Mikor Mister Jenner először alkalmazásba vette a tehenészlányokról vett tehénhimlő-vakcinát, egy szerencsés véletlent, egy kedvező, de ritka alkalmat ismert fel, és használt arra, hogy emberek millióit mentse meg a rettenetes foltos dögvésztől. A XVIII. század végén tett felfedezése nem jelentette azt, hogy a járványos betegségek egyszer és mindenkorral legyőzettek, mindössze egy biztató jel volt a sötétben.
Nagyon ritka ugyanis, hogy két mikroorganizmus között olyan méretű keresztrezisztencia álljon fenn, hogy az egyik által biztosított immunizálás tökéletesen hasson a másik ellen, és egyidejűleg az is igaz legyen, hogy az egyik gyakorlatilag ártalmatlan, a másik viszont súlyosan veszélyes legyen. A feketehimlő és a tehénhimlő esetén ez fennáll, ahogy például fennáll a Sabin-féle gyermekbénulás-vírusvariáns és a természetes járványos gyermekbénulás vírusa között is. Ezekben az esetekben a teendő orvosi, biokémiai értelemben egyszerűbb, mint berúgni a szatmári szilvától, létre kell hozni egy mesterséges fertőzést (beoltani az illetőt), majd e fertőzés kiállása után a kialakuló sejtes és molekuláris immunválaszt (lásd előző rész a cikksorozatban) biztosítja a hosszú idejű, szerencsés esetben élethosszig tartó védettséget, és hurrá.

Mint említettem: ezek azonban ritka, kivételes esetek. A legtöbb veszélyes kórokozó nem teszi meg ezt a szívességet. Baktériumok esetén még viszonylag egyszerű a helyzet, mert kitenyészthetőek (mindenfajta genetikai hókuszpókusz nélkül) enzimhiányos, gyenge túlélőképességű mutánsok, amelyekkel azért lehet alacsony kockázattal fertőzni, de vírusok esetén ez főleg nehéz. Ezért az eljárás lényege az, hogy úgy teszünk, mint mikor a rettenthetetlen gladiátor, a hírhedt emlékezetű Commodus császár, Marcus Aurelius apjához méltatlan fia bevonult az Amfiteátrum porondjára, azt, hogy ő győzzön, viszonylag könnyen biztosíthatjuk, hogyha az ellenfél gladiátort a küzdelem előtt hasba szúrjuk, és csak fakardot kap. Azaz, ha szervezetünknek döglött kórokozókkal kell megbirkóznia, az biztosan győzni fog, hiszen tudjuk, ősi katonai közmondás, hogy a győzelem titka az ellenfél ügyes megválasztásban rejlik.

Van viszont hajszálnyi gond. Arra már nagyjából az 1890-es években rájöttek, hogy a baktérium-, gomba-, és kígyómérgeket, ha formaldehiddel hatástalan toxiddá alakítjuk, akkor ugyanúgy megtartják immunológiai tulajdonságaikat, azaz a szervezetet ellenük immunizálni lehet. Hurrá, előre, elvtársak, akkor a kórokozókkal szemben sincs más dolgunk, mint velük. Vegyünk egy szép kövér baktériumtenyészetet. Öljük meg a bacikat. Megölésükre több módszer kínálkozik, sterilezzük őket hővel, tegyünk rájuk formaldehidet, szublimátot, tegyük sós kútba, kerék alá, zárjuk gázkamrába, ja, nem, az egy másik történet, a lényeg, hogy kell nekünk egy rakás döglött baci. Felszívjuk fecskendőbe, beadjuk…és nem történik semmi. A beoltott személy (vagy tengerimalac) belázasodik, az oltás helye bepirosodik, az immunrendszer dolgozik, az illető csúnyán beszél, és közli, hogy még egy ilyenbe nem megy bele (ember) vagy levert, és nem kér kígyóuborkát se, amit pedig nagyon szeret (tengerimalac), de a fertőzéssel szemben ellenállása gyakorlatilag nem javul. Miért? A válasz kézenfekvő: mert a döglött kórokozó nem szaporodik, az immunrendszernek nem volt elegendő találkozási lehetősége a kórokozóval, nem képződött elegendő memóriasejt (ezt úgy 50-60 évvel később, addig csak a sejtés…) és ezért a hatás egész egyszerűen elégtelen. Akkor a megoldás kézenfekvő, jön az orosz módszer: ami nem megy, azt erőltessük. Adjunk az illetőnek több, sok, sőt, rengeteg döglött (elölt, fertőzőképtelen, denaturált, ahogy tetszik) kórokozót: az illető köszönte, és meghalt. Ezt akár orosz szempontból sikeresnek is tekinthetjük, mert biztos, hogy a halála után már nem fertőződött meg azzal, ami ellen oltották, de jobb helyeken azt vetik fel, mégse ez volt a cél.

Miért hal meg az illető, ha egy bizonyos mennyiségnél több elölt kórokozót, mondjuk magyarul kb. egy testidegen fehérjeszuszpenziót kap? A válasz megint nem bonyolult: gyakorlatilag sokkot kap, mert a testidegen fehérje pirogén (lázkeltő) azaz aktiválja az immunrendszert (naná, ezért kapta) és ha egy olyan tömeg idegen fehérjét viszünk be hirtelen, egyszerre, amely már felette van egy kritikus szintnek, az immunrendszernek leesik az álla, mint a csodálkozó leprásnak, és a következmények súlyosak. Konkrétan életveszélyesek, mert a láz olyan magasra szökik - 41 fok fölé – amely már konkrétan életveszélyes, de szívritmuszavarok is felléphetnek. De ne is haljon meg, már az, hogy az illetőnek halálközeli élményre hajazó oltás utáni reakciói vannak, hát, akkor egyrészt

Magyarán, a nagy mennyiségű antigén egyidejű bevitelével hirtelen tudjuk stresszelni az immunrendszert, de a hosszú távú hatás meg édeskevés lesz.

Itt kell megjegyezni – megjegyeztem már régebben is – hogy már a XIX. században bevált terápiás eljárás volt a tejinjekció: az illető intravénásan egyszerűen tehéntejet kapott, nem azért, mert az marha egészséges, hanem az iszonyatos hirtelen immunreakciót vált ki, magas lázat. Végeredményben testidegen fehérje az is, jó sok. Ez kb. egy súlyos resetgomb az immunrendszeren. Nagyon kockázatos, de pl. gócfertőzések, malária, stb. esetén sokszor nagyon is hatásos volt, a felpörgetett immunrendszer megoldotta az alapbajt – is. Ma már nem azért nem használják ezt a módszert, mert nem jó, hanem éppen azért….igen…mert magas a kockázata, sok a mellékhatása, sokszor jár fatális következményekkel, ezért inkább kerülik, és tessék mindig szem előtt tartani, hogy

Kb. ennyiben lehet összefoglalni ezzel kapcsolatban….mindent. Egy frontsebész egy egészséges, de súlyosan sérült fiatalembert repesszel a hasában meg fog operálni olyan körülmények között is a dzsungelben, amely objektív körülmények kizárnának bármiféle operációt normál egészségügyi viszonyok esetén, békeidőben. A más módon nem gyógyítható fertőzés ellen beadják azt az antibiotikumot, amelyet súlyos májkárosító hatása miatt egy banális fertőzésben sose használnának. Lásd: a covid ellen számos országban adnak a betegeknek ivermektint, amely talán hatásos is, de ez a szer, éppen magas kockázata miatt, a humánegészségügyben nem véletlenül sehol nem kap forgalomba hozatali engedélyt (az állatgyógyászat sokkal megengedőbb). Nem esik tehát messze – ez esetben sem – a vak a botjától. (Mondjuk, érdekes logikai helyzet, mikor a nagy hangon „oltásellenes” jóember elutasítja a „mérgező” oltást, amelyet a gyógyszerfelügyeleti hatóságok mérlegelés után engedélyeztek, ugyanakkor habzó szájjal ivermektint követel, amelyet a hatóságok, éppen kockázatossága (és covid ellen is csekély, esetleges hatása…) miatt elutasítottak. Senkinek ne legyenek kétségei: veszélyesség ide vagy oda, ha az ivermektin speciel csodaszer lenne a covid ellen, használnák, tömegesen, nem törődve a kockázattal (úgy, hogy mint tudjuk, a covid halálozási mutatói nem érik el az 1%-ot, azaz józan mérlegelés alapján nem volna szabad súlyos betegségnek tekinteni).

Szóval, az oltóanyaggyártás hagyományos, nem fertőzőképes kórokozók alkalmazásával – és egészen az 1970-es évek végéig szinte csak ilyen oltóanyagok voltak – nem szólt másról, mint az alábbi lépésekről:

Természetesen a dolog szédületes módon fejlődött nagyjából 1880 óta, azaz a nyert oltóanyag-készítmények egyre tisztábbak lettek, egyre kevesebb volt bennük a szennyező, idegen fehérje, illetve antigén anyag, egyre nagyobb százalékát tették ki a kórokozó hasznos, azaz immunológiai szempontból aktív fehérjéi, és ezzel a készítmény biztonsága és hatékonysága jelentősen növekedett. Egy egyszerű salmonella elleni oltás 1930 körül átlagosan egy ezrelék baktériumfehérjét tartalmazott, ez 1970-ben már közel tíz százalék volt. Azaz százszorosára dúsították, azaz ez már igencsak jól esett, mint öt feles után a kerékpáros.

Alapvetően a hagyományos oltóanyaggyártás ma sem jelent mást, mint kórokozó-tenyésztést, ennek elölését, a nyers oldat szeparálását, majd ezek tisztítását, és egy viszonylag-lehetőleg legtisztább kórokozó fehérjéit tartalmazó, stabilizált és tartósított szuszpenzió készítését, amelyet be lehet adni immunizálásái célból. Erre mondják okosok, hogy a modern vírusvektoros és mRNS-oltásokhoz ez úgy viszonyul, mint elöltöltős kovás puska a lézercélzós kerámia Glockhoz. Egyvalamit nem tesznek hozzá. Akit az elöltöltős kovás puskával lelőnek, az ugyanúgy meghal, mert annak a fegyvernek az ölőhatása semmivel nem csekélyebb, mint az ötszáz évvel korszerűbb fegyveré. A különbség máshol – az alkalmazhatóságon, a hatásos lőtávolságon, az ergonómián, a gyártási költségen, a megbízhatóságon, stb. – mérhető fel.
Jelenleg a SARS-CoV-2 ellen hagyományos tenyésztéses oltóanyagot jószerivel Kínában állítanak elő, a Pekingi Biotechnológiai Intézet (állami) által kifejlesztett Sinopharm (COVID19 VAC BIBP) és a tőle nem sokban különböző Sinovac oltóanyagai ilyenek, előbbiből Magyarország mintegy 5,2 millió adagot vett, és ebből eddig közel kétmilliót be is adtak. Nagyon úgy néz ki, a többi már kukába megy.
Adja magát a kérdés: a világ többi táján miért nem készítenek hagyományos technológiás oltóanyagokat covid ellen? Nem képesek rá? Nem bíznak benne? Nem elég jó? Nos, nem azért. Hanem mert nem gazdaságos.

Kínában a költségek alacsonyak, nem azért (nem csak azért) mert a kuli marék rizsért dolgozik, hanem mert ezer helyen nyelik le a költséget: lenyelik az anyagon (olcsóak a nyersanyagok, és nem világpiaci áron importálják, hanem helyben van, minden) olcsó az energia (mert sz.rtig atomerőműveket építenek, közel 500 blokkjuk már üzemel, de még mindig óriási tömegben használják a kiváló minőségű feketeszenüket, amely ránézésre is már olyan gyönyörű, mint a sziléziai, és az, hogy hány bányászra dől vagy robban rá a bánya, mit érdeki őket, de egyébként övé a három szurdokban a világ legnagyobb vizierőműve, amely duzzasztása akkora, hogy lelassította a Föld forgását, de egyébként orrba-szája tolják a napelemeket is, a fél sivatagot és egy vagon tavat már azzal fedtek le) és főleg, mert nagy ívben fosnak mindenféle környezetvédelemre, talajvédelemre, emberi jogokra, munkavállalói jogokra, munkabiztonságra, tűzbiztonságra, iparbiztonságra, semmiféle előírással nem akarják magukat kerékkötni. (Beszúrás: az Orbáni gazdaságpolitika is pont ezt akarja utánozni, a forintleértékeléssel „ócsítja” a magyar munkaerőt, mesterségesen próbál meg (csak nem tud, mert adottság nincs hozzá…) olcsó energiát adni, és ahol csak tudja, rombolja a természetet, a munkabiztonságot, a munkaegészségügyet. De ez nekünk nem megy, nem is mehet, más pályáján akarunk versenyezni, nekünk a saját előnyeinket kellene használni: a jó magyar termőföldet, vizeket, az innovációt, a találékonyságot, a szarból várat építés tudományát. A dolog ahhoz hasonlít, mint mikor a sündisznó le akarja futni az oroszlánt, ahelyett, hogy megszurkálná..) Szóval, a kínai számára ez a hagyományos technológia versenyképes, annak ellenére, hogy több

a., energiát
b., élőmunkát
c., gyártási időt
d., nyersanyagot

igényel, mint egy vektorvakcina, mint egy szintetikus peptid, vagy egy mRNS-vakcina gyártása. Nekik ez nem gond, mert ők ezt is versenyképes áron tudják megcsinálni. Miért CSAK Kínában készül műanyag kütyü? Máshol nem tudják megcsinálni? Meg tudják, csak nem azon az áron, mert minél egyszerűbb valami, annál fontosabbá válik a gyártás nyersanyag-, energia-, és munkaköltsége, és kerül annál inkább zárójelbe az innováció. Ezért pl. ha kínai módra és technológiával mi magunk akarunk hagyományosalapú vakcinát termelni, akkor a világpiacon kb. nulla esélyünk lenne velük szemben, mert amit megcsinálunk két euróért, a kínai úgy csinálja meg egy euroért, hogy abban már a szállítási költség és az összes döntéshozó brutális mértékű megvesztegetése is benne van. Ez, mint tudjuk, manapság igaz az ipari termelési vektorban… kb. mindenre. Míg 200 éve Anglia volt a világ műhelye, ma ez Kína, és azt nem gyárt, amit nem nagyon akar. Például textilterméket már egyre inkább nem akar, meghagyja Bangladesnek, míg a kínai lányoknak már nem akarózik óránként húsz centért szőni-fonni, a bangók még tízért is megteszik. Mi, hagyományos oltóanyagot akkor tudunk hatékonyan gyártani, ha van neki biztos piac, felmérjük magunknak, esetleg egy-két közeli kis országnak, amely kínai szemmel kerekítési hiba lakosságú és GDP-jű, na, ennyit gyártunk, akkor az rentábilis lehet, de ennyi, itt a lehetőségplafon, azaz csak nem tiszta piaci viszonyok között működik. A kínai azért maradt meg a hagyományos gyártásnál, mert neki ez tökéletesen megfelel. Győztes csapaton ne változtass.

Az oltóanyaggyártás, ha vírus ellen gyártunk, azért nem macerátlan. Írhatnék pár száz oldalt róla, de gondolom, részleteiben keveseket érdekel. A lényeg, hogy baktériumot és gombát egyszerű tenyészteni, mert ezek rendszerint tudnak magukra vigyázni, ha számukra ideális táptalajt kapnak, akkor ott más nem tud velük szemben labdába rúgni, kiszorítják, mint migráns a fehéret. Ezen alapul a mikrobiológiában az egyik 1.0. eljárás, a szelektív (dúsító) táptalajok használata. Mindenki megvan, mit szeret, engem pl. vargányás szarvashúson vagy brassói aprópecsenyén lehet jól hizlalni, a staphylococcusoknak viszont a véres marhaagypépes agar jön be (de ha kint hagyom harminc fokban a brassóit három napra, na fogadjunk, azon is megjelennek persze). Bélbaktériumokat nem is lehetne kitenyészteni a hatalmas mennyiségű E. coli mellett székletből, ezért ott az első lépés, hogy olyan táptalajra teszik őket, ahol az E. coli nem érzi jól magát, különben a többi bélbacinak az agarlemezen a kólikkal szemben annyi esélyük se lenne, mint féllábúnak a seggberúgóversenyen. A fermentációs iparban – nem kell mindjárt oltóanyaggyártásra gondolni, a sörfőzés is pont az! – se csinálnak mást, csak nagyban. Ha megkapja a maga táptalaját, meg mindazt, ami kell még neki, olyan gyorsan elszaporodik rajta, hogy mást már oda nem enged. Márpedig gyorsan szaporodnak, van baktérium, amely ideális körülmények között 20 percenként szaporodik, amivel azért még a hadházi rejtetterőforrás-telep se versenyezhet, de ha óránként csak egyszer, az is napi huszonnégy duplázódás. A laboratóriumi gyakorlatban ezért is a fenntartó tenyészeteket nem tartják ideális körülmények között, nagy ne zabáljanak fel egyből mindet, és ne kelljen minden nap átoltással bíbelődni (meg régen főzni a gusztustalanabbnál gusztustalanabb epés-nyúlvérsavós, agypépes táptalajokat, ma már persze, szintetikus, poralapú, pontosan kevert táptalajok vannak), elég legyen 3-4 naponta.

A vírusok azonban értelemszerűen nem szaporodnak élettelen táptalajon, sejtmentesen, ezért őket egy emlőssejt-szuszpenzión kell nevelgetni, mármint olyan sejttenyészeten, amelyben ők szaporodni tudnak. Erre a célra magas szaporodóképességű speciális állati – vagy emberi – többnyire rákos sejtekből kitenyésztett (pl. a BSC-1), azaz baktériumok módjára korlátlanul osztódó (lásd visszább, a IV. részben: a telomerek) sejtvonal kell. Az emberi vírusok nagy része, így a humán koronavírusok is, általában jól szaporodnak egy majomsejt-sejtvonalban, az un. VERO-sejtek tenyészetében. A VERO-sejtvonal előnye, hogy kevéssé igényes, nem igényel oly annyira pontosan szabályzott hőmérsékleti, pH-, tápanyag-, cukor-, oxigén-, szén-dioxid-szintet, mint pl. a MAB-ok gyártására a CHO-sejtek (de azért igényes, persze, nem annyi tenyészteni, mint főzni egy babgulyást), és jól szaporodik, viszonylag gyorsan, és egyébként pedig fogékony a vírusokra. Az emlőssejt-tenyésztésnek két rákfenéje van: először is, sokkal lassabban osztódnak, mint a baktériumsejtek. Ami egy baktériumtenyésztéssel 4 nap tenyésztési idő, az egy emlőssejt-sejtkultúrában lehet 2-3 hét. Minimum. Gyakran több. Másrészt, mivel ezek szeretnek szövetet alkotni, és szövetben meg nem jók, mert azt se rendesen táplálni (feedelni) se feldolgozni nem lehet, a tenyészetnek gyakorlati okokból, folyadéknak kell lennie, a sejtes alakokat nem szabad hagyni összetapadni. Erre a célra speciális vegyszereket, pl. Tween 80-at használnak, másrészt pedig keverik őket. Na, ez se egyszerű. Ugyanis az emlőssejtek hitvány sejthártyája vékonyabb, mint Lakatos Ibolya szűzhártyája, és nem olyan „keverésállóak” mechanikai ellenállóképességűek, mint a vastag sejtfallal, illetve tokkal ellátott baktériumok, a kitin sejtfalú gombák. Szóval, az emlőssejtekkel sok a baj, ha öt percig nem kapnak elég oxigént, annyi nekik, ha a pH 7,42 alá megy, annyi nekik, ha a hőmérséklet 36 fokról elmozdul, annyi nekik, ha csúnyán nézünk rájuk, annyi nekik. És még nem szóltunk a legrosszabbról: a befertőződésről. Mivel egy egyfajta emlőssejt tenyészete nem szervezet, immunműködése nincsen, ha ide egy fél baci beszabadul, vége az egésznek, egy 3 hétig óvott több százezer euró értékű sarzs menthetetlenül kuka. Meg lehet próbálni nekik antibiotikumot adni, esetleg a társaságot lizozimmel kezelni, de a gyakorlati biotechnológiai ipari tapasztalat szerint ez kb., annyira sanszos, mint konzervnyitóval nekiesni a T-72-esnek.

Ha megvan az emlőssejt-tenyészetünk, az szép, jó (az átlag sarzsméret 1-5 tonna, az emlőssejt-tenyésztésben éppen az „igen óvatos” keverési igény miatt nem lehet 200 tonnás óriás fermentorokat használni, mint az antibiotikumgyártásban) és tartalmaz tömegre vetítve úgy 10% élő sejtet (tenyészete válogatja), és akkor, ha már jó sokan vannak, és jól érzik magukat, mehet rájuk a vírus. A vírus már nem szarozik, immunrendszer távollétében az emlőssejt-tenyészet kialakításának töredék ideje alatt végigszáguld a sejttenyészeten, felfut, és hamarosan óriási tömeg vírust kapunk. Ökölszabály, ha 14 napig nevelgettük a sejtjeinket, 3 nap alatt mindet kicsinálja egy gyűszűnyi hozzáadott vírustenyészet. Ha kész, a vírusok egy része és a tenyésztett sejtek egy része megy vissza a sejtbankba, a folyékony nitrogénben (a gyakorlatban ritkán vesznek le tenyésztésből cell bankba valót egyébként, a sejtbanki társaságot gondosan válogatva, metszve, simizgetve e célra gyártják), a többieket pedig „learatjuk” (tényleg így hívja a szakmai szleng: harvest). A kapott sejtszuszpenziót különböző módszerekkel, rendszerint ultrahanggal feltárják, ez a maradék sejteket felbontja, a vírusoknak pont annyit árt, mint csúzli a bulldózernek, és szeparátorokkal szétszedik őket. (A biotechnológiai szeparátorokat főleg a svéd Alfa Laval gyártja. Döbbenetesen sz.rok. Míg nem kínlódtam több ilyen eszközzel, azt hittem a svéd ipar az minőséget jelent. Hát, inkább a kínai!) A szeparátorokkal elkülöníthetőek a különböző sűrűségű frakciók, a sejtfalanyag és a vírusok, így a nem kell már itt kukázható.

Mint említettük, régen kb. itt megállt a tudomány, és igyekeztek nem vészes mennyiségben beadni pár ezreléknyi mennyiségű inaktivált vírust tartalmazó oldatot, úgy, hogy minimális legyen a mellékhatás, és elérjen egy 40-50%-os védettséget. Ma már vírus őkelméék inaktíválás – ez lehet formaldehid vagy hő, más vegyszereket általában nem alkalmaznak, mert azok a fehérjéket kicsapják vagy részben hidrolizálják, azzal az immunológiai tulajdonságok elvésznek – után vagy kromatográfokban vagy vírusszűrőkbe kerülnek, ahol a különböző fehérjefrakciókat egymástól elkülönítik. A fehérjék elkülönítésének van egy igen jó módja még, az elektroforézis, azaz hogy elektromos térben elkezdenek a fehérjemolekulák vándorolni valamelyik pólus felé, de eltérő sebességgel, így a mezőny szétválogatható – ez vírusoknál kevéssé jön be. Vírusszuszpenzió szűrésére legegyszerűbb, legbanálisabb módszer, hogy először egy nagy pórusátmérőjű szűrűvel kiszűrik a vírusnál sokkal nagyobb sejtalkotókat, fehérjéket, még nagyjából egészben lévő sejtszerveket, mondjuk úgy, cafatokat, majd az ettől megszűrt oldatot átengedik egy (pontosabban több) vírusméretű szűrőn, és hopp, megvagytok, titeket kerestünk. A tömény vírusszuszpenzió – többnyire már fehérjékre szétesett vírustörmelékekkel együtt – sokkal tisztább, mint egy 50-60 évvel ezelőtti oltóanyag volt, azaz súlyos tünetek kockáztatása nélkül sokkal több vírusrészecskét lehet bevinni a szervezetbe, mint annó, ezért az oltás hatékonysága nagyobb, és kisebb a kockázata kellemetlen immunfolyamatoknak. Ugyebár, vagy 40-50 éve még annyi tojást hordtak be a gödöllői humán oltóanyaggyárba, amennyit egy fél megye nem evett meg, mert az influenzavírust csirkeembriókban tenyésztették, a korlátozottan tisztított oltóanyaggal együtt az ember nemcsak az influenza, hanem a kiskakas ellen is védettséget szerzett, még szerencse, hogy a rántott húst nem intravénásan fogyasztjuk.

A kapott vírusszuszpenziót szépen bekeverik a segédanyagokkal, és már lehet is ampullázni (pontosabban fecsibe letölteni). Igazság szerint a gyors és hatékony injekciógyártás belőle fegyelmezetten, sterilen, majdnem hogy minőség szempontjából kockázatosabb művelet, mint maga a gyártás. Összességében ebben az oltóanyagban nincs semmi ördöngősség.

Mivel ez az oltóanyag inaktivált, nem fertőzőképes vírus, egyrészt a vírus összes fehérjéjét tartalmazza, ami jó is, meg rossz is. Először is, az immunrendszer készíthet memóriasejtet minden fehérjéről. Ez azért nem feltétlenül frankó, mert ezek egy részéről tök felesleges, mert ezekkel – pl. érési fehérjékkel - épeszű immunsejt sose találkozik. Ez kb. olyan, mint mikor az oroszok lemásolták az elfogott amerikai bombázót, és ugyan, nem tudták, mi az az izé a pilótafülke közepén, de lemásolták a parancsnok szivarosdobozát is. Másrészt viszont, bizonyos szempontból nagyobb a „mutánsbiztosság”, mert ha a vírus egyik fehérjéje ugyan megváltozik, a többi alapján még mindig fennáll a védettség.

A jelenleg gyártott Sinopharm-oltóanyag 0,5 ml-es dózisban összesen kemény 4 mikrogramm SARS-CoV-2 vírust (inaktivált) tartalmaz, sós oldatban, némi segédanyaggal, és alumíniumhidroxiddal tartósítva. A bevitt alumínium-hidroxid mennyisége kb. egy ezredrésze annak, mint amennyit borotvahabbal a képünkre kenünk, és amely a borotválkozás közben az arcon ejtett mikrosérüléseken át felszívódik, tehát aki attól tart, hogy ettől valami baja lesz, az legközelebb válasszon másik szakmát, legyen télapó vagy ZZ Top. Az oltóanyag 2-8 fokon tárolva 6 hónapig biztosan jó, mélyfagyasztva meg kb. akármeddig.

Maga az oltóanyag kiszerelése nagyon profi. A háziorvosok, akármelyikkel beszéltem, aki oltott vele, csak dicsérni tudják, profi, egyszer használatos műanyag fecsivel szerelt, semmi gond nincs vele, össze se ehet hasonlítani a kényes Pfizerrel. Valóban úgy készíti a gyártó, hogy tömegesen, egyszerűen, könnyen és gyorsan lehessen vele oltani. Ha valaki tart attól, hogy mit tesz vele egy vektorvírus vagy egy mRNS-vakcina, a hagyományos Sinopham-oltástól túlságosan nem kell tartania, ez egy kiforrott dolog, amelyet egy szigorú – mert minden ellenkező híreszteléssel szemben a kínai nagyon is az – gyógyszerfelügyeleti hatóság hatalmas vizsgálati anyagon tesztelve engedélyezett. Semmi olyan nincs benne, mint ami bármelyik, régi, obligát oltóanyagban nem lenne, aki gyárt használható kanyaró-védőoltást (1960-as, 1970-es technológiai színvonalán), az tud gyártani Sinopharmot is, aki elvezeti az ezerkettes Ladát, az tud vezetni kettes Golfot is. Ezek nem Teslák. (Megbízhatóbbak.)

Törökországban és Szerbiában fehér emberek milliói is megkapták, és kb. senkinek nincs is tőle baja. Még a legelvakultabb összeesküvéselmélet-gyártók se vizionálnak a Sinopharm-oltástól mindenféle rejtélyes népelhullást, a lejáratószöveg, melyet konkurens gyártók által fizetett média terjeszt (ha a szacharingyár fizet, az aszpartam rákkeltő, ha az aszpartamgyár fizet, a szacharin rákkeltő, ha a stíviagyártó fizet, mind a kettő rákkeltő…) hogy „nem elég hatékony”, illetve „és nincsennek a hatása után immunglobulinok”, utóbbi kevéssé csodálható, mert mint az előző részben is megemlítettem, a védőoltások által produkált sejtes immunválasz a memóriasejteken, és nem a rövid ideig jelenlévő, változó termelésű IgM, IgG immunglobulin-mennyiségen áll vagy bukik, a dolog jelentősége meglehetősen csekély.
Azt ugyanis ekkor nem teszik hozzá, hogy almát körtével hasonlítanak össze. Azaz, a Sinopharm oltása után az SARS-CoV-2 S proteinje ellen képződött Ig-k mennyiségét hasonlítják össze az mRNS- vagy vektorvírusoltás után képződő mennyiséggel. De mivel ez teljes vírusos oltóanyag, itt nem egy, hanem másfél tucat vírusfehérje ellen képződik ellenanyag, itt az S protein ellen képződő ellenanyag csak egy a sok közzül. Kicsit olyan az összehasonlítás, mintha Móriczka számonkérné anyukáját, hogy a borsólevesben kevesebb a borsó, mint a csak borsót tartalmazó borsókonzervben. Oké, de ennek így kell lennie.

A kínai vakcinát a nyugati sajtóban természetesen nem azért támadják, mert nem hatékony. Az az ürügy, nem az ok, a vakcinát a WHO május elején jóváhagyta. Leginkább azért (sose keverjünk össze okot és ürügyet!) mert Kína május végéig közel 270 millió adag vakcinát adott át afrikai és latin-amerikai országoknak segítségképpen, akik kb. nem tudják kifizetni a nyugati vakcinákat, vagy „természetesen” megrendeléseiket arrafelé ugyanúgy egy csuklómozdulattal hátrasorolják, ahogy egyébként minket is. Ezt persze a kínai kormányzat nem állatjóléti vagy emberbaráti okokból teszi, hanem többek között így is építenek politikai és gazdasági kapcsolatokat. Ez pedig a demokratikus nyugatnak nem tetszik, miféle dolog már, hogy a harmadik világ Kínának gazsulál, ahelyett, hogy rendes gyarmatként még mindig az ő hasznukért robotoljanak.

A kínai teszteredmények 79% körüli hatékonyságot mutattak, ami jónak mondható. Az Emirátusokban a kínai oltóanyag ennél is jobban szerepelt, ami 84% körüli védettséget mutatott. A WHO, mikor május elején engedélyezte a Sinopharm oltóanyagát, 78%-os oltóanyag-hatékonyságot fogadott el. Tisztázzuk, hogy ez kb. az alábbit jelenti. Vesszük az oltóanyagot, már klinikai fázisban. Beoltunk ezer embert. Várunk egy hónapot. Egy hónap alatt a beoltott csapatból elkapja a covidot 24, a nem-beoltottból 100. Akkor a hatékonyság 76 százalékos volt. Hogy száz százalékos oltóanyag kéne? Igen, meg kéne ingyen sör, forró punci és örök élet is, de jelenleg ezek a lehetőségek. A gyakorlatban egy 80% körüli hatékonyságot mutató (a meghatározott oltási protokollt betartva, a védettség kialakulásához szükséges idő után!) oltóanyag már jónak mondható, a korszerűbb technológiás (következő részben majd erről lesz szó) influenzaoltások, fájdalom, ezt többnyire nem hozzák. Tény, hogy az mRNS-oltások hatékonysága magasabb, 90% feletti, de egyrészt drágábbak is, másrészt azért ez se rossz. És utolérhetetlen előnye a hagyományos, teljes vírusos oltóanyagnak, hogy a vírusok szerkezeti és érési fehérjéi meglehetősen kevéssé mutálódnak, szemben a kapszid- és tüskefehérjékkel, ezért ezek a klasszikus oltóanyagok legalább részleges immunitást adnak szinte bármilyen mutánssal szemben is. Azaz ugyan megbetegszik az oltott személy, ha fertőződik, de igen nagy valószínűséggel korántsem súlyosan. Hogy az idős, legyengült, 80 év feletti, krónikusan beteg esetleg ekkor is belehal? Igen, csókolom, de ez koronavírus-vakcina, nem örökélet-tabletta, azaz, ne tessék azt hinni, hogy akkor már sose halunk meg, bár ugye, a sajtóból az derül ki, hogy kb. másfél éve, akibe a villám belecsap, az is kovidban hal meg…

Akit a mellékhatások érdekelnek, én nem másolom ide, tessék elolvasni:

Nem komolyak. A hagyományos oltóanyagok alkalmazása során az egyetlen igazán komolyan vehető veszély az, hogy az adott oltóanyag magas fehérjetartalma miatt kialakul egy váratlan immunológiai veszélyállapot, végső esetben autoimmun-megbetegedés vagy a meglévő súlyosbodása. Ez körülbelül minden 100 000 – 1 000 000 emberből egyet érint, és természetesen ez sem mindig halálos. (Az oltásellenes lázálmokkal szemben, megvizsgálták, és bizonyították, nem, az oltások nem okoznak sem autizmust, sem diszlexiát, sem hatfülűséget.) Természetesen minden oltás terheli a szervezetet, mint ahogy bármely természetes fertőzés is, nem jobban és nem súlyosabban. Leginkább arra kell vigyázni, mint minden más oltás esetén is, hogy az ember ne legyen beteg, lázas mikor megkapja, ne legyen más fertőző betegsége, és se előtte, se utána 3-4 hétig másfajta oltást – hacsak az nem elengedhetetlenül szükséges – ne kapjon. Én pl. május elején kaptam meg az oltásomat (Szputnyikot) és csak a héten tudok beadatni biztonsággal „kullancs elleni” oltást. De muszáj, mert állandóan tapadnak rám, a nyúlbunda összeszedi, tíz éve kaptam utoljára kullancsoltást, ismételni kell.

Ugyanis a kullancs terjesztette, flavivírus okozta agyhártyagyulladás, szemben a gyakorlatban 1-2%-os, 50 év alatti, teljesen egészséges embernél meg kb. 0,01%-os halálozási arányt produkáló coviddal, valóban súlyos betegség. A fertőzöttek kb. 3-5%-a az, aki belehal, de viszont többen, úgy harmaduk-felük, ha nem is hal bele, de lebénul, nyelésképtelen lesz, beszédzavaros lesz, impotens lesz, meghülyül, akkor is, ha fiatal és egészéges… volt előtte. Jó, tudom, utóbbi engem már nem fenyeget, az már megvolt, de én az impotenciát se szeretném. Akkor oltsanak tán’ be mindenkit kullancs ellen? Ez a nagy kérdés. Nos, szerintem, aki erdőt csak fényképen lát, annak én nem javaslom. Mert mégis, minek? Évi átlagban pár tucat ember kapja csak el a kullancs terjesztette enkefalitiszt. Városinak teljesen felesleges. De aki meg ha csak teheti, vagy fát vág az erdőn, vagy ásványt gyűjt, vagy gombát szed, és ráadásul szeretik a vérszívók (mert van, akire rá se néznek…), havonta átlag 10-20 kullancsot szed ki magából…mint mondjuk én… az szerintem azért oltassa be magát. Ezt hívják úgy – és ugyanez igaz a covidra is!!!! - hogy tessék mérlegelni, és felmérni, hogy tételesen nekem mekkora a valós veszélyeztetettségem, azaz betegség elkapásának valószínűsége szorozva a betegség várható lefolyásának súlyosságával, szóval, hogy NEKEM mekkora a veszélyeztettségem. Mennyit megyek emberek közzé (tömegbe), és milyen az egészségi- és immunállapotom. Nem a másiknak, nem a szomszéd bácsinak, nem Szlávik Jánosnak, nem Nyunyóka néninek, hanem – nekem. Akarom-e, szükségem van-e rá. A covid legalább ingyenes, a kullancsoltásért bezzeg húszezret ki kell köhögnöm.

(A szerző olvasónk.)

Pandula Egon-Takács Géza: Ipari gyógyszerészet, Medicina, 1964
Erdey Anna-Sármay Gabriella- Prechl József: Immunológia, Medicina, 2012
Nyeste László: Biomérnöki műveletek, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, jegyzet, 2008

WHO-2019-nCoV-vaccines-SAGE-recommendation-BIBP-background-2021.1-eng.pdf

- Történetek a kórságokról, a biológiai fegyverekről, a gonosz vírusokról és a még gonoszabb oltásokról - A járványokról (I./1.)

- Történetek a kórságokról, a biológiai fegyverekről, a gonosz vírusokról és a még gonoszabb oltásokról - A járványokról (I./2.)

- Történetek a kórságokról, a biológiai fegyverekről, a gonosz vírusokról és a még gonoszabb oltásokról - A biológiai fegyverekről (II./1.)

- Történetek a kórságokról, a biológiai fegyverekről, a gonosz vírusokról és a még gonoszabb oltásokról - A biológiai fegyverekről (II./2.)

- Történetek a kórságokról, a biológiai fegyverekről, a gonosz vírusokról és a még gonoszabb oltásokról - A nukleinsavakról (III.)

- Történetek a kórságokról, a biológiai fegyverekről, a gonosz vírusokról és a még gonoszabb oltásokról - Az RNS-ekről és a fehérjék gyártásáról (IV.)

- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. - És hogyan is lesz a fehérje – mit csinál az a gonosz mRNS? (V.)

- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. - Mi végből van a világon a vírus? (VI.)

- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. - A cseppfertőzésről, a gázálarcokról és a szájmaszkokról (VII.)

- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. (VIII.) - PCR-teszt és szennyvizes kimutatás

- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. (IX.) - A koronavírusok becses famíliájáról

- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. (X.) - A közellenség SARS-CoV-2-ről és annak esetleges gyógyszereiről

- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. (XI.): A SARS-CoV-2 esetleges mesterséges eredetéről

- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. (XII.) - Az oltások kultúrtörténetéről

- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. (XIII.) - Mi van az oltásban, ami nem oltás, hány kiló higany kell egy autista gyerekhez?

- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. (XIV.) - A gyógyszerek kockázati mutatóiról (1.)

- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. (XIV.) - A gyógyszerek kockázati mutatóiról (2.)

- Történetek a kórságokról, oltásokról stb. (XV.) - Miképpen hat egy aktív oltás? - Már ha ép ésszel szervezik a kampányt