Hamis zászló alatti műveletnek (false-flag operation) nevezik azt, amikor valaki úgy tesz meg valamit, hogy közben hamis bizonyítékokat gyárt és terít azért, hogy a támadást más nyakába varrja. A kormányzatok két okból szokták ezt a módszert alkalmazni.

Először, mert a megrémült, magát veszélyben érző nép hajlamos arra, hogy birkanyáj módjára rohanjon a „jó pásztorhoz”, a kormányzathoz, hogy védje meg. Egy hamis zászló alatti művelet hatására a „nyáj” hajlamos elfogadni a kormányzat aljas érvelését, hogy a biztonság megvalósítása csak akkor lehetséges, ha a nép ellenvetés nélkül hozzájárul a kormányzat hatalmának kiterjesztéséhez, valamint a szabadságjogok megkurtításához.

Másodszor, a kormányzat szereti egy külső - akár kitalált vagy felnagyított - ellenség ellen feltüzelni a népet, hogy azután „jogosan” indítson háborút az ellenség megbüntetése ürügyén, pedig valójában a háború csak a saját céljait szolgálja.

Nemcsak államok, hanem magánszemélyek is szoktak hamis zászló alatti műveletekkel próbálkozni. Sikertelenül próbálkozott például a George Washington University (GWU) diákja, a zsidó Sarah Marshak, amikor bejelentette, hogy valaki horogkereszteket rajzolt kollégiumi szobája ajtajára. Később, egy rejtett kamerás felvétel alapján kiderült, hogy azt ő maga tette.

Ugyancsak sikertelenül próbálkoztak azok a nagykanizsai cigányok, akik azt akarták bizonyítani, hogy őket üldözik. Ha ugyanis az önmerénylő horogkereszt helyett csak ákombákomot tud rajzolni, ha a Führer vezetéknevét nem tudja helyesen leírni, és ha jellegzetes, etnikumspecifikus kifejezéseket használ, akkor bizony kilóg a lóláb.

A bevezető után térjünk rá a címben szereplő Northwoods művelet (Operation Northwoods) részleteire! Ahol az anyag magyarázatra szorul, oda széljegyzetet szúrtam be. 

1959-ben Kubában a Fidel Castro vezette mozgalomnak sikerült megdöntenie Fulgencio Batista elnök hatalmát. Az új rendszer különféle reformokat, köztük földreformot vezetett be. A termőföldek egy jelentős része külföldi - főleg amerikai - kézben volt, melyeket több kisebb termelőszövetkezetre (tsz) osztottak fel. A következő lépés a kubai felső- és középosztály által tulajdonolt termőföldek, valamint üzletek államosítása volt. 1960-ban sor került az összes külföldi, így az amerikai cégek államosítására. Válaszul az Egyesült Államok befagyasztotta az USA-ban lévő kubai kintlévőségeket, megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, és embargóval sújtotta Kubát. Castro az USA riválisához, a Szovjetunióhoz fordult segítségért. 

A Castro-kormány államosítási, illetve egyéb kommunista intézkedései miatt több ezer kiábrándult, korábban Batista-ellenes forradalmár és paraszt Las Villas tartományba menekült, ahol antikommunista szervezkedésbe kezdtek. Részben az amerikai érdekek érvényesítése miatt, részben az ő támogatásukra, 1960 májusában a CIA elkezdte a Miamiban élő kubai emigránsok megszervezését. Az emigránsok katonai kiképzésére a CIA guatemalai bázisán került sor. Az emigránsokból szervezett haderő 1961. áprilisában a Disznó-öbölben partra szállt Kubában, azonban néhány nap alatt vereséget szenvedett Castro erőitől.

1962-ben az USA védelmi minisztériuma (Department of Defense, DoD), valamint a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsa (Joint Chiefs of Staff, JCS) egy számos vázlatot és tervet tartalmazó dokumentumcsomagot dolgozott ki. A dokumentumcsomag az alábbi címet viselte: „Az Egyesült Államok katonai beavatkozása létjogosultságának megteremtése Kubában (Szigorúan titkos)” /Justification for U.S. Military Intervention in Cuba (TS)/. Az anyagot Lyman Lemnitzer tábornok, az egyesített vezérkar főnöke ellenjegyezte, és bemutatta Robert McNamara védelmi miniszternek azért, hogy ha előzetes jóváhagyást kap, akkor áttérjen a kidolgozási fázisra. Lemnizter javasolta, hogy minden ezzel a javaslattal kapcsolatos fedett, illetve nyílt művelet az egyesített vezérkar alá tartozzon.

A Kuba-tervezet (Cuba Project) műveleti főnökének, Edward Lansdale tábornoknak a kérésére a dokumentum felsorolta azokat a módszereket és körvonalazott terveket, melyek segítségével mind a hazai, mind a nemzetközi közvélemény igenlése megszerezhető lehetne ahhoz, hogy támogassanak egy Kuba elleni amerikai katonai beavatkozást.

1. Az amerikai katonai beavatkozás szempontjából kívánatos lenne, ha az egy provokációra adott válaszlépésnek tűnne, ezért fedett és megtévesztő akciókat kell végrehajtani, melyek a kubai félből reakciót váltanak ki.

2. Jól összehangolt incidensek sorozatát kell kidolgozni, melyek Guantánamón, illetve annak környékén valósulnának meg, és olyan színben tüntetnék fel az eseményeket, hogy azokat ellenséges kubai erők okozták. 

a, A hitelesnek tűnő támadások az alábbiak lennének: 

(1) Nagyszámú pletyka terjesztése; „földalatti” rádióadások sugárzása

(2) Baráti (Castro-ellenes) kubaiak, kubai egyenruhában, kubai területről, támadást intéznek a guantanamói bázis ellen

(3) A bázison belül szabotőröket fognak el (valójában Castro-ellenes, baráti kubaiak lennének)

(4) Zavargások a bázis főkapujánál fedésben lévő, baráti kubaiak által

(5) A bázison belül lőszerraktárak felrobbantása; gyújtogatás

(6) A bázison belül repülőgépek felgyújtása (szabotázs)

(7) A bázis mellől, a bázis ellen irányuló aknavető-támadás, károkozás

(8) Tengeri úton, vagy Guantánamo City szomszédságából érkezett rohamcsapat elfogása

(9) Kubai kommunista harcosok elfogása, akik a bázist akarták megrohamozni.

(10) A kikötőben lévő hajók elleni, valamint naftalinnal elkövetett szabotázs

(11) Egy hajó elsüllyesztése a kikötő bejáratának közelében. Az „áldozatok” temetésének megrendezése.

b, Ennek hatására az Egyesült Államok támadó műveletekbe kezd, hogy az ivóvíz- és az áramellátást biztosítsa, illetve megsemmisíti azokat a tüzérségi állásokat, melyek a bázist veszélyeztetik.

c, Ezután az Egyesült Államok nagyszabású katonai műveletbe kezd.

3. „Emlékezz a Maine-re”-incidens többfajta formában (Széljegyzet: 1898-ban Havanna kikötőjében, tisztázatlan okból, felrobbant a USS Maine, amit az USA a Spanyolország elleni hadba lépésre használt fel. Ennek az esetnek szeretnék majd egy külön írást szentelni.)

a, Egy amerikai hajó felrobbantása a Guantanamo-öbölben, azután Kuba megvádolása 

b, Egy drón, azaz személyzet nélküli hajó felrobbantása kubai vizeken, Havanna vagy Santiago közelében. A robbanás után az odaérkező, a helyszínt vizsgáló kubai repülőgépek és hajók jelenlétét úgy kell bemutatni, hogy azok támadták meg a hajót. A havannai és santiagói lakosok mint szemtanúk, mivel hallották a dörrenést, vagy látták a tüzet, növelik az akció hitelességét. Az Egyesült Államok - amerikai vadászgépek támogatása mellett - légi és tengeri mentőakcióba kezdene, hogy „evakuálja” a nem létező személyzet még életben lévő tagjait. Az amerikai nemzeti felháborodásra rátenne egy lapáttal, ha az Egyesült Államokban kapható újságok leközölnék az áldozatok listáját.

4. Kubai kommunista terrorkampány Miami teljes területén, valamint más floridai városokban, vagy akár Washingtonban is. A terrorkampány célpontjai az Egyesült Államokba menekült kubaiak lennének. El kellene süllyeszteni - vagy valóban, vagy szimulálva - egy kubai menekültekkel teli, Florida felé tartó hajót. Sebesítéses merénylet elkövetése kubai menekültek ellen, az Egyesült Államok területén, majd az eset nagy sajtónyilvánossággal való tálalása. Megfelelően kiválasztott helyeken, plasztikbombák robbantása, kubai ügynökök letartóztatása, előzőleg megpreparált dokumentumok nyilvánosságra hozatala, melyek nyilvánvalóan bizonyítják a kubai kormányzat részvételét.

5. „Kubai eredetű, Castro által támogatott” felforgató tevékenység szimulálása egy szomszédos karibi ország ellen, ami hasonlít a valóban megtörtént, a Dominikai Köztársaság elleni, 1959. június 14-i, kubai invázióhoz. Mivel Castro ténylegesen támogat ilyen mozgalmakat Haitin, a Dominikai Köztársaságban, Guatemalában és Nicaraguában, ezeket a támogatásokat fel kell nagyítani, valamint hasonló jellegű, kitalált támogatásokkal kell kiegészíteni, és azokat nyilvánosságra hozni. Ki kell használni, hogy a dominikai légierő nem képes az ország légterének uralására. „Kubai” B-26 vagy C-46 típusú repülőgépek, éjszakai berepüléssel, cukornád-ültetvényeket perzselhetnének fel, a helyszínen pedig a szovjet (keleti) blokkból származó gyújtóeszközöket találnának. Ezt kiegészítenék a dominikai kommunistáknak küldött „kubai” üzenetek, valamint a tengerparton elfogott „kubai” fegyverszállítmányok. (Széljegyzet: Turjillo, a Dominikai Köztársaság diktátora eredetileg Castrót támogatta Batista megbuktatása céljából. Amikor 1956 után Trujillo látta, hogy Castro túlságosan megerősödött, akkor Batistát kezdte támogatni. Az 1959-es forradalom után Batista a Dominikai Köztársaságba menekült, Castro pedig megfenyegette Trujillót, hogy meg fogja buktatni. 1959. június 14-én egy kubai repülőgép kubai harcosokat vitt a Dominikai Köztársaságba, akiket hat nappal később, két jachton, további kubai harcosok követtek, azonban a dominikai hadsereg visszaverte az inváziót.)

6. Amerikai pilóták vezette, MIG típusú repülőgépek alkalmazása provokációra. A polgári légi közlekedés zaklatása, felszíni hajók elleni támadás, valamint amerikai pilótanélküli repülőgépek megsemmisítése MIG típusú gépek által. Egy megfelelően átfestett F-86 a polgári repülőgépek utasait meggyőzné, hogy kubai MIG-et láttak, különösen, ha azt maga a polgári repülőgép pilótája így jelentené be.

7. Polgári légi, illetve tengeri járművek eltérítése, mely cselekményeket úgy állítanának be, hogy az eltérítők a kubai kormányzat beleegyezésével cselekednek. Ugyanakkor ösztönözni kell a kubai, polgári és katonai légi és tengeri járműveket és személyzetüket arra, hogy valóban dezertáljanak.

8. Egy olyan incidens végrehajtása, melyben egy kubai katonai repülőgép megtámadott és lelőtt egy olyan polgári charter-repülőgépet, ami az Egyesült Államokból Jamaikába, Guatemalába, Panamába, vagy Venezuelába tartott. Olyan útvonalat kell választani, hogy a gép Kuba felett repüljön át. Az utasok lehetnek egyetemisták, akik ünnepnapon utaznak, vagy bármilyen más csoport, ahol a tagok úti célja közös, tehát hitelesnek tűnik, hogy bérelt gépen (chartergépen) repülnek.

a, Az Eglin légierő-bázison (Air Force Base, AFB) lévő egyik repülőgépet olyan színűre festenék, olyan számmal látnák el, hogy a „duplikációja” legyen annak a polgári, regisztrált repülőgépnek, ami a CIA Miamiban lévő fedővállalkozásának a tulajdonában van. Meghatározott időben, a duplikáció a valós polgári repülőgép helyére állna, a fedélzetére jól előkészített álneveken, kiválogatott utasok szállnának fel. A valós, regisztrált repülőgépet távirányított gépként (drónként) használnák.

b, A drón, illetve az utasokat szállító duplikáció felszállási ideje össze lenne hangolva, hogy Floridától délre találkozzanak. A találkozási ponttól az utasokat szállító duplikáció minimális magasságra ereszkedne, és az Eglin AFB kiegészítő kifutópályájára szállna le, ahol az utasokat fogadnák, a duplikációt pedig visszaállítanák eredeti státusába. Eközben a drón a megadott repülési terv alapján menne tovább. Amikor Kuba felett járna, a drón a nemzetközi „May Day” segélyadást kezdené sugározni, kiegészítve azzal az üzenettel, hogy kubai MIG-ek támadják a gépet. Ezután a drónt rádiótávirányítással megsemmisítenék, így az adás is megszakadna. A vészjelzést nyilván vennék a nyugati féltekén lévő Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet (International Civil Aviation Organization, ICAO) rádióállomásai, és bizonyára tájékoztatnák az Egyesült Államokat. Így a történet hitelesebb lenne, mintha azt maga az Egyesült Államok próbálná „eladni”.

9. Olyan incidens kreálása, amelyben úgy tűnne, hogy a kommunista Kuba MIG-jei, nemzetközi vizek felett, indokolatlan módon, megsemmisítették az USA légierejének egy repülőgépét.

a, Négy vagy öt F-101 repülőgépet küldenének a floridai Homestead AFB-ből Kuba közelébe. Ezek hivatalosan útvonalgyakorlaton és légvédelmi gyakorlaton vennének részt, tehát a repüléseket nagy gyakorisággal végeznék. A gépek személyzetét eligazítanák, hogy legalább tizenkét mérföldre maradjanak távol a kubai partoktól, de vigyenek éleslőszert, ha a kubai MIG-ek ellenségesen lépnének fel.

b, Egy ilyen repülés során, a beavatott pilóta a kötelék végén, a többiektől leszakadva repülne. Kuba közelében az rádiózná a többieknek, hogy MIG-ek támadták meg, és hogy zuhanóban van. Több rádióadást nem sugározna. A pilóta egyenesen nyugatnak repülne, alacsony magasságban, és az Eglin AFB kiegészítő kifutópályáján landolna. A repülőgépet beavatott emberek gyorsan eltüntetnék szem elől, és új farokazonosítási számot adnának neki. A pilóta, aki hamis néven hajtotta végre a feladatot, visszakapná az eredeti nevét, és visszatérne az átvezénylés előtti, eredeti szolgálati helyére.

c, Ugyanakkor, amikor a repülőgépet állítólag lelőtték, egy tengeralattjáró vagy egy kis felszíni hajó F-101 darabokat, ejtőernyőt stb. szórna szét 15-20 mérföldnyire Kuba partjaitól, majd elhagyná a helyszínt. A többi, a Homestead AFB-re visszatérő pilóta - mivel nincsenek beavatva - legjobb tudása szerint, alátámasztaná a történetet. Kutatóhajók és -repülők mennének a helyszínre, melyek megtalálnák a repülőgép darabjait.

Kiegészítő, fedett műveletek tervei 

A Northwoods-művelet kiegészítéseképpen, a Mongúz-művelet (Operation Mongoose) keretében, az USA védelmi minisztériuma számos hasonló javaslaton dolgozott, ami a Fidel Castro vezette Kuba ellen irányult. A kiegészítő javaslat - melyeket William H. Craig dandártábornok írt és adott át Edward Lansdale dandártábornoknak, a Mongúz-művelet parancsnokának - az alábbi címet viselte: „Lehetséges cselekvési tervek Kuba provokálására, zaklatására vagy szétzilálására” („Possible Actions to Provoke, Harass or Disrupt Cuba”).

A Bingó-művelet (Operation Bingo) szerint olyan incidenst kell kreálni, amelyben úgy tűnik, hogy a Kubában lévő amerikai katonai létesítményeket támadás érte, és ami ürügyül szolgálna ahhoz, hogy az USA hadereje megdöntse a kubai kormányzatot.

A Mocskos trükk-művelet (Operation Dirty Trick) szerint, amennyiben az 1962-ben fellövendő Mercury űrhajó, a fedélzetén John Glenn űrhajóssal, lezuhanna, azért a kubai kormányzatot kellene felelőssé tenni. Ezt úgy kell elérni, hogy megfellebbezhetetlen bizonyítékot kell gyártani arra, hogy a kubaiak elektronikus zavarással okozták a katasztrófát. 

Egy 1963-as, a védelmi minisztériumban készült dokumentum azt fejtegeti, hogy ha az Amerikai Államok Szervezete (Organization of American States, OAS) egyik tagállama ellen Kuba merényletet követne el, akkor annak ürügyén, az USA válaszcsapást mérhetne Kubára. (Széljegyzet: Az OAS az amerikai földrész államainak ENSZ-szerű szervezete.) A terv szerint, a merénylet után, az érintett államot arra kellene ösztönözni, hogy önvédelemre, illetve segítségkérésre hivatkozva, kérje az USA-t és az OAS-t, hogy avatkozzanak be. A terv szerint egy ilyen akció után, az USA szinte biztosra veheti, hogy az OAS-tagok kétharmadának támogatása mellett, kollektívan cselekedhet Kuba ellen.

Az egyesített vezérkar a fedett műveletben célba veendő országok közül Jamaikát, valamint Trinidad és Tobagót javasolta. Ez a két ország a Brit Nemzetközösség (British Commonwealth) tagja, ezért az egyesített vezérkar azt remélte, hogy egy fedett művelet, valamint a Kuba elleni hamis vád arra fogja sarkallni az Egyesült Királyságot, hogy támogassa a Castro elleni háborút. Mivel egy ilyen akció terve még a többi tervnél is kényesebb, ezért a kiszivárgás csökkentése érdekében azt javasolták, hogy nem a hagyományos katonai erőket kellene alkalmazni a végrehajtás során, hanem fedett ügynököket.

Ezen kívül felmerült az a változat is, hogy titokban le kellene fizetni a Castro-kormány egyik alparancsnokát, hogy támadja meg a Guantanamón lévő, amerikai haditengerészeti bázist. 

Elnöki ellenvetés és lefújás 

A kudarcba fulladt Disznó-öbölbeli invázió arra ösztönözte Kennedy elnököt, hogy megzabolázza mind a haderőt, mind a CIA-t. Az elnök menesztette a CIA igazgatóját, Allen W. Dulles-t, valamint a két helyettes igazgatót, Charles P. Cabell-t, illetve Richard Bissell-t. Az elnök megvonta a CIA hatáskörét abban, hogy félkatonai (paramilitáris) műveletekben döntsön, és ezt a hatáskört átadta az egyesített vezérkarnak, mert a vezérkar fölött - mint haderő-főparancsnok - jobban tudott ellenőrzést gyakorolni.

1962. március 16-án Lemnitzer tábornok ismertette az elnökkel, hogy vannak vészforgatókönyvek arra nézve, ha amerikai repülőgépet támadás érne, vagy ha Kuba Latin-Amerikában akcióba lépne. Kennedy rövidre vágta a dolgot, és kijelentette, hogy szó sem lehet semmilyen katonai erő alkalmazásáról Kuba ellen, és elvetette a Northwoods-művelet tervét. Néhány hónappal később lejárt Lemnitzer tábornok egyesített vezérkari főnöki megbízatása, és azt nem hosszabbították meg, hanem Európába helyezték át.

A Northwoods-művelet elvetése miatt amerikai katonai körökben Kennedyről az a vélemény terjedt el, hogy túl puha Kubával szemben, és az elnök igencsak népszerűtlenné vált a haderőben. Ez a szakadék tovább mélyült, amikor az 1962. októberi kubai rakétaválság ügyében Kennedy teljesen más véleményen volt a megoldás tekintetében, mint a haderőnemi főnökök. 

A Northwoods-művelet terve arra mutat rá, hogy amerikai kormányzati körökben, pontosabban az őket irányítás alatt tartó háttérhatalomban - melyet Katonai-Ipari Komplexumnak (Military-Industrial Complex) is neveznek - igenis felmerült az a gondolat, hogy akár saját polgáraik ellen is hajlandóak fedett, hamis zászló alatti műveleteket kitervelni azért, hogy a nemzeti felháborodást kihasználva háborúba vigyék az országot.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni és ismételni azt, hogy a kormányzatot irányító háttérhatalom ugyan uralja a hagyományos médiát, de az internetes megosztást, illetve a szájról szájra való terjesztést nem tudja megakadályozni. Ha Ön veszi a fáradságot, és három-négy mondatban tájékoztatja családtagjait, barátait, illetve munkatársait, már tett valami hasznosat.

Emellett külön kérést szeretnék intézni azokhoz, akik vagy összefutnak amerikai átlagemberekkel, vagy kivándorlóként az USA-ban élő magyarok. Ha egy beszélgetés vagy sörözés közben, a megfelelő időben, néhány mondatban tájékoztatnák az amerikai átlagembereket arról, hogy az Operation Northwoods keretében felmerült az a gondolat, hogy amerikaiakat is fel lehet áldozni azért, hogy az USA-t háborúba vigyék, akkor hasznosabban járnak el, mintha egy fórumon, n+1 alkalommal leírnák, hogy „hülye jenkik!!!!!”

Senki se számítson arra, hogy egyetlen, néhány mondatos tájékoztatás azonnali és átütő sikert fog hozni, mert a gerillaharc, a gerillamédia sehol sem gyors és látványos. Azonban minél több emberhez jut el ez az üzenet, annál kisebb lesz azoknak az aránya, akik felülnek a kormányzat, illetve a háttérhatalom hivatalos magyarázatának, és így csökken az esélye annak, hogy a hamis zászló alatti műveletek elérjék céljukat.

(Hidra)