenki benne van a buliban, az összes ország asszisztál hozzá és teremti a rendszert, úgyhogy nem reális az a forgatókönyv, hogy valaki egyszer csak borítja a bilit. Sokan bíznak ilyen szempontból Oroszországban, Kínában, Iránban, de ki kell őket ábrándítanom: Oroszországnak euró milliárdjai mentek rá arra, hogy elfogadja a nyugati pénzügyi elit és vissza tudjanak kapcsolódni a nemzetközi kapitalizmus vérkeringésébe. Azon lehet vitatkozni, hogy jól tették-e, de megtették és nem fogják veszni hagyni az elért "eredményeiket". Különösképp, hogy totálisan el vannak adósodva. Kína a világ Kohn bácsija: nincs olyan jelentősebb ország, aki ne Kínának lenne eladósodva legalább nagyrészt. Legjellemzőbb, hogy az USA a nemzetközileg kibocsátott államkötvényei révén úgy eladósodott, hogy Kína a szó szoros értelmében megvette kilóra! Ha eljátszunk, persze abszolút teoretikusan a gondolattal, mi lenne, ha az államadósságok esetében létezne olyan, hogy behajtás és Kína odaküldene egy behajtót, hogy akkor hozzák el, amiből ki lehetne egyenlíteni a tartozásokat, akkor az utolsó idahoi indián faházából az utolsó szögig mindent vihetnének, akkor sem lennének egálban. Ezért aztán Kína nem lesz olyan bolond, hogy felborítson egy rendszert, aminek - amíg fennáll - ő a nyertese és fő haszonélvezője.
Irán pedig egyrészt kis falat, meg sem akadna a nemzetközi pénzügyi lobbi torkán, másrészt pedig látszatkeménykedést folytatnak, mert ugyanúgy be akarnak tagozódni a nemzetközi pénzügyi vérkeringésbe, mint a kilencvenes években Oroszország. Mindegy mit mond Ahmadinezsád vagy bármelyik politikus: a tetteik ezt mutatják.
A "bilit" eddig egyedül Adolf Hitler próbálta meg kiborítani, aminek rövid távon a Zsidó Világkongresszus által elrendelt bojkott lett az eredménye, hosszú távon pedig az, hogy ma a világ szemében Hitler egyenlő a sátánnal és kínosan ügyelnek rá, hogy még az amúgy zseniális gazdaságpolitikai eredményei is a "Holocaust"-felirattal legyenek felcímkézve, ezzel hiteltelennél téve azt, pedig a számok makacs dolgok.
II. Tévhitek a pénzügyi világgal kapcsolatban
Néhány alapfogalmat is tisztáznunk kell, amiről rendre téves képzetei vannak a nemzeti oldalon állóknak. Ebben az a legszomorúbb, hogy ráadásul Orbán Viktor és társai, mondhatni az egész ún. politikai elit pontosan tudják, hogy milyen húrokat kell pengetniük, hogy azok szívéhez jusson, akit ők tettek tönkre, vagy jobb esetben asszisztáltak a tönkretételükhöz. Nem árt tisztázni, hogy mit jelentenek ezek a dolgok valójában, hiszen azért tűnnek olyan ellenségesnek, azért félünk tőle, azért látszik legyőzhetetlennek, mert nem értjük őket.
Nézzük sorra a leggyakoribb tévhiteket:
1. A deviza az külföldi pénz, csak ha készpénz, akkor valuta, ha nem készpénz, akkor deviza.
Ez így tévhit! A deviza de jure és de facto NEM PÉNZ, hanem csak egy pénzhelyettesítő eszköz, amit elektronikus jelként tárolnak.
2. A tőzsdéről azt az illúziót keltik, hogy ott a tőke és a tőkére várakozó cégek egymásra találhatnak, pedig ez nem igaz.
TÉVHIT! A valóság az, hogy ez így teljesen igaz. A tőzsdének eredetileg valóban az a szerepe, hogy összekapcsolja azt, aki eladni akar és aki venni. És ezt a szerepét ma is tökéletesen betölti. Az más kérdés, hogy bizonyos embereknek, cégeknek akkora pénztömeg áll a rendelkezésükre, hogy kényükre-kedvükre játékszernek tekinthetik és úgy irányítják, ahogy akarják.
A tőzsde alapvetően nem ördögtől való, hanem arra szolgál, hogy akinek van egy jó ötlete, de nincs rá pénze és a bankok nem hajlandóak finanszírozni a megvalósítást, hozzájuthasson a forráshoz. A tőzsde két végén álló szereplő, az adott cég és a befektető valóban jól jár, hiszen a cég olyan forráshoz juthat, amit máshol nem kaphatna meg, a befektető pedig bár nagyobb kockázatot vállal, de magasabb hozamokra számíthat, mint a nagy semmi, amivel a bankok szúrják ki az emberek szemét, miután lenyelik a gyakran többszörös profitot. Szóval a tőzsde alapvetően jó, ha arra használják, amiért létrejött. A tőzsde ellen ágálni kb. ugyanannyira ésszerű, mint az, ha átvernek a halpiacon és ahelyett, hogy megkeresném a kofát, újságcikkeket írnék arról, hogy a halpiac erkölcstelen dolog, mert átverik a szegényeket. A tőzsde is egy piac. Az értékpapírok és különböző termékek piaca. Ezeket a termékeket nem kötelező megvenni, nem kötelező eladni. De attól, hogy valaki úgy dönt vesz, vagy elad, még nem kellene kígyót-békát kiabálni rá és erkölcstelenséggel vádolni.
A tőzsde alapvetően nem ördögtől való, hanem arra szolgál, hogy akinek van egy jó ötlete, de nincs rá pénze és a bankok nem hajlandóak finanszírozni a megvalósítást, hozzájuthasson a forráshoz. A tőzsde két végén álló szereplő, az adott cég és a befektető valóban jól jár, hiszen a cég olyan forráshoz juthat, amit máshol nem kaphatna meg, a befektető pedig bár nagyobb kockázatot vállal, de magasabb hozamokra számíthat, mint a nagy semmi, amivel a bankok szúrják ki az emberek szemét, miután lenyelik a gyakran többszörös profitot. Szóval a tőzsde alapvetően jó, ha arra használják, amiért létrejött. A tőzsde ellen ágálni kb. ugyanannyira ésszerű, mint az, ha átvernek a halpiacon és ahelyett, hogy megkeresném a kofát, újságcikkeket írnék arról, hogy a halpiac erkölcstelen dolog, mert átverik a szegényeket. A tőzsde is egy piac. Az értékpapírok és különböző termékek piaca. Ezeket a termékeket nem kötelező megvenni, nem kötelező eladni. De attól, hogy valaki úgy dönt vesz, vagy elad, még nem kellene kígyót-békát kiabálni rá és erkölcstelenséggel vádolni.
3. A tőzsde a gazdag pénzügyi elit zárt világa, ahol összeesküsznek a szegények ellen.
Tévhit! A Tőzsdén bárki kereskedhet, aki csak akar! Senki nincs korlátozva benne. Nincs anyagi korlát, nincs végzettségbeli korlát. Ad absurdum, a magyar tőzsdén akár már 15 forint alaptőkével is vehetünk egy darab részvényt. Valójában a tőzsde arról szól, hogy bárki, aki megtanulja játékszabályokat és figyel, nyereséget tud elérni, de közben tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy ez egy nulla összegű játszma: amit egyik ember megnyer, azt valaki más akár a világ másik végén elveszíti. Ezt azért fontos tudni, mert egyrészt nem várhat "méltányosságot" a piacról. Hiszen mindenki kockáztat és mindenki vállalja a kockázatot, annak teljes tudatában, annak érdekében hogy nyerjen. A kártyázáshoz tudnám hasonlítani. Ha valaki pénzben játszik és veszít, nem boríthatja rá az asztalt a játékostársára azzal, hogy "Elszedted a pénzemet!", hiszen fordítva is történhetett volna, amikor pedig nyugodtan mosolyogna székében. Asztalt borítani egyedül akkor lehet, sőt kötelező, ha a másik csal! Viszont ahogy a kocsmáros is azonnal kidobja a csalót és nem engedi vissza többé, esetleg meg is verik, ugyanúgy a tőzsdén sem lehet büntetlenül csalni. Ezzel el is érkeztünk a következő tévhithez.
4. A tőzsdén mindenféle disznóságot el lehet követni következmények nélkül.
Ez sajnos részben igaz, ugyanis pl. Magyarország, ahogy minden egyébben, ebben is következmények nélküli ország. Itt ha valaki átveri a saját ügyfeleit, tehát "csal a játékban", akkor nem kell számolnia komolyabb következményekkel. Viszont más országokban: horribile dictu az Egyesült Államokban súlyos börtönévek és teljes vagyonelkobzás jár az ilyen bankároknak. Persze ne legyenek illúzióink, aki eleget lop ahhoz, hogy megússza, az mindenhol megússza. De egy Bajnai-kategóriájú vezető vagy egy átlagos bankár kisebb vétségekért is 30-40 éveket ül börtönben hasonló esetben.
5. A spekulánsok és a brókerek rángatják összevissza az árfolyamokat és kockázat nélkül keresnek pénzt mások nyomorán.
Ez így nagy tévedés és egyáltalán nem ilyen egyszerű a képlet. A brókerek valójában csak közvetítők. Ők bonyolítják le gyakorlati szempontból azokat az ügyleteket, amelyekkel ügyfeleik vagy munkaadóik megbízzák őket. A brókerekre kenni a dolgokat olyan, mintha elátkoznánk visszamenőleg a török sorkatonákat, akik részt vettek Eger ostromában, mert minek jöttek ide... Felesleges vitézkedés a brókerekre nyomni a felelősséget.
A spekulánsok társasága már egy sokkal összetettebb, sokrétűbb embercsoport. Leginkább úgy tudnám mondani, hogy a spekulánsok olyanok, mint az emberek általában. Van köztük jó szándékú, van köztük gonosz, van köztük gazdag, van szegény, van aki kockázatkerülő, van aki vakmerő stb. Szóval felesleges a spekulánsokat egy kalap alá venni, mert az emberiséget sem szokás egy kalap alá venni csupán azért, mert egy részük bűnöző vagy mert szennyezi a környezetet. A spekulánsokban valójában egy közös van és a szó nem is jelent sem többet, sem kevesebbet!
Ez pedig az, hogy a saját tőkéjüket kockáztatják, szó szerint a saját bőrüket viszik vásárra azért, hogy cserébe extra profitot zsebelhessenek be. Sokan szoktak felhördülni azon, hogy spekulánsként mennyit keresek egy ügyleten, mondván: ők termelő munkát végeznek és mégsem lehet esélyük ilyen jövedelemre. Ez igaz, azonban ők cserébe a kiszámíthatóságot kapják: tudják, hogy mennyiért adják el a munkájukat, hogy jönnek ki hó végén, míg egy igazi spekuláns nem tudhatja, hogy tíz év múlva dúsgazdag lesz, vagy csöves az aluljáróban. Ez így persze sarkított, de azt hiszem érthető a példa. Mindenesetre azt hiszem, senki sem annyira álszent, hogy azt rója fel valakinek, hogy jól szeretne élni a saját maga által vállalt rendkívül nagy kockázatért cserébe. Szóval a spekuláns lét nem egy elvi vagy egy erkölcsi alapállás, hanem egyszerűen egy túlélési technika. Semmi több.
Ez pedig az, hogy a saját tőkéjüket kockáztatják, szó szerint a saját bőrüket viszik vásárra azért, hogy cserébe extra profitot zsebelhessenek be. Sokan szoktak felhördülni azon, hogy spekulánsként mennyit keresek egy ügyleten, mondván: ők termelő munkát végeznek és mégsem lehet esélyük ilyen jövedelemre. Ez igaz, azonban ők cserébe a kiszámíthatóságot kapják: tudják, hogy mennyiért adják el a munkájukat, hogy jönnek ki hó végén, míg egy igazi spekuláns nem tudhatja, hogy tíz év múlva dúsgazdag lesz, vagy csöves az aluljáróban. Ez így persze sarkított, de azt hiszem érthető a példa. Mindenesetre azt hiszem, senki sem annyira álszent, hogy azt rója fel valakinek, hogy jól szeretne élni a saját maga által vállalt rendkívül nagy kockázatért cserébe. Szóval a spekuláns lét nem egy elvi vagy egy erkölcsi alapállás, hanem egyszerűen egy túlélési technika. Semmi több.
És valóban: egy kellően gazdag és kellően gonosz spekuláns, mint mondjuk Soros György tényleg képes rá, hogy játszótérnek tekintsen egy országot, egy ország gazdaságát és profitja érdekében romba döntse pl. a forintot. De ugyanakkor ott az érem másik oldala, egy jó szándékú, vagy akár csak kellően hazafias spekuláns, mint mondjuk Warren Buffet, amellett, hogy természetesen nagyot kaszált maga is a kötvényvásárlási programján, de emellett mégis kihúzott a slamasztikából önkormányzatokat, cégeket és vállalta a kockázatot, hogy esetleg veszít az ügyleten. És hogy miért, az egyszerű: mert úgy gondolkodott, hogy Amerikának most ez kell, hát ő megteszi. Mert ha nem segítene, egyrészt rossz lenne a lelkiismerete (ezt persze nem kötelező elhinni, de miért ne lehetne igaz) másrészt pedig ha hagyja, hogy csődbe menjen a hazája, azon hosszú távon ő is rajtaveszt, hiszen annak a gazdasági szövetnek a része ő is. Szóval nem kellene feltétlenül folyamatosan átvenni az orbáni demagóg retorikát és sárral dobálni a spekulánsokat, mert rengeteg magyar spekuláns van, akikről és saját magam tudom, hogy tényleg azon vannak, hogy saját hasznuk mellett persze, de segítsék a hazájukat. És nem keveset kockáztatnak ezért!
Még egy megjegyzés a spekulánsokról:
Azt szokták mondani, hogy a tőzsde a kapitalizmus motorja. Ez igen találó megjegyzés. Hozzátehetnénk, hogy a spekuláns pedig a katalizátor. Gondoljunk bele: adott egy tisztességes magyar cég, akinek befektetőkre van szüksége, hogy bővítse tevékenységét, új munkahelyeket teremtsen, ezért bevezeti cégét a tőzsdére. Adva van ugyanakkor egy tisztességes magyar befektető, aki magyar cégekbe szeretne befektetni, hogy ő is profitáljon és a gazdaságot is segítse. Adva van a pesti tőzsde, ahol ők elvileg egymásra találhatnak. Viszont ha nincs likviditás a piacon, tehát nincs forgalma az adott cég részvényeinek, akkor akkora árrés keletkezik az eladási és vételi ár között, hogy eszébe sem jut senkinek befektetni a cégbe, ami pedig lehet, hogy sok magyar családnak biztosítana megélhetést.
Itt jönnek a képbe a spekulánsok, ugyanis ők nem venni akarnak, nem eladni, csak ki-be szállni és kihasználni az árfolyam-ingadozásokat. Minél több spekuláns "repül rá" egy papírra, annál kisebb lesz az árrés, annál jobban megéri megvásárolni az adott értékpapírt, hiszen a kis árrés miatt kisebb kockázattal szállhatunk ki belőle, ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeltük.
Egyelőre ennyit az alapfogalmakról. A második, befejező részben néhány pofonegyszerű technikát mutatok be, amit ha a magyar átlagemberek ismernének, akkor nem vergődne több százezer család a devizacsapdában és elindulhatnánk kifelé a gödörből. Ezek rendkívül egyszerű dolgok, csak "valamiért" a bankok nem szeretik reklámozni, hogy van kiút.
Köszönöm a türelmet ezekhez a talán kicsit száraz, de szerintem fontos dolgokhoz.
(Jegesmedve)