Mint bizonyára emlékszünk rá iskolás tanulmányainkból, annak idején szépen elmagyarázták nekünk, hogy a magyar nyelvbe milyen forrásból kerültek be jövevényszavak.
A Wikipédia szerint "A jövevényszavak átvétele leggyakrabban egy új kultúra, új ismeretek, tárgyak, fogalmak átvételével függ össze, például a gazdálkodó életmód felvételével vagy egy új vallás megjelenésével."
Úgy tanultuk, hogy török népektől vettük át az állattartás és a háziipar szavait, a szlávoktól a növénytermesztéssel, a kereszténységgel és az államalkotással kapcsolatosakat, a németektől pedig a városiasodással és kereskedelemmel összefüggésben álló szavakat vettük át.
Mi, kurucok, tudjuk, hogy ez nincs egészen így, de legyünk most nagyvonalúak, és fogadjuk el ezt a hivatalos nyelvészeti álláspontot! Szóval a kérdés az, hogy a fönti logikát követve és a magyarba beszivárgott jiddis szavakat tanulmányozva milyen kulturális hatást tudunk megállapítani?
A következő szavak a Wikipédiáról, a jiddis szócikkből származnak: balhé, betli, bóvli, böhöm, córesz, csakliz, elpaterol, gebasz, haver, handlé = házaló, jatt, jampec, kaffer (ez aligha jiddis - a szerk.), kampec, kajmán (nem hinnénk, hogy ez jiddis volna, rengeteg más nyelven is hasonló, mindenesetre e szavak kitűnőek, rájuk alkalmazva - a szerk), kricsmi, majré, markecol, mázli, muri, meló, nebuló, paterol, pajesz, siker, sikerál, slamasztika, smúz, sóher, sáp, srác, szajré, stika = csend’, tarhál.
Amint mindenki azonnal beláthatja, az átvett szavak egyértelműen a magas kultúrával hozhatók kapcsolatba, és helyesen állapította meg annak idején a tiszteletreméltó Landeszman főrabbi, hogy „Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bőgatya és a fütyülős barack.”
Adjon az Isten szebb jövőt!
Fehér Zoltán
