- Miért tartóztatták le a télapót? - Mert szakálla volt, kender. A marihuánáról (I. rész)

- Mit csinál maga a kannabisz, mi van benne, és ez miért és hogyan hat? (II. rész)

- "Mikor először szívtam füvet, azért tettem, mert kíváncsi voltam. Mikor ezredszer, akkor már semmire se voltam kíváncsi" (III. rész)

1937-től nagyjából a hatvanas évek közepéig ismét majdnem senkit nem érdekelt az USA-ban – és általában az egész nyugati világban – a kannabisz, leszámítva pár biokémikust és szakgyógyszerészt, és addiktológus szakorvosokat. La Guardia, nem a reptér, hanem akiről elnevezték, az akkori Jew York-i polgármester 1944-ben pl. vette a fáradtságot, hogy végigkotorja a drogkérdést. Nemcsak a heroint vizsgáltatta, hanem létrehozott egy bizottságot a kannabiszfogyasztás feltérképezésére is. A kábítószer-felügyelet, különösen annak vezetője, J. Anslinger élesen támadta a jelentést, mert abból az derült ki, hogy a marihuánaszívás és a bűnözés között nagyon esetleges a kapcsolat, nem több füves követ el bűncselekményt, mint alkesz. Hasonló következtetésre jutott az Amerikai Orvosok Társasága 1947-ben, mikor kerek perec kijelentették, hogy a heroin-, és marihuánahasználat között hatalmas a különbség, mert a heroin fizikai függőséget okoz, és a heroinista, mivel toxikomániája miatt munkaképtelenné válik, és ezért (de csakis ezért) bűnözni fog, addig az alkalmi marihuánafogyasztó nem, csak az, aki olyan mértékben szív, hogy az agya elzöldségesedik. Igaz, a derék doktorok azt is hozzátették, hogy ez utóbbi veszélyét pedig ne bagatellizáljuk el, a marihuána igenis kábítószer, de túldimenzionálni se helyes. Mindenesetre már az akkor is több mint 200 milliós Egyesült Államokban az a nagyjából 150 letartóztatás, amit 1949-ben marihuánavétség miatt eszközöltek, finoman szólva nem tűnik soknak.

Főleg nem érdekelte tehát a mariska magát a rendőrséget. 1956-ban az USA-ban új kábítószertörvényt fogadtak el, főleg azért, mert a világháború után egyre nagyobb mértéket öltött a heroinhasználat, főleg a visszatért, veterán katonák köreiben, akik vagy sebesülésük miatt kaptak morfint, és utána nem tudtak leállni vele, vagy kicsit agyukra ment az öldöklés, de terjesztették is, és, nincs új a nap alatt, pontosan ugyanezt lehetett tapasztalni a koreai (és 55’-ben ez a két csoport szépen összeadódott!) , majd a vietnámi, napjainkban pedig az iraki-afganisztáni veteránok körében is: a hősök kábítószerben keresnek vigaszt, ha máshol nem kapnak, mert a tegnap hőse másnapra kiröhögött kripli.

Ez az 56-os kábítószertörvény a marihuánát használóra első esetben kettőtől tíz évig ró ki, visszaesőnek öttől húsz évig! Ismétlem: használóra, nem kereskedőre, csempészre. Utóbbiakra szövetségi halálbüntetés is kiszabható volt. De annyira nem volt használatban a marihuána, hogy az átlag rendőr szinte nem is találkozott vele (keleten meg pláne nem: Magyarországon kb. 1983-85-ig egy rendőr leszolgálhatott 30 évet és elmehetett nyugdíjba úgy, hogy egy szálka füvessel se találkozott), ezért értelemszerűen nem is foglalkozott vele. Az USA nyomására fogadta el 1961-ben az ENSZ a nemzetközi kábítószer-egyezményt, amely a mai napig kábítószerként minősíti a marihuánát. Tehát: a tagállamok nemzetközileg üldözhetik. A marihuána „újra megjelenése” a hatvanas évek hippi-szélsőbalos őrjöngéséhez köthető. A hatóság ekkor nem azért lépett fel a hippik ellen, mert azok füveztek, hanem erre hivatkozva.

Képzeljük el a szituációt. Egy, még legalábbis az átlagember és az átlagrendőr szintjén még épeszű, keresztény, civilizált, normalitáspárti, munkapárti Egyesült Államok (1967) egyik városkájában megjelenik - a hippi. Az ürge, akinek olyan a haja, mint Tarzannak, olyan a járása, mint Jane-nek, és olyan a szaga, mint Csitának. Ütődött módon van felöltözve, tiltakozik a vietnámi háború ellen, bosszantja a tisztességes embereket, beszólogat, lökött zenét hallgat vagy inkább csinálja, mosdatlan, modortalan, nem dolgozik, csavargó. A rendőr számára már a pofája is irritáló. Talán emlékszik a tisztelt olvasó a „Rambo” nyitójelenetére: Stallone megjelenik a hosszú hajával és a nem éppen tiszta dzsekijében az álmos hegyvidéki kisvárosban. Az álmos hegyvidéki kisváros seriffjének adekvát első teendője, hogy bár (még) nem csinált semmit, ne is csináljon, és tudjuk szépen az ürgét a városhatártáblán túl, nekem, mint a helyi közrendvédelemnek, ez az érdekem, az ürge érdekei meg számomra nem jelentenek semmit. Na de, ha nem csinált semmi törvénybe ütközőt? Nem számít. Itt nem is fog, passz. Egyébként szerintem ez a rendőri magatartás, ha nem is éppen fair, de össztársadalmi szempontból mindenképpen kívánatosabb, mint a jelenlegi magyarországi bűnözővédő gyakorlat.

Ezt a megoldást jelentette a marihuána. Ugyan 1937 óta érvényben volt, hogy a marihuána tilos, de ezt kb. senki nem vette komolyan, de 25-30 év után hirtelen leporolták az adott paragrafusokat, és a rendőrök elővették: hoppá, apukám, hát te egy rohadt kábítószeres vagy, most megkapod. A hippiket a hatóság nem a marihuána miatt, hanem a marihuánára hivatkozva vette elő, csukta le, és 1963 és 1973 között a marihuána miatti letartóztatások száma a statisztikában rakétaként lőtt ki, de úgy, hogy egyébként a fogyasztás sokkal moderáltabban emelkedett, legalábbis kezdetben. Az esetek többségében a hippit nem tudták semmi másért letartóztatni, mint kannabiszbirtoklásért, kivéve, ha éppen a vietnámi behívója elől volt szökésben. Ki szelet vet, vihart arat, ha a rendőr ugrik a marihuánára, akkor naná, hogy csak azért is füvezünk, és az USA illegális mexikói marihuánaimportja rohamosan emelkedni kezdett. Mellesleg ugyanekkor kezdett terjedni a kokain behozatala, majd a hippikorszak után, a hetvenes évek második felétől, a nyolcvanas évektől szaladt fel igazán. Hogyan? Kitalálható. Azokon a csatornákon, bejáratott utakon, ahol előtte (és közben, természetesen) a marihuánát is behozták. A kokain a termelő országokból (Peru, Kolumbia, Bolívia, Brazília) viszonylag könnyen, pár nem túl jól fizetett vámos és rendőr csekély összeggel megvesztegetése árán Mexikóba, Jamaicába, a Bahamákra és a többi Karibi szigetre érkezik, ahonnét kishajók, kisrepülőgépek (ma már drónok is) viszik át az USA-ba, ahol azok vagy félreeső repülőtereken landolnak, parthoz hajóznak, vagy egyszerűen még repülés közben kidobják a gépből, átrakják a hajóból egy „tiszta” halászbárkára, a megbeszélt helyen, és a reptéren már „tiszta” gép száll le, a kikötőbe „tiszta” hajó fut be. Az üzleti kapcsolatok és klánok már bejáratottak: ha 10-20 évvel korábban ezeket a kapcsolatokat nem építették volna ki a mexikói gyógyfű szállítására, a narcotraficoknak lényegesen nehezebb dolguk lett volna a kokóval is.

Az, hogy a Gramsci által megjósolt-elvárt-javasolt kultúrmarxista forradalmat hogyan, miként, milyen lépésekkel és miért vitték végbe egyes nehezen látható erők, amely az 1960-as években manifesztálódott nagyon látványosan, mikor a nyugati világ először élvezhette a felgyújtott autók, szétvert belvárosok, összehányt parkok, erőszakos tüntetések, rendőröket téglával dobáló, randalírozó „polgárjogi mozgalmárok” tevékenységének „áldásait” békeidőben, nos ennek vizsgálata messzire vezetne, és nem is közvetlenül tárgya ennek a cikknek. Írjon róla az, akinek az a szakterülete. Itt most csak annyit fűznék hozzá ehhez a témához, hogy a nagyonprogresszív-nagyonbalos (nevezzük néven: romboló csürhe) csoportok tevékenysége és a kábítószer-használat közötti összefüggést és korrelációt talán a leghülyébbnek se kell különösképpen magyarázni. Észak-Amerikában és Nyugat-Európában 1961 és 1978 között az illegális forgalomba helyezett kábítószerek generálta bevétel növekedését az ENSZ kábítószer szakbizottsága 1983-ban százszorosára (!!!) becsülte. No comment. Még egy adat: 1970 és 1979 között 4 millió büntetőeljárást folytattak le az USA-ban marihuána ügyében. 95%-ban használók, nem kereskedők ellen.

A bűnözőjogi, pardon, „emberi jogi” szószólók alapálláspontja, hogy a heroin-, kokain-, és amfetaminhasználat volumenének durva növekedése azért történt, mert a „fiatalok” „megkóstolták” a marihuánát, melyről azt mondták nekik, hogy rettenetesen veszélyes, halálos, és gyilkos indulatokat és elmebajt idéz elő, megtapasztalták, hogy ez azért ebben a formában ez azért nem teljesen fedi a valóságot, és „levonták a következtetést, hogyha a marihuánáról a „felnőttek” hazudtak nekik, akkor nyilván ugyanúgy hazudnak a heroinról is, az se veszélyes”. Nos, mindenki döntse el maga, hogy ez a meglehetősen nyakatekert magyarázat mennyire állja ki az elemi logika próbáját. Mindenesetre a marihuána és a „kemény kábítószerek” (ami egy tipikus nem létező fogalom) összefüggését tekintve három alapvető álláspontot ismerek.

A marihuána legalizálásával szemben álló vélemény szerint a marihuána tipikus ún. „kapudrog”, azaz, a kipróbálója áttör egy morális és lelki gátat, és aki marihuánával tapasztalatokat szerzett, az ugyanezt meg fogja tenni más kábítószerekkel (sokkal veszélyesebbekkel) is, ez által a marihuána terjedése automatikusan maga után fogja húzni az összes többi kábítószer fogyasztásának növekedését, tehát a marihuána veszélyesebb, mint önmagában, mert saját magán túlmutatóan fokozza a kábítószer-probléma súlyosságát.

A marihuána pártján álló (liberális) vélemény szerint a marihuána, mivel alapvetően nem (sokkal) veszélyesebb, mint a legális alkohol, tiltása egyrészt értelmetlen, másrészt pedig, ha legalizálják, egyrészt az állam számára anyagilag hasznos, mert egyfelől nem kell költenie a marihuána hatósági üldözésére, másrészt adót lehet szedni rá, azon kívül pedig a „kísérletező kedvű, élményekre vágyó fiatalok”, ha „kipróbálják” a marihuánát, „megelégszenek” vele, és sokkal kevésbé lesznek hajlamosak „kemény drogokkal” visszaélni, azaz a marihuána legalizációja a kábítószer-helyzetet javítja.

A harmadik véleményt nem lehet olvasni a sajtóban, mert az nem polkorrekt. Ez úgy foglalható össze, hogy botorság azt hinni, hogy a kábítószer-élvezet mértéke túl tud lépni egy bizonyos ponton. A hulladék ember kábítószer nélkül is hulladék. A kábítószer legális hozzáférése nem emeli meg akármekkora szintre a drogosok számát, mert a lakosság egy bizonyos százaléka az, aki etnikai és/vagy kulturális-gazdasági értelemben szemét. Ezeknek nagyjából mindegy, hogy drogoznak-e, vagy nem, így is, úgy is nem érnek többet egy marék kutyaszarnál. Ha a kábítószer könnyen hozzáférhető, valószínű, nagyon sok tinédzser fogja kipróbálni, de tényleges kábítószerfüggő csak az lesz, aki egyébként is nulla ember, tehát az, hogy a kábítószert tiltják-e vagy nem, végeredményben szinte mindegy. Nagyon szigorú hatósági fellépéssel erősen lehet csökkenteni a drogosok számát és az általuk elkövetett rablások, halálos gázolások, randalírozások stb. számát, de ez meglehetősen macerás és sokba kerül, és amíg alkohol szabadon vehető, addig ugyanezek a személyek, akik drogoznak, ha nem jutnak hozzá, részegeskedni fognak, és úgy követnek el bűncselekményeket. Nem igaz, hogy a marihuánaszívás csökkentené a fiatalok IQ-ját. A marihuánaszívók IQ-ja azért szignifikánsan és kimutathatóan alacsonyabb, mint a kontrollnépességé, mert eleve a hülyék hajlamosak drogozni (mint fentebb jeleztem: azért ez nem teljesen igaz: de, igen, szignifikánsan hülyít is). Nem igaz, hogy a marihuána használata emeli a bűnözési hajlamot. Aki marihuánát szívni hajlamos, eleve hajlamos mindenféle devianciára, így értelemszerűen bűnözni is. És ha elveszik tőle a füvet, úgyis keres pálinkásüveget, és ugyanott folytatja.

Hangsúlyozom: ezek sarkított vélemények, és az ördög elvtárs mindig a részletekben lakozik, ezért én nem akarok állást foglalni, hogy melyik a helyes.

Nos, a vietnámi háború elmúltával (1973, ill. 75, attól függ, mit tekintünk a végének) az USA társadalmi értelemben megroppant (akkor is), gazdaságilag megzuhant (akkor is) és katonai ütőereje is a béka valaga alá ment, ami felbátorította az oroszokat. Mivel már nem volt vietnámi háború, és a Lennon-féle istentelen, barom-majom anarchisták vágya teljesülni látszott, minden káoszba fulladt, és éppen nem volt mi ellen lázadni és tiltakozni, a heroin-, és marihuánafogyasztás leszálló ágba került (de divatba jött a kokain, mert a nyers hippiéletérzés ideáljának helyét átvette a pénz és a hatalom kultusza, márpedig a jólét szimbóluma, a kokain, a „white lady”…). 1985-ben az USA-ban a marihuánát kipróbáló középiskolások és egyetemisták számaránya az 1969-es érték kevesebb mint felére esett vissza (30-ról 14 százalékra). 1979-től egészen 1995-ig fokozatosan csökkent a 12-18 év közötti marihuánahasználók száma. A Reagen-Bush-éra idején úgy nézett ki, hogy a marihuána egész egyszerűen fogja magát, és pofátlanul kimegy a divatból. Valószínű, valakikben felmerült, hogy sürgősen tenni kellene valamit. Úgy néz ki, a marihuánabiznisz megmentésének ötlete annak legalizációja, amelyet a liberalizmus természetesen, mint „fejlődést” ad elő.

Ki és mikor kezdte el – először az USA-ban a marihuána újkori dekriminalizálását?

Valójában a folyamat már a hetvenes évek közepén megkezdődött, először az USA-ban, majd a liberalizmus térhódításával terjedt át Európára. Érdekes, de 1975-ben egy időben jelent meg az első, még empirikusan készített szintetikus kannabinolid vegyület, a nabilon, amelyet hányáscsillapító és szedaktív szerként vezettek be a terápiába, és ugyanebben az évben az első állam, konkrétan Alaszka megszüntette a kannabisz hatósági üldözését. Figyelem: nem törvényileg legalizálták, hanem igazi liberális módjára jártak el: létezik egy törvény, csak sz.runk rá, nem hajtjuk végre, nem törődünk vele. Egyébként Hollandia a fű legalizálása előtt mintegy 20 évig ugyanezt a gyakorlatot követte, és tulajdonképpen ma is ezt teszi, mivel a holland coffee shop-okban legálisan lehet árulni és fogyasztani azt a kannabiszt, amelyet (ez annyira nem köztudott, tömegek hiszik az ellenkezőjét…) nem lehetne az országba behozni, termeszteni és szállítani. EZ kicsit furcsa, legalábbis annak, aki gondolkodik.

Az amerikai kongresszus 1988-ban, majd 1992-ben is foglalkozott a kannabisz bizonyos (orvosi) célú szövetségi legalizációjának kérdésével, de ekkor még szövetségi szinten ezek a próbálkozások elbuktak. Így a kannabiszlobbi szívós aprómunkával, elsősorban a demokrata vezetésű államokban igyekezett „kismalac, csak a lábamat hadd tegyem be” (az nem a lábad, amit betettél, te malac…) alapon „természetesen szigorúan orvosi célra” dekriminalizálni a marihuánát (a hasist nem). Végül 1996-ban Kaliforniában történt meg az áttörés, mikor még receptre, nem általánosan, bizonyos betegek számára engedélyezték az orvosi kannabiszfelhasználást. A „teljes körű” legalizációt pedig 2012-ben Colorado, és még abban az évben Oregon és Washington DC is bejelentette. Azaz, nem kell takarózni recepttel, vagy gyógyászati nyilatkozattal, meg ilyenekkel: szíjjad’, oszt’ ennyi. Jelenleg pedig már Washingtonban ismét a szövetségi szintű legalizációt viszi a demokrata adminisztráció a törvényhozás elé.

A 96-os kaliforniai jogszabály valóban gátszakadásnak bizonyult, gyorsan terjedni kezdett, és „magától értetődően” maga után húzta a kannabisz legalizációjának lépéseit. Tömören megfogalmazva, nem minden ország (illetve az USA-ban szövetségi állam) visz végbe minden lépést, van, aki egyszerre többet is ugrik, de általában az alábbi sémát követik:

1. „Elfelejtik” üldözni a kannabiszt, a fennálló törvényt nem tartják be. Ez persze egy visszás és közjogilag meglehetősen bizonytalan helyzet.
2. Hivatalosan is kijelentik, hogy a továbbiakban „megtűrik”, azaz a fennálló jogszabályok ellenére sem fognak eljárni a kannabiszhasználókkal szemben. Pl. az USA-ban szövetségi szinten 2009-ben Obama jelentette be, hogy a szövetségi hatóságok, ha az illetők az adott állam törvényeit betartják (azaz: ha abban az államban legális a marihuána), nem fognak fellépni a marihuánahasználókkal szemben. Igaz, magyar szemmel finoman szólva egy kicsit furcsa, hogy az adott szövetségi állam megengedi, de odajön a központi sün, és letartóztat, mert az ő oldalukról ugyanaz meg bűncselekmény.
3. Meghatározott körben, receptre, orvosi felügyelet mellett megengedik a kannabisz „orvosi célú” felhasználását, korlátozott mennyiségben. Ekkor még a kereskedelem, termesztés, behozatal tilos, de a gyakorlatban már erősen tompul a hatósági fellépés, hiszen mindenki látja az ellentmondást.
4. Az „orvosi célú” felhasználást korlátozott mennyiségben minden felnőtt, nagykorú cselekvőképes személy számára lehetővé teszik. Ebben a fázisban hiába üldözendő „papíron” a marihuána, de facto a kutyát se érdekli már.
5. Engedélyezik a kannabisz „rekreációs célú” (értsd: drogozás) használatát, bizonyos enyhe korlátozásokkal (adózás, maximalizált mennyiség, bejelentési kötelezettség, ilyesmi). Mondani sem kell, hogy ezeket a korlátozásokat végkép senki se tartja be.
6. A „rekreációs célú” felhasználáshoz szabott korlátozásokat és feltételeket teljesen eltöltik. Az adott országból megindul a marihuána illegális exportja olyan területekre, ahol az még kriminalizált.

Más szavakkal: a hatodik fázisban a nagyon liberális és nagyon toleráns ország, legalábbis ebből a szempontból, megérkezik a bukott államok szintjére, ahol az államhatalom névleges, tényleges hatalma a drog-, és egyéb bűnbandák, szeparatisták és egyéb élőlények felett nincsen, az adott ország társadalmi rendje szétesett. Természetesen ma még nem lehet egyenlőségjelet tenni Hollandia, Kanada és mondjuk Haiti vagy Kongó közzé, hiszen a nyugati országok még élhetőek (még), ott az államhatalomnak nem ereje, képessége, hanem akarata, szándéka nincs a drogkereskedelmet megfékezni (meg mást se), de a végeredmény ezen a téren meglehetősen hasonló. A drogliberalizáció hívei azzal érvelnek, hogy csak hasonló, de korántsem ugyanaz, mert fontos különbség, hogy az illegális drogbiznisz rezsije, a gyilkosságok, robbantások, bandaháborúk, a rendészeti szervek rendszeres megtámadása vagy szétkorrumpálása természetesen elmaradnak, nincsenek, azaz nem a kábítószer csinálja a problémát, hanem a szervezet bűnözés, az illegális üzletek, amelynek a kábítószer csak tárgya. Aki nem híve a drogliberalizációnak, az felhívja rá a figyelmet, hogy ez látszólag nagyon szép, csak ha az állam lépésről lépésre mindent felad és mindent megenged, amely a polgároknak ártalmas, akkor a polgárai vagy elzüllenek, vagy a végeredmény anarchia lesz. Más szavakkal: egy nagyon hosszú vargabetűvel – ugyanúgy, ahogy Királyhegyi Pál szavaival élve, a szocializmus a leghosszabb és legrögösebb út, amely a kapitalizmusból… visszavezet a kapitalizmusba – ezek az államok, a közrend, az erkölcs és a morál felszámolásával, ma még nem látják és nem hiszik el, de felszámolják a gazdasági termelékenységüket, a stabil államrendjüket, ezzel az adott állam jólétét és szociális vívmányait, majd magát az államot, és végül a nemzetet is. Ebben szán szerepet a liberális a marihuánának is, természetesen szoros együttműködésben a módszerek végtelen tárházával.

Jelenleg (2021 év vége) az USA 33 tagállamában és az EU tagállamainak többségében így vagy úgy legális a marihuána. Annak ellenére, hogy nemzetközi egyezmények a nemzetközi kereskedelmét továbbra is tiltják, és jogilag továbbra is kábítószernek tekinti az ENSZ. Érdekes, de korlátozott mértékben orvosi célokra a Duterte-féle Fülöp-szigetek is engedélyezi a kannabiszt, pedig úgy általában a kábítószerrel nem éppen toleránsak. Persze, a biznisz se csekély, már 2016-ban 6,5-7 milliárd dollár volt a legális kannabiszforgalom az USA-ban. Ekkora pénz kit érdekel? Mindenkit. Ez 2020-ra – részben a koronavírus-járvány miatti lezárások és otthoni „na ezt viseljük el valahogy” miatt elérte a 45 milliárd dollárt. Ez közel az egész magyar állami költségvetés főösszege.

Most, hogy Hollandia (2001-ben) és sok amerikai szövetségi állam (országként első ízben természetesen Márki-Zay kedvence, a hipertoleránsliberális Kanada dekriminalizálta a modern időkben a kannabiszt, 1998-ban, feltételekkel) társadalmilag és politikailag is „új helyzet” van. Ugyanis meglehetősen érdekes, hogy a nyugati világban egyik országban büntessenek valamit, amit a másikban nem, mondjuk eltekintve természetesen a holokauszt-, vagy vírustagadástól. Ez nincs szokásban köztörvényes ügyekben. Megjegyzendő: általában csak a marihuánát engedélyezik, a hasist nem, de amekkora ma már egy durva fajta THC-tartalma, a hasisgyantának nem is igazán van már létjogosultsága. Nagyjából már vannak erről tapasztalatok, ezek persze, nem egységesek, itt is ott is más-más történt, de egypár következtetést levonhatunk.

Ahol a füvet „legalizálják” (használjuk ezt a megközelítést, lényegében tök mindegy, hogy milyen szinten, a lényeg, hogy előáll egy olyan helyzet, hogy marihuánához legálisan ténylegesen hozzá lehet jutni), visszaesik az alkohol eladása, különösen az igénytelen tömény szeszeké és a söré. Azaz, azok, akik eddig csakis a berúgás kedvéért ittak, vagy kevesebben lesznek, vagy kevesebbet isznak. A minőségi borok és likőrök forgalma nem csökken. Emelkedik a csipszek, ropik, csoki eladásának mértéke. Nem lesz több intravénás kábítószer-használó, valószínűsíthetjük, hogy a marihuána „kapudrog” elmélete megdőlt. Hollandiában 2004 óta folyamatosan csökken a heroinisták száma és emelkedik az átlagéletkoruk, azaz a fiatalok, úgy tűnik, kevéssé szoknak rá a heroinra, és a heroinisták öregszenek. (Arról az ezt kürtölő liberális híroldalak nem számolnak be, hogy a szintetikus narkotikumok, metamfetamin, hallucinogének fogyasztása és fogyasztói köre hogy alakul.) A fiatalok körében emelkedik a kipróbálók száma (az USA-ban kb. 1990 körül érte el a minimumot a füvező középiskolások száma, mikor a felét se érte el a hetvenes évek közepének átlagának, azóta folyamatosan újra nő), de minimális mértékben emelkedik a rendszeres használók aránya. A holland eladások nagy mennyiségét torzítja, hogy fél Európa oda jár füvet venni. Az önbevalláson alapuló statisztikák szerint moderált mértékben nőtt a marihuánát használó hollandok száma egy pontig, (2000 és 2010 között 9-ről 12%-ra, de ezt ne vegyük szentírásnak, ahány közlő, annyi adat), majd utána érdemben nem nő tovább, stagnál, ahogy a belső fogyasztás is. Csehországban se „szaladt el” a fogyasztás a legalizáció után, pedig kifejezetten számoltak vele. Ugyanezt mutatják a kaliforniai adatok is: a marihuánaterjesztésből élő utcai bandák találtak maguknak más illegális üzletet, és a lakosság műveltebb rétegének arányában a marihuánafogyasztás mértéke kimutathatóan - nem növekszik. A legalizáció után néhány évig az „újdonság ereje” vitte a szekeret, de aztán elérte a fogyasztás azt a mértéket, ahonnét minimálisan tud továbblépni. Természetesen ott sem politikailag korrekt kijelenteni, hogy a marihuánafogyasztás (legálisan immáron) és az illegális kábítószerek fogyasztása annak megfelelő ütemben bővül, ahogy növekszik népességében a slum tömege, azaz a spanyolajkú, félbarna mexikói eredetű és a néger lakosság alacsonyan képzett és alacsony jövedelmű százaléka és számszerű mennyisége. Az egyre bővülő afroamerikai középosztály meg ugyanúgy nem kér belőle, ahogy a fehér középosztály se. Megkóstolja, kiköpi.

Hogy legálisan lehet fogyasztani egy komoly agykárosodáshoz vezető növényt, amely hatása alatt tömegével okoznak súlyos közlekedési baleseteket? Na és? Az alkohol is legális, Szaud-Arábián és Kataron kívül. Hogy arra a problémára, hogy ég a házad, nem adekvát megoldás, hogy nem gond, mert a szomszéd háza is ég, nem egyedül leszek hajléktalan, ha már a szomszédé ég, legalább a sajátodat ne hagyd égni, ha csöppnyi eszed van… ezeket nem zavarja.

E szerint én azt jósolom, hogy a marihuánát előbb-utóbb szinte mindenhol engedélyezni fogják valamilyen formában és megkötésekkel, igazoltan káros hatásai és kockázatai ellenére is, és maga a kérdéskör „el fog laposodni”, mert a néphülyítés és önpusztítás eszközei mellett, bár sokat vártak tőle, ténylegesen messze nem olyan hatékony, mint a liberális programalkotók várták, mert magától egy ponton túl nem terjed. Sem az egyes egyén egészségrombolása, sem a társadalomrombolás szempontjából.

De nem kell aggódni, ahogy Che Guevara megfogalmazta, a forradalom olyan, mint a bicikli, vagy halad, vagy borul. Tehát mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy haladjon, a marihuána legalizálását az egész nyugati világban követni fogja előbb-utóbb a más kábítószerekkel szembeni nagyobb engedékenység.

Reméljük, akárcsak a homoszexualitást, egyelőre nem teszik kötelezővé.

Ha valakit érdekel a magánvéleményem, én semmilyen kábítószert nagykorú, döntésképes embernek nem tiltanék. Hogy káros az egészségre? Kérem, a szesz, a cigaretta, a kávé, az idegeskedés, a szmog, a tévé, a kormánypropaganda, a bürokrácia, az erőszakos bűnözés is káros, meg még egy csomó minden más is, mégse tilos. A legkárosabb, amibe a legtöbben belehalnak: a munka.

Azt tiltanám, hogy valaki adót nem fizetve, feketén áruljon kábítószert (teljes vagyonelkobzás + felkötni) , hogy kábítószeresen beállva őrjöngjön, balhézzon, randalírozzon, kárt okozzon (teljes kártérítés + 20 év kényszermunka) autóval közúton gyilkoljon (teljes vagyonelkobzás + felkötni), gyereknek adjon kábítószert (teljes vagyonelkobzás + felkötni) bedrogozva bűncselekményt kövessen el (teljes vagyonelkobzás + felkötni). És a narkósnak semmiféle TB nem jár semmilyen, a kábítószer-fogyasztással összefüggő megbetegedésére. Döntött, vállalja. Ez a polgári világ, a felelősségtudat, nem a tilalomfák. De úgyse hallgatnak rám: az emberek felelősségre, rendre és döntéseik következményeinek vállalására nevelés senkinek nem érdeke. Az rég volt – Spártában – mikor a polgárnak joga és kötelessége volt. Ma a nép jogot követel, de kötelességről és a jogtól elszakíthatatlan felelősségről hallani se akar!!!

Összességében én úgy látom, hogy mint sok minden másban is, a marihuána esetén sem arról beszélnek, nem arra koncentrálnak, amire kellene, hanem globális mellébeszélés folyik azok részéről, akik rosszban sántikálnak, és ismerethiány a tömegek részéről. A gyógynövényként való alkalmazás nem kötött a kender hallucinogén hatásához, azt tiltani nem kéne, azt teljesen felesleges (Magyarországon teljes tiltás alatt áll), az ezt propagálók mögött azonban szinte kendőzetlenül lóg ki a lóláb meg a hasispipa: egy nagy büdös ló...lábat akarnak ők bármiféle gyógyászati használatot, ők beállni akarnak, és főleg azt akarják, hogy minél több ember ne akarjon mást, mint beállni, akik pedig ezt támogatják, azok nem meglepő módon ugyanazok, mint akik a mentális és fizikai önpusztítás minden egyéb egyéni és össztársadalmi formáját és eszközét is, az abortusztól az eutanáziáig, az iszákosságtól a gyógyszerhabzsolásig, a homoszexualitástól a heteroszexuális promiszkuitásig, az oktatáselzüllesztéstől a bűnözőpártolásig, a bevándorlástól a fajkeveredésig, a környezetpusztítástól a hangzatos ürügyként lobogtatott klímarettegésig. A sátán „liberális” kutyái mindig jóemberkedő, hangzatos, érzelgős, érzékenykedős, mosolygós, szivárványos dumát engednek el, de aki egy kicsit is figyel, annak azonnal világos, hogy mi a tényleges szándékuk. Sose mulasszunk el rámutatni se gyermekeinknek, sem féleszű, naiv ismerőseinknek, ha tanácsunkra, véleményünkre szorulnak, se semmilyen esetben, ha véleményt kell alkotnunk, hogy „rámutassunk csaló és istentelen voltukra” (ezt most a Koránból idéztem egyébként): a libbantak minden szava mindig hazug, és soha, soha semmilyen körülmények között nem akarnak mást, mint elpusztítani mindent, ami érték, nemzetet, családot, Istent, mert vágyott hatalmukhoz szervezetlen prolitömeg kell, egységes és erkölcsös emberekkel szemben nincs esélyük. Bármit mondanak, bármit tesznek, csak ez a céljuk, soha, semmi más, mint a rombolás.

Ha már klímarettegés: a liberális oldalakon senki nem fogja leírni, hogy az üvegházi kannabisztermelés egy kilogramm termékre jutó szén-dioxid- és metánkibocsátása egyébként százszorosa a marhahúsénak. De hát a jó elvtárs nem kérdez, a jó elvtárs viszi a zászlót, na meg a géppuskát, amit az okosabb és ideológiailag képzettebb elvtársak a kezébe adtak, és rámutattak neki, hogy ki az eretnek, a fasiszta, a kulák, a reakciós, a csőcselék, az oltatlan, a nép ellensége…

(A szerző olvasónk.)

Bayer István: A kábítószer, Gondolat, 1986

Nagy Gábor – Lovass Pál: A kábítószerek világa, Medicina, 1985

Dr. John Hicks: Medicinal Power of Cannabis, MFH Books New York, 2015

Tőke – Szeghy: Gyógyszerkémia I-II. Tankönyvkiadó, 1992-ben

Tóth László: Gyógynövény-, és drogismeret, Debreceni Egyetem, 2000

Verzárné Petri Gizella: Drogatlasz (drogok mikroszkópos vizsgálata), Medicina, 1979

https://www.washingtonpost.com/archive/politics/1988/09/19/dea-judges-fresh-view-on-legal-marijuana-use/2055d246-9003-403d-94a6-69fb9b469a3e/?noredirect=on

http://www.advancedholistichealth.org/history.html

https://www.cbdwebaruhaz.eu/orvosi-kannabisz-cannabis-tortenete-/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sen-nung

http://www.advancedholistichealth.org/history.html

https://qubit.hu/2019/01/16/tinedzserkorban-mar-egy-szal-fuves-cigaretta-is-megborithatja-az-agy-erzelemkozpontjat

https://qubit.hu/2019/05/29/alig-letezik-olyan-beteg-akin-ne-segithetene-a-kannabisz-kulonos-hatoanyaga-a-cbd