Érdekes: mai, internettel, keresőprogramokkal megtámogatott világunkban milyen makacsul tartják magukat az egyes legendák. Persze az emberek egy része egyáltalán nem használ internetet, akik pedig használják, azok sokszor ideológiai megfontolásból nem hagyják a fejükbe ültetett tévhiteket, legendákat korrigálni.
Ennek iskolapéldája az ún. szappanlegenda, mondhatnám stílszerűen, hogy szappanbuborék.
 |
A holokausztállító történészek lassan-lassan kényszeredetten beismerik, hogy a "zsidóból szappan" téren is tarthatatlanok az ortodox bástyák. Ezért aztán jó stratégához méltóan kidobják, mint ballasztot, hogy koncentrálhassanak az igazira, a gázkamrák fantazmagóriájára. De ahogyan ötéves kisfiam sem hajlandó a gumimaci nélkül bemenni a fürdőkádba, úgy ezek az ortodox történészek is igyekeznek legalább egy morzsányit megmenteni a szappansztoriból.
«Karsai zsidó holokauszt-történész: "Könyvem írásakor még nem tudtam, hogy egy ízben végeztek a nácik kísérletet, amelynek során emberi zsírból szappant próbáltak főzni, de soha nem „termeltek” nagyobb mennyiségben ilyen szappant."»
«Wikipédia: A Danzigi Anatómiai Intézetben valóban kísérleteztek a második világháború végén a németek emberi zsírból való szappan-előállítással, de a tömeggyártási fázisig nem jutottak el. A legenda nagyrészt ezektől a kísérletektől függetlenül keletkezett és terjedt.»
Tehát a mai ortodox álláspont emberi zsírból szappant-ügyben: "Ezek a piszok nácik kísérleteztek ugyan szappan előállításával a megölt emberek zsírjából, de a körülmények megakadályozták őket abban, hogy a módszert ipari méretűre fejlesszék." Ebben a vádban benne van kimondatlanul, hogy akik ilyen kísérletezésekre képesek voltak, azok esetében nem kell kételkedni a gázkamrák esetében sem.
Nézzük meg ezután, van-e valami történelmi alapja, hogy folytattak kísérleteket a Danzigi Anatómiai Intézetben szappan előállítására hullákból!
Először néhány alapvető tény:
A növényi olajok és állati zsiradékok kémiailag a zsírsavaknak egy háromértékű alkohollal, a glicerinnel képzett észterei. Ha ezeket lúggal (pl. nátrium-hidroxid) reagáltatjuk, glicerin és a zsírsavaknak a nátriumsói keletkeznek. Ezt a nátrium- (vagy kálium-) sót nevezzük szappannak. Ennek előállításáról a sumér feljegyzésekből vannak első emlékeink. Szappant évszázadok óta úgy gyártanak, hogy növényi vagy állati zsiradékot lúggal főznek.
A nürnbergi jogi bohózatban Rudenko szovjet államügyész 1946. február 19-én több kg szappant bemutatott, amely állítása szerint a Danzigi Anatómiai Intézetben készült félüzemi körülmények között, és az iparszerű termelés bevezetését csak a Vörös Hadsereg diadalmas előrenyomulása akadályozta meg. Zsidó szervezetek azóta is átveszik ezt az álláspontot, hozzáfűzve, hogy a németek RIF (Reichsstelle für Industrielle Fettverwertung = Birodalmi Ipari Zsírhasznosítás) jelöléssel látták el a zsidóból készült szappant, ami szerintük tiszta zsidó zsírt (= Reines Jüdisches Fett) jelent, elegánsan továbblépve olyan apró problémán, hogy akkor a jelölésnek RJF-nek kellett volna lennie. Arról a logikátlanságról már nem is beszélve, hogy ha a németek rettenetes bűneiket – úgymond el akarták volna titkolni a világ elől – akkor miért dicsekedtek volna velük ilyen otromba módon?
 |
Ha mindehhez hozzátesszük az I. világháború idejéből származó angol rémhírterjesztést, amelyről ugyan az angolok 1925-ben beismerték, hogy hazugság volt, de amely újra életre kapott 1940-ben, nem csoda, hogy a korszellem vevő volt a szappanos fantazmagóriára.
Mi történt tehát pontosan a Danzigi Anatómiai Intézetben?
A front elvonultával 1945 áprilisában a lengyelek birtokba vették a volt német intézményeket. Az orvosegyetem anatómiai intézetében, a hullaházban és a "maceratóriumban" a lengyel orvosok emberi hullákat, testrészeket találtak a bomlás különböző állapotában. A legsokkolóbb fölfedezés számukra azonban egy szürkés massza volt, amelyről az alkalmazottak azt állították, hogy az emberi zsírból készült szappan. Ezután a szovjet vizsgáló bizottság letartóztatta Zygmunt Mazurt, akiről azt állították, hogy részt vett a szappangyártásban. Találtak továbbá a helyszínen egy receptet szappangyártásra. A letartóztatott Mazur maga is állította, hogy részt vett a szappangyártásban a recept alapján. Július elején a szovjet hatóságok nyilvánosan is bemutatták Mazurt külföldi újságíróknak, akikkel szemben Mazur megismételte állításait a szappangyártásról. Másnap Mazur halott volt, a halál oka hivatalosan tífusz volt. Sorsa hasonló a francia fogságban fantazmagóriákat előadó, majd ott megöngyilkolt Gerstein esetéhez.
Az ezt követő évtizedekben revizionista történészek elsősorban logikai meggondolások alapján vonták kétségbe a szappansztorit.
Az első nem revizionista kritikát a sztorit illetően a Washingtoni Holocaust Emlékmúzeum fogalmazta meg, amely rámutatott arra, hogy a bemutatott szovjet dokumentum a szappangyártásról egy közönséges szappangyártási recept, semmi kapcsolata nincs emberi hullákkal. Hangsúlyozta továbbá, hogy az ott dolgozó két brit hadifogoly vallomása (USSR-264 és 272 sz. nürnbergi dokumentumok) ellentmondásos és nem meggyőző.
2000-ben egy lengyel újságíró, Skutnik adott hangot véleményének, mely szerint Mazurt, a koronatanút az NKVD készítette föl tanúvallomására.
Azóta több lengyel orvos is megerősítette: a danzigi Anatómiai Intézetben Spanner professzor vezetésével csontvázakat és anatómiai preparátumokat készítettek holttestekből, ahogyan azt azóta is végzik a világ összes anatómiai intézetében.
Emellett a német vegyipar a világ élvonalában volt abban az időben: nem volt szüksége egy magányos anatómiaprofesszor kísérletezgetéseire.
Mégis mi volt akkor az, amit Rudenko Nürnbergben bemutatott, és miért állították a tanúk egyöntetűen, hogy abban a gyanús épületben, amit "maceratóriumnak" neveztek, emberi szappant gyártottak?
Nos, ebben az épületben készültek a különböző anatómiai preparátumok, elsősorban csontvázak. Emellett Spanner professzor emberi szervekből, elsősorban végtagokból készített preparátumokat, úgy, hogy azokat lúgban megfőzte, az érrendszert kitöltötte egy Plastoid nevű vinilészterrel. Ezek a preparátumok a háborús körülmények közötti sebészeti beavatkozások számára szolgáltak vizuális segédanyagként. Nem kell sok fantázia annak elképzeléséhez, hány és hány azonnali operációra volt szükség a fronton, a bombázások után, amikor a sebész orvosnak nagyon jól jött egy ilyen vizuális segítség.
A lúgban történő főzésnek pedig kényszerűen mellékterméke egy olyan szürke massza, ami a főzés kikapcsolása után az üst felszínén úszik, és később megkeményedik. Ez az, amit a szovjetek Nürnbergben emberi zsírból készült szappanként bemutattak.
A más említett Skutnik, majd az ő nyomán Joachim Neander rámutatnak ezek után a koronatanú, valamint az ott hadifogolyként dolgozó angolok tanúvallomásainak gyenge pontjaira.
De mit vallott a fő tettes, a nyugatra menekült Spanner professzor? A brit megszállási övezethez tartozó Hamburgban és Kielben többször is kihallgatták. Spanner 1945-ben elmondta, hogy használt az intézetben keletkezett "szappant" az anatómiai preparátumok szállítás előtti kezelésére (mintegy konzerválás gyanánt). 1947-ben (nyilván a nürnbergi és a Gdanskból érkező vádak hatására) perbe fogták az emberiség elleni bűnök miatt, de a hatóságok hihetőnek találták Spanner védekezését, és szabadon engedték. 1948-ban újra perbe fogták, újra szabadon engedték. Spanner mindkét alkalommal korrekt módon részletezte a keletkezett ragacsos anyag (szappan) általa történt fölhasználását az anatómiai preparátumok impregnálására, és, mint hangsúlyozta, kizárólag arra.
A korabeli vizsgálatok kitértek a hullák származási helyére is. Eszerint ezek forrása a conradsteini elmegyógyintézet, valamit az Elbingi és Königsbergi börtönök voltak. Próbálták az anatómiai preparátumok gyártásához felhasznált hullák nemzetiségét is megállapítani. Eszerint elsősorban ezek németek és lengyelek voltak, gyakorlatilag ki lehet zárni, hogy zsidók lettek volna közöttük.
Érdekes, hogy a lengyel hatóságok nem akarták Spannaert kihallgatni sem tettesként, sem tanúként. A Gdanski Orvosegyetem első rektora Stanislaw Byczkowski. Amikor fia kérdéseket tett fel neki elődjéről, Spannerről, mert olvasta az iskolában a szappangyártás sztorit, azt válaszolta, Spanner nem volt bűnös, legföljebb hullarabló.
Összefoglalva:
Nem volt szappankészítés, sem iparszerű, sem félüzemi, sem a stutthofi koncentrációs táborban, sem a Danzigi Anatómiai Intézetben.
A nem létező szappanfőzési kísérletekhez nem használtak zsidó hullákat, az anatómiai preparátumok készítéséhez úgyszintén nem.
Amit a front elvonultával a lengyel kutatók találtak, azt kémiailag valóban emberi zsírból keletkezett szappan volt. De ezt nem előállították, hanem spontán keletkezett természetes fizikai és kémiai folyamatok eredményeképp, úgy ahogyan az ma is megtörténik a világ anatómiai intézeteiben hasonló tevékenységeknél.
A lengyel és szovjet hatóságoknak nem az igazság kiderítése volt a céljuk, hanem egy legenda, rémhír terjesztése.
Ahogyan a treblinkai gőzkamráknak a gőzüzemű ruhafertőtlenítő kamrák szolgáltak alapul, az auschwitzi gázkamráknak a ruhafertőtlenítés hidrogéncianiddal, úgy a szappansztorinak is csak annyi alapja volt, amit itt ismertettünk.
Ismertetésünk alapjául nem revizionista, a holokauszt egyéb állításait elfogadó művek szolgáltak.
Előbb-utóbb a többi legendáról is be fogja látni a világ, mi az igazság.
A szegedi zsinagógánál történt szappanincidensről csak annyit: ha a zsidók egy kis kollektív sajnálatra tartottak igényt a társadalom részéről, sohasem mentek a szomszédba egy provokációért. Valószínűleg megérezték, hogy a társadalom nagy részének tele van a hócipője az újabb sokmilliárdos holokamu-emlékművel, miközben az önhibájukon kívül hajléktalanná vált emberek tízezrei kószálnak az utcákon. Úgy gondolhatták egyesek, a szappan kitűzése a zsinagóga kerítésére fölkelti a bűntudatot és a zsidók sajnálatát, és máris kisebb lesz az ellenállás az újabb holo-emlékmű ellen.
Erre a zsidó mentalitásra három példát szeretnék hozni:
1, Ámosz Oz Keresztül-kasul Izrael országában, 1982 őszén hazánkban is megjelent könyvében hosszas monológot idéz egy Izraelben közismert, de a könyvben identitását föl nem fedő cionista vezetőtől. A monológ üzenete, hogy a cionisták mindent hajlandók megtenni azért, hogy a zsidókat az Izraelbe való távozásra ösztönözzék, még a zsinagógák felrobbantását, egyes zsidók megölését is.
Egy részlet a monológból: "Én ma is kész vagyok rá, önként, hogy elvégezzem Izrael népéért a mocskos munkát, hogy szükség szerint arabokat öljek, hogy száműzzem, elkergessem, megégessem őket, hogy meggyűlöltessem magunkat, hogy forróvá tegyem a talajt a diaszpórában élő zsidók lába alatt, és arra kényszerítsem őket, hogy jajgatva, de gyorsan idefussanak az országba. Még ha itt is, ott is fel kéne ezért robbantanom egy csomó zsinagógát." (A könyv ismertetése a http://kitalaltujkor.blogspot.hu/2013/02/hogy-forrova-tegyem-talajt-diaszporaban.html oldalon található.)
2, Néhány mondat Naeim Giladi Az iraki zsidók c. könyvéből:
"1951. január 14-én délután 7-kor gránátot dobtak a Masouda Shem-Tov zsinagóga előtt tartózkodó zsidók csoportjára. A robbanás elszakított egy nagyfeszültségű vezetéket, három zsidót ért halálos áramütés, köztük egy fiatal fiút, Itzhak Elmachert, és 30 másik sebesült meg. A támadás után a zsidók kivándorlása napi 6-700 főre ugrott.
A cionista propagandisták máig azt állítják, hogy az iraki bombákat zsidógyűlölő irakiak robbantották, akik ki akarták űzni a zsidókat országukból. A szörnyű igazság az, hogy a bombákat, melyek iraki zsidókat öltek és nyomorítottak meg és megrongálták a tulajdonukat, cionista zsidók dobták."
3, Josef Burg, egy tisztességes, Németországban élt zsidó is megerősítette a maga idejében, hogy az 1959-es horogkereszt-mázolások zsinagógákra és középületekre Németországban a Moszad művei voltak.
Források:
Joachim Neander Krakow (Poland): The Danzig Soap Case: Facts and Legends around "Professor Spanner" and the Danzig Anatomic Institute 1944-1945
Joachim Neander, Kraków (Polen): „Seife aus Judenfett“ – Zur Wirkungsgeschichte einer urban legend
Szeged, 2013. október
Bálint József
(Kuruc.info)
