Vegyük például az alábbi, a tájékozatlan, agymosott tömegeknek címzett kijelentést: "A németek a második világháború alatt hatmillió zsidót gázosítottak el." Ha valamelyik holopropagandista vagy a cionisták előtt hajbókoló úgynevezett politikus vagy újságíró kiejti a száján ezt a mondatot, rögtön neki lehet szegezni a következő kérdéseket: "Ha mind a hatmillió gázkamrában pusztult el, akkor ezen felül még a különböző betegségekben, éhínség következtében elhunyt, netán harci cselekmények során elesett, a keleti fronton agyonlőtt zsidókat is hozzá kell venni ehhez a számhoz? Mert ha igen, akkor talán 7-8 millió áldozatról is beszélhetünk?" Ezek után emberünk be fogja ismerni: "Valójában a hatmillió az összes, a háború során meghalt zsidók száma, köztük vannak azok is, akik nem gázkamrában pusztultak el".

Mármost a következő kérdés az, vajon az állítólagos hatmillió meggyilkolt zsidó közül hányan haltak meg a mitologikus gázkamrában? Erre nézve a legkülönbözőbb vélemények olvashatók a különböző holotörténelmi művekben. Ami persze különös, hiszen azt mondják, a holokauszt a "világ legjobban dokumentált történelmi eseménye". Hány, de hány holokauszt-emlékközpont, kutatóhely, egyetemi tanszék működik, és vélhetően több tízezer remekül megfizetett állítólagos történész kutatja a holokauszt történetét. Mi a fenét csinál ez a rengeteg, közpénzeken élősködő "kutató", ha azt sem sikerült még kideríteni, egyáltalán hányan haltak meg a gázkamrákban, és hányan azon kívül?

A teljesen törvénytelen nürnbergi per során például kimondták: négymillió zsidót öltek meg a gázkamrában, a többieket más módokon. Csakhogy a háború után hosszú évekig azt hazudták, minden németországi és lengyelországi koncentrációs táborban működtek gázkamrák, /meg elektromos futószalagok, továbbá a "szemtanúk" állítása szerint gyilkoltak dízelmotorral, hideg vízzel, élve égettek el embereket, stb./. Igen ám, de 1960-ban dr. Martin Broszat, a müncheni Kortörténeti Intézet munkatársa /később igazgató lett ugyanitt/ megírta a Die Zeit-nak: "Sem Dachauban, sem Bergen-Belsenben vagy Buchenwaldban nem gázosítottak el zsidókat vagy más foglyokat."
Továbbá: "A zsidók elgázosítás útján történő tömeges megsemmisítése 1941-42-ben kezdődött, és kizárólag néhány helyen történt... a megszállt lengyel területeken /de sehol sem a régi birodalom keretein
belül/: Auschwitz-Birkenauban, a Bug-folyó menti Sobiborban, Treblinkán, Chelmnóban és Belzecben." És nem magyarázta meg ez a "nagy tekintélyű történész", hogy miért hazudtak a háború óta a németországi lágerekben folyó elgázosításokról? És mi van a sok "szavahihető szemtanúval", aki eskü alatt állította, hogy látta a dachaui vagy bergen-belseni, illetve buchenwaldi gázkamrákat /meg elektromos futószalagokat és dízelmotoros kivégzéseket/? Azok akkor mind hazudtak? És mennyivel megbízhatóbbak vajon az Auschwitzot, illetve a többi lengyelországi tábort megjárt "szemtanúk"?

De ha kiderült, hogy a németországi táborokban nem voltak elgázosítások, hanem csak a hat lengyelországi lágerben történtek ilyen szörnyűségek /Dr. Broszat valamilyen okból Majdanekről nem tett említést/, akkor nem kellett volna a hatmilliós áldozati számot lejjebb szállítani? Ha az összes elgázosítás és egyéb kegyetlen módokon történő kivégzés ebben a hat lengyelországi "megsemmisítő" táborban zajlott, akkor újabb nehézségek merülnek föl a holotörténészek számára.

Először is: ki és miért döntött úgy, hogy csakis a régi Lengyelország területén fognak gázkamrákban legyilkolni zsidókat? Gondolták, hogy onnan nem szivárognak ki információk egy hatmillió embert érintő megsemmisítő program végrehajtása során?

Azután: a hat lengyelországi lágerben volt-e elegendő gázkamra a hat-, illetve négy-, vagy ki tudja, hány millió ember megöléséhez, s volt-e elegendő krematórium és tüzelőanyag a holttestek elégetéséhez?

Ha hiszünk a nürnbergi per dokumentumainak, meg a rengeteg tankönyvnek és egyéb "ismeretterjesztő műnek", akkor a hat lengyelországi táborban négymillió zsidót kellett volna legyilkolni. /De nem hatmilliót, mert a hatmilliós szám a háború során elhunyt összes zsidó száma./ Mindeközben ott díszelgett az Auschwitzban felállított emléktáblán a felirat: "Ezen a helyen négymillió embert öltek meg a nácik", akiknek a többsége zsidó volt. Mármost ha ez igaz lett volna, akkor senkit nem ölhettek volna meg sem gázzal, sem más módokon a többi öt lengyelországi táborban.

Látjuk, teljes a kavarodás. Még szerencse, hogy a kommunista hatóságok senkit nem engedtek vizsgálódni az állítólagos lengyelországi megsemmisítő táborokban. És még nagyobb szerencse, hogy a treblinkai, a sobibori és a belzeci lágerek egyáltalán nem léteznek már, mert a németek 1943-ban /!/ állítólag mindegyiket a földdel tették egyenlővé, gázkamrástul és mindenestül /de vajon miért, ha az összes zsidó megölése volt a céljuk?/, és Chelmnóban is legfeljebb a barakkok alapjai láthatók.

Kutakodni tehát Auschwitzban és Majdanekben lehetett volna, de a kommunista lengyel hatóságok nem engedtek oda senkit 1988 előtt. /Akkor is bakot lőttek, mert jött Fred Leuchter, aki elvégezte nevezetes vizsgálatait, és nem talált hidrogéncianid-nyomokat az állítólagos gázkamrák falában./

1990-ben lehullt a vasfüggöny, és félve az esetleges alapos kutakodástól, no meg a revizionista történészek kényelmetlen kérdéseitől, a régi, négymilliós emléktáblát szép csöndben leszerelték, és egy újat tettek a helyébe, amelyen az olvasható, hogy "1,1 millió, többségében zsidó embert végeztek ki" Auschwitzban. Tehát: nem voltak gázkamrák és tömeges megsemmisítések a németországi lágerekben, továbbá 4-ről 1,1 millióra csökkentették az Auschwitzban megöltek hivatalos számát, de a hatmilliós szám mégis maradt! A jelek szerint a kamukauszt új alapokra helyezte a matematikát is, amelyben szintén hinni kell, ha el akarjuk kerülni a börtönt.

Raul Hilberg, a holovallás egyik főpapja 1997-ben megjelent, Die Vernichtung der europaischen Juden /Az európai zsidók megsemmisítése/ című könyvének 956. oldalán a következő számokat közli a hat lengyelországi táborban meggyilkolt zsidókkal kapcsolatban:

Auschwitz: 1 millió halott
Treblinka: 750 ezer halott
Belzec: 550 ezer halott
Chelmno: 150 ezer halott
Sobibor: 200 ezer halott
Majdanek: 50 ezer halott

Ez összesen 2,7 millió "elgázosított", ami igencsak messze van a nagyközönség számára propagált hatmilliós számtól, de a szűkebb körökben elsuttogott négymilliótól is. /Wolfgang Scheffler a Judenverfolgungen im Dritten Reich, vagyis Zsidóüldözés a Harmadik Birodalomban című 1964-ben megjelent művének 40.oldalán azt írja, hogy ugyanebben a hat lengyelországi lágerben a "legóvatosabb becslések szerint" 3,4 millió zsidó halt meg. Raul Hilberg még ennél is sokkal óvatosabb, vagy egyenesen holokauszt-tagadó?/  

Ráadásul nem tudjuk meg: ebből a 2,7 millióból hányan hunytak el a háború alatt dühöngő tífuszjárvány vagy más betegség következtében, és hányan haltak meg az alultápláltság miatt? Az is kérdés persze, Hilberg honnan veszi egyáltalán ezt a 2,7 milliós számot? Forrásokra, dokumentumokra hivatkozni a holotörténészek köreiben nem szokás, ő sem tesz ilyesmit. Csak úgy repkednek a milliók ide meg oda, meg a "nagy többségük"-féle általánosító kijelentések a "világ legjobban dokumentált történelmi eseményével" kapcsolatban.

De ha mondjuk Hilbergnek tényleg igaza lenne, és tényleg 2,7 millióan haltak meg a megsemmisítő táborokban, akkor az újabb kérdés a következő: hol és hogyan halt meg a hiányzó 3,3 millió?

Az alábbi angol nyelvű szöveg például a "hivatalos" holotörténészek, meg mindenféle más hazudozók állításai alapján mutatja be, hogy mikor éppen hány auschwitzi áldozat halálában kellett hinni.

Kérdem én, melyik a hivatalos szám, amit gondolkodás nélkül el kell fogadni? Erről nem ártana tájékoztatni a népeket, tekintve, hogy börtönnel fenyegetik a holovallás tagadóit.

De mielőtt börtönbüntetéseket szabnak ki, és felállítják a kínzókamrákat, tisztázzuk: mi is a "szent hitvallás", amiben nem szabad kételkedni?

9,000,000

Source: Cited by the French documentary, Night and Fog, which has been shown to millions of school students worldwide.

Source: The French War Crime Research Office, Doc. 31, 1945.

Source: Also cited by the French War Crime Research Office.

Source: Cited in the book Auschwitz Doctor by Miklos Nyiszli. It has since been proven that this book is a fraud and the "doctor" was never even at Auschwitz, even though the book is often cited by historians.

Source: Cited in 1945 at the trial of Auschwitz commander Rudolf Höss, based on his confession which was written in English, a language he never spoke.

Source: Cited on April 20, 1978 by the French daily, Le Monde. Also cited on January 23, 1995 by the German daily Die Welt. By September 1, 1989, Le Monde reduced the figure to 1,433,000.

Source: In 1945 this figure was cited by another witness at the aforementioned Höss trial.

Source: Cited by a Soviet document of May 6, 1945 and officially acknowledged by the Nuremberg War Crimes trial. This figure was also reported in The New York Times on April 18, 1945, although 50 years later on January 26, 1995, The New York Times and The Washington Post slashed the figure to 1,500,000 citing new findings by the Auschwitz Museum officials. In fact, the figure of 4,000,000 was later
repudiated by the Auschwitz museum officials in 1990 but the figure of 1,500,000 victims was not formally announced by Polish President Lech Walesa until five years after the Auschwitz historians had first announced their discovery.

Source: Cited in the 1991 edition of the Dictionary of the French Language and by Claude Lanzmann in 1980 in his introduction to Filip Muller's book, Three Years in an Auschwitz Gas Chamber.

Source: Cited in a forced confession by Rudolf Höss, the Auschwitz commander who said this was the number of those who had died at Auschwitz prior to Dec. 1, 1943. Later cited in the June 7, 1993 issue of Heritage, the most widely read Jewish newspaper in California, even though three years previously the authorities at the Auschwitz museum had scaled down the figure to a minimum of 1,100,000 and a maximum of 1,500,000. (see below).

Source: Cited by Rudolf Vrba (an author of various fraudulent accounts of events he claims to have witnessed at Auschwitz) when he testified on July 16, 1981 for the Israeli government's war crimes trial of former SS official Adolf Eichmann.

Source: Cited by Leon Poliakov (1951) writing in Harvest of Hate; Georges Wellers, writing in 1973 in The Yellow Star at the Time of Vichy; and Lucy Dawidowicz, writing in 1975 in The War Against the Jews.

Source: Cited by Yehuda Bauer in 1982 in his book, A History of the Holocaust. However, by 1989 Bauer revised his figure to 1,600,000.

Source: This is a 1989 revision by Yehuda Bauer of his earlier figure in 1982 of 2,000,000 to 4,000,000, Bauer cited this new figure on September 22, 1989 in The Jerusalem Post, at which time he wrote "The larger figures have been dismissed for years, except that it hasn't reached the public yet."

Source: In 1995 this was the number of Auschwitz deaths announced by Polish President Lech Walesa as determined by those at the Auschwitz museum. This number was inscribed on the monument at the Auschwitz camp at that time, thereby "replacing" the earlier 4,000,000 figure that had been formally repudiated (and withdrawn from the monument) five years earlier in 1990. At that time, on July 17, 1990 The Washington Times reprinted a brief article from The London Daily Telegraph citing the "new" figure of 1,500,000 that had been determined by the authorities at the Auschwitz museum. This new figure was reported two years later in a UPI report published in the New York Post on March 26, 1992. On January 26, 1995 both The Washington Post and The New York Times cited this 1,500,000 figure as the new "official" figure (citing the Auschwitz Museum authorities).

Source: This is a 1983 figure cited by Georges Wellers who (as noted previously) had determined, writing in 1973, that some 2,000,000 had died.

Source: This figure was cited on September 1, 1989 by the French daily, Le Monde, which earlier, on April 20, 1978, had cited the figure at 4,000,000.

Source: In the book, The Destruction of the European Jews, by Raul Hilberg (1985).

Source: Sources for this estimate are Yisrael Gutman and Michael Berenbaum in their 1984 book, Anatomy of the Auschwitz Death Camp. This estimate was later also cited by Walter Reich, former director of the U.S. Holocaust Memorial Museum, writing in The Washington Post on September 8, 1998. The upper figure of 1,500,000 is (the new) "official" figure as now inscribed at Auschwitz, with the earlier figure of 4,000,000 having been removed from the memorial at the site of the former concentration camp.

Source: Jean-Claude Pressac, writing in his 1989 book Auschwitz: Technique and Operation of the Gas Chambers. This is interesting since he wrote his book to repudiate so-called "Holocaust deniers" who were called that precisely because they had questioned the numbers of those who had died at Auschwitz.

Source: Reported on August 3, 1990 11, by Aufbau, a Jewish newspaper in New York.

Source: Reported by Gerald Reitlinger in his book, The Final Solution.

Source: Jean-Claude Pressac's revised figure, put forth in his 1993 book, The Crematoria of Auschwitz: The Mass Murder's Machinery, scaling down his earlier claim of 1,000,000 dead.

Source: In 1994 Pressac scaled his figure down somewhat further; this is the figure cited in the German language translation of Pressac's 1993 book originally published in French. Again, this is substantially less than Pressac's 1989 figure of 1,000,000.

Source: This is an estimate based on documents held by the International Tracing Service of the Red Cross. It is known that International Tracing Service has a complete set of registration documents. This is thought to include a complete set of roll-call data which includes twice daily tallies of those who died. Although the International Tracing Service of the Red Cross has such records, they have never officially published an accurate count of those who died, or even an accurate report as to exactly which documents they hold. However, totals from these records have been obtained by various interested parties.

The estimate of 135,000 is roughly corroborated by the "Auschwitz death books." The death books themselves are wartime German camp records, which were captured by the Soviets towards the end of the war, and hidden in Soviet achieves, until released to the Red Cross in 1989.

The death books consist of 46 volumes which document each death at Auschwitz (each death certificate consists of the deceased person's full name, profession and religion, date and place of birth, pre-Auschwitz residence, parents' names, time of death, and cause of death as determined by a camp physician). The records for the most important years, 1942 and 1943, are almost complete (there are also a few volumes for the year 1941, but none for the year 1944 or January 1945 (when Auschwitz was evacuated)).

The Auschwitz death books contain the death certificates of some 69,000 individuals, of whom about 30,000 were listed as Jews. You may view various eThe above mentioned, ever declining numbers of alleged dead at Auschwitz, are graphically illustrated by the following pictures of plaques from the camp.

 The first is the plaque that was on display at the Auschwitz camp from 1948 until 1989 (note the "4 million" victims).

The second is the plaque currently on display at Auschwitz.

Note the dramatically reduced number of victims, now only 1.5 million.

A casual reduction in the number of deaths by some 2.5 million.

Deaths at Auschwitz drop by a whopping 2.5 million, but 6,000,000 dead Jewish prisoners, remains the same.