Kuruc.info - Korlátlanul magyar: Fiktív zsidó történelem

Izrael története, abban a formában, ahogy a Biblia elbeszéli, irodalmi fikció csupán. Nem bizonyítható, hogy a babilóni fogságot megelőzően létezett volna Izrael népe (izraeli etnikai tudat). A bibliai könyvek egyáltalán nem tekinthetőek történeti forrásoknak.

Érv a tézis mellett:

Kezdetben a régészet tudománya erősen támaszkodott írásos forrásokra (Homérosz, Biblia, stb.). Később olyan területeket is feltártak, amelyekről egyáltalán nem, vagy csak nagyon szegényes források maradtak fenn (pl. Dél-Amerika). A dél-amerikai régészek kifejlesztettek olyan új módszereket, amelyek segítségével írásos források nélkül is feltárható egy térség története (pl. a művelt és műveletlen földek arányának változása, településszerkezet változása, stb.). A 80-as években színrelépett fiatal izraeli régészek azzal az ötlettel álltak elő, hogy a Szentföldet is fel lehet tárni az új régészet módszereivel - a Bibliára való támaszkodás nélkül. Az új régészet eredményei összhangban vannak a kortárs egyiptomi és mezopotámiai írott dokumentumokkal, de nem a Bibliával. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a bibliai szerzők jóval a ,,bibliai'' korszak után éltek, nagyon kevés és pontatlan információjuk volt a térség valódi történetét illetően; a hiányzó információkat képzeletbeli szereplőkkel és eseményekkel pótolták. A kutatások eredményeit a következő állításokban foglalhatjuk össze:

1. Nincs régészeti nyoma annak, hogy Egyiptomot elhagyta volna bármiféle etnikai csoport, amely aztán Kánaán földjére erőszakosan - vagy békésen bevándorolt volna. Nincs régészeti nyoma az ,,izraeli honfoglalásnak''. Izrael sohasem volt ,,egyiptomi fogságban''. Az exodus története valószínűleg a régi hükszosz hagyományokra vezethető vissza, és csak a Babilóniába hurcolt izraeliták számára vált a zsidó identitás alapmítoszává. (Párhuzam az egyiptomi és a babilóni fogság között.)

2. Dávid és Salamon birodalma, az egységes izraeli monarchia nem létezett. A i.e. 10. században Jeruzsálem jelentéktelen település volt (pl. nem volt fallal körülvéve), így nehéz elképzelni, hogy egy jól szervezett királyság központja lett volna. Alátámasztja ezt egy kortárs dokumentum, Sesonk fáraó győzelmi felirata is.

3. A 9. század folyamán létrejött Izrael állam Somrón (Szamária) fővárossal. Legalább egy évszázaddal később, a 8. században alakult ki a jóval gyengébb és jelentéktelenebb Jehuda állam, amelynek Jeruzsálem volt a központja. Az asszírok elpusztították Izraelt, Jehudát pedig alávetették. Mindazonáltal az asszír uralom békét és gazdasági fellendülést hozott. A nagy építkezések ebben az időszakban történtek (és nem Salamon idején).

4. A 6. század elején a babilóniak elpusztították Jehudát, Jeruzsálem lakosságát pedig Babilóniába telepítették. Valószínűleg a babilóni foglyok között alakult ki elsőként az ,,izraeli etnikai tudat''. A meglehetősen heterogén eredetű jehudai népesség meglehetősen heterogén hagyományaiból, zavaros történeti emlékeiből ekkor alakították ki ,,Izrael népének'' kanonizált történetét. Ez azonban csak a kezdete volt annak a több évszázados folyamatnak, amely a Biblia általunk ismert szövegéhez vezetett.