Az önszerveződő, irreguláris fegyveres csoport célja az első bolsevik vészkorszak ideje alatt a kommunistákkal szembeni ellenállás, a trianoni békediktátum rendelkezése által Magyarországtól elvett Sopron város és környéke megtartása volt, de más elfoglalt területeket is vissza akart szerezni Magyarország számára. 1921. augusztus 28-án támadta meg Ágfalva mellett a Burgenlandba érkező osztrák csendőröket a Prónay Pál és Héjjas Iván által irányított Rongyos Gárda. A katonai győzelem után másfél hónapos felkelés kezdődött, mely során a magyar irreguláris erők megpróbálták megakadályozni, hogy Ausztria megszerezze Nyugat-Magyarországot.

A nyugat-magyarországi harcokat közvetlenül megelőző esemény a fölöstömi osztrák fegyverraktár kirablása volt, amit Francia Kiss Mihály osztaga 1921. július 30-án hajtott végre. Az innen zsákmányolt 2000 lőfegyver adta később a Rongyos Gárda tűzerejének jelentős részét. 1921. augusztus 28-án aztán elérkezett Sopron átadásának a napja, Ostenburg-Moravek Gyula, a Nemzeti Hadsereg tisztje azonban megtagadta az engedelmességet, a Francia Kiss Mihály, Kaszala Károly és Maderspach Viktor vezette felkelők pedig Ágfalva mellett megfutamították a bevonuló osztrák csendőröket.

Másfél hónapos küzdelem kezdődött, melyben a Rongyos Gárda, a horvát és magyar lakosság támogatásával, kiűzte az osztrákokat Nyugat-Magyarországról. A csatákat jellemzően kis létszámú, irreguláris magyar erők vívták a hasonló erősségű csendőrcsapatokkal; a harcok a felkelők részéről 24 áldozatot követeltek, és az – ismeretlen – osztrák veszteségek sem lehettek ennél nagyobbak. A felkeléshez mintegy száz bosnyák és albán muszlim önkéntes is csatlakozott Durics Hilmi Huszein vezetése alatt. Egy Ahmet nevű katona el is esett az osztrákokkal vívott harcokban, így a nyugat-magyarországi felkelés mártírja lett. Bár Magyarország elszigetelt és háborús vesztes helyzete miatt "hivatalosan" nem támogathatta a Rongyos Gárda harcait, a terület átadásáért sem tett túl sokat, inkább kivárt. Horthy szeptember elején azzal a paranccsal küldte a helyszínre Gömbös Gyulát, hogy szüntesse meg a lázadást, a tisztnek azonban a valóságban nagyobb gondja volt Prónayék utánpótlásának biztosítására, mint a fegyverszünet kivívására.

A zűrzavar végül Magyarországnak kedvezett, Olaszország ugyanis október elején vállalkozott arra, hogy egy konferencián közvetít a két fél között a vitatott hovatartozású terület ügyében. Ebbe jobb híján Ausztria is beleegyezett, mivel csendőrosztagai teljesen kiszorultak a tartományból, Prónay pedig október 4-én – Felsőőr fővárossal – kikiáltotta a független Lajtabánságot. Magyarországnak is érdekében állt elfogadni az olasz ajánlatot, hiszen Prónay Pál kvázi-állama – bevételek híján – nem ígérkezett hosszú életűnek.

A felek október 11-én, Velencében ültek tárgyalóasztalhoz, és két nappal később sikerült is megállapodniuk: Ausztria beleegyezett, hogy Sopron környékén népszavazást írnak ki a terület hovatartozásáról, cserében viszont azt követelte, hogy a Rongyos Gárda nyolc napon belül vonuljon ki Nyugat-Magyarországról. A magyar fél nem tett eleget azonnal a kérésnek, közben ugyanis október 20-án IV. Károly (ur. 1916-1918) éppen Nyugat-Magyarországra érkezett, hogy másodszor is kísérletet tegyen trónja visszaszerzésére. Horthy parancsára Prónay végül november 10-én mégis kiürítette a területet, így sor került a népszavazásra.

Az 1921. december 14-16-a között megtartott soproni szavazás eredménye jól ismert: a vitatott hovatartozású területen élő lakosság nagy része a visszatérés mellett voksolt, így a trianoni Magyarország – ebben az egy esetben – jelentős revíziós sikert aratott, mely ráadásul tartósnak is bizonyult. Sopron mint "civitas fidelissima", a leghűségesebb város és néhány környező falu magyar maradt, Nyugat-Magyarország többi része pedig, Burgenland tartomány néven, Ausztria része lett.

1938-ban, az első bécsi döntést megelőzően a Rongyos Gárda újjászerveződött. Október első napjaiban mintegy ezer „rongyos” önkéntes szivárgott át a csehszlovák határon, hogy nyomást gyakoroljanak a prágai kormányra és a nemzetközi közvéleményre. A gárdisták telefon- és távírókábelek elvágásával, katonai alakulatok elleni gerillaakciókkal keltettek zavart az ellenség köreiben, majd észak felé vonultak, és a baráti Lengyelországba mentek át. A gyengén fölfegyverkezett Rongyos Gárda tagjai 1939. január 6-án Munkácson, a helyi lakosság és a rendőrség támogatásával visszaverték a Kárpátalján állomásozó csehszlovák haderő páncélosok fedezésével indított támadását.

Az 1939–40 telén a Finnország ellen folytatott hódító szovjet téli háború magyar önkénteseinek jelentős része a Gárda egykori tagja volt. A finn közvéleményre rendkívül jó benyomást tett a magyar alakulat, bár a kiutazás hosszadalmassága miatt tényleges harci cselekményekben már nem vehettek részt.

A Rongyos Gárda-alapító Prónay Pál 70 évesen részt vett Budapest 1944-1945. évi védelmében, s a budai kitörés során halt hősi halált 1945. február 11-én, méltóképpen fejezve be egy magyar katona életútját.

Lipusz Zsolt - Kuruc.info

Kapcsolódó: Prónay Pál, az elfeledett hazafi - Lipusz Zsolt írása