A hivatalos holotörténészek állításai a nácik cigány áldozatainak számát illetően jelentősen eltérnek /akár csak a zsidók esetében/: a becslések félmillió, illetve egymillió között mozognak, bár úgy tűnik, mintha egyre csak feljebb és feljebb tornáznák ezeket a teljesen légből kapott adatokat. A Német Szintik és Romák Központi Tanácsa /a szintik a cigányok egyik alcsoportja/ álláspontja szerint a nácik 500 ezer cigány származású embert gyilkoltak meg a második világháború idején. De létezik bármiféle bizonyíték, amely alátámasztaná ezeket a számokat?

Nos, azt kell hogy mondjam, semmiféle adat, semmiféle dokumentum nem igazolja sem a félmilliós, sem pedig az egymilliós cigány áldozati számot. Ami nem csoda, hiszen a holokauszt úgynevezett hivatalos kutatói sohasem bíbelődnek holmi bizonyítékokkal meg írásos dokumentumokkal (a kerek számokat viszont igencsak szeretik). Legfeljebb hiteltelen szemtanúk képtelennél képtelenebb és egymásnak is ellentmondó állításaira hivatkoznak, no meg az elfogott németektől erőszakkal kicsikart "vallomásokra". 

1972-ben két történész, Donald Kenrich és Grattan Puxon könyvet írt Az európai romák sorsa címmel. Akkoriban ez a mű nagy feltűnést keltett, mert addig különös módon senki sem foglalkozott a témával. A két szerző álláspontja szerint 219 700 "szinti és roma" vesztette életét a náci koncentrációs táborokban a második világháború idején. Megjegyzem, ez az adat sem volt túlságosan meggyőző, tekintve, hogy a két történész rendelkezésére álló dokumentumok igen csak szűkösek voltak, úgyhogy számos esetben becslésekre hagyatkoztak.

Ámde a nagy kérdés mégis az: miképpen jutottunk el a 219 700-tól 500 000-ig, sőt, 1 000 000-ig?

Dr. Ottward Müller revizionista történész alapos vizsgálatokat végzett a "roma holokauszt" témakörében. Ő azt találta, hogy senki, semmiféle írásos dokumentummal nem tudja alátámasztani a félmilliós áldozati számot. Egyetlen hivatalos, nagy költségvetéssel dolgozó intézmény /beleértve a Vöröskereszt keresőszolgálatát, ahol Dr. Ottward Müller ugyancsak érdeklődött/ sem tudta dokumentumokkal igazolni, hogy félmillió vagy egymillió cigányt gyilkoltak volna le a nácik. Ezúton felszólítom a történészeket, a hivatásos és amatőr kutatókat, a téma iránt érdeklődőket, cigányokat és nem cigányokat, holopropagandistákat és pénzre, hatalomra áhítozó politikusokat: mielőtt félmillió meg egymillió "elgázosított, meggyilkolt" cigányról kezdenek szónokolni, álljanak elő bizonyítékokkal! Vagy talán bűncselekménynek számít, ha felszólítok embereket állításaik igazolására? És vajon mi a csudát csinálnak a történészek? Nem mernek foglalkozni a "cigány holokauszttal"? Vagy gondolkodni nem mernek?

Christian Bernadac: L'Holocauste oublie - Le massacre de tsiganes című könyvében /Párizs 1979/ 229 950-re teszi a cigány származású halottak a számát. Dr. Ottward Müller többek közt a Müncheni Jelenkorkutató Intézetnél is érdeklődött, ahol is ennek a könyvnek a forrásaira hivatkoztak válaszukban a német történészek a 80-as évek elején. Vagyis akkoriban szó sem volt még félmillió "elgázosított cigányról". És emlékezetem szerint az elmúlt évtizedekben nem találtak semmiféle szenzációs bizonyítékot, amely alátámasztaná a félmillió vagy pláne az egymillió meggyilkolt romáról szóló mesét. Honnan jött akkor ez a "nagy felfedezés"? Tud erre a kérdésre valaki választ adni széles e hazában, vagy bárhol másutt a világban?

Martin Gilbert neves és hivatalos körökben is elfogadott, sőt, igencsak nagyra tartott brit történész /aki többek közt Churchill életrajzát is megírta/ a The Holocaust című művében /New York, 1985/ leírja: az 500 ezres cigány áldozati szám mértéktelenül eltúlzott, és semmi más, mint propagandafogás. Gilbert nem is érti, a német politikusok miért terjesztik maguk is a "cigány holokauszttal" kapcsolatos téves információkat, amikor erre senki sem kényszeríti őket. /Ami viszont korántsem biztos./

Az 500 ezres szám legelső előfordulása alighanem a Tilmen Zülch szerkesztésében megjelent In Auschwitz vergast, bis heute verfolgt /Elgázosítva Auschwitzban, üldözve a mai napig, Reinbek, 1979/ című könyvben található, amelynek 121. oldalán az alábbiak olvashatók: "Az európai cigánysággal foglalkozó történészek becslései szerint a Harmadik Birodalom hatóságai 500 ezer cigány nőt, férfit és gyereket öltek meg a végső megoldás keretében, noha ennek a népirtásnak a méretei még korántsem tisztázottak." Természetesen a szerző semmiféle dokumentummal, bizonyítékkal nem támasztja alá ezt az adatot Ennek ellenére a német Roma Unió, illetve a Német Szinti Tanács 1980-ban felszólította a szövetségi kormányt: hivatalosan ismerje el az 500 ezer cigány ellen elkövetett népirtás tényét. Egy ilyen felhívásnak természetesen nem is lehet ellenállni, ezért aztán Helmuth Kohl német kancellár 1985. november 7-én a német parlament képviselői előtt kijelentette: "A szintik és romák súlyos üldözésnek voltak kitéve a nemzetiszocialista rezsim uralma idején. Nagyon sok embert megöltek közülük. Az ellenük elkövetett bűncselekmények népirtásnak tekinthetők. Hozzávetőleg 500 ezer szinti és roma szenvedett el erőszakos halált Hitler uralma alatt."

Természetesen senki semmiféle bizonyítékkal nem állt elő továbbra sem az 500 ezer cigány megölésére vonatkozóan. Érdekes módon a történészek is mély hallgatásba burkolóztak, és nem követelték ennek a súlyos állításnak az igazolását. 1997. március 16-án Dr. Roman Herzog, a Szövetségi Köztársaság elnöke beszédet mondott a frissen megnyitott heidelbergi Szinti és Roma Dokumentációs és Kulturális Központ avatóünnepségén. Az államfő kijelentette: "A most megnyíló kiállításon mindenki láthatja, miképp vezetett a romák elleni megkülönböztetés az üldözésükhöz és a legyilkolásukhoz. Közel 500 ezer áldozat, akik közül 20 000 volt a német szintik és romák száma - micsoda elképesztő barbarizmus!"

Nocsak. Csupán 20 000 németországi cigány? Donald Kenrich és Grattan Puxon fentebb idézett, Az európai romák sorsa című könyvükben arról írnak, hogy 1933-ban, Hitler hatalomra kerülésekor 20 ezer cigány élt Németország területén. 1992. szeptember 27-én a The New York Times című napilap arról tudósított, hogy a németországi cigányság lélekszáma 200 ezer. Mármost tudom én, hogy a gondolkodás kényelmetlen, s egyre inkább veszélyes is, de azért próbálkozzunk meg vele. A második világháború előtt 20 ezer cigány élt Németországban, akiket - ha hinni lehet Herzog elnök és más politikusok kijelentéseinek, valamint a történészek kutatási eredményeinek - mind kivégeztek a nácik. Miképpen lehetséges, hogy 1992-ben mégis 200 ezer cigány élt Németországban, miközben nem történt jelentősebb roma bevándorlás? Ráadásul Donald Kenrich és Grattan Puxon 1979-ben megjelent könyvében megemlíti, hogy 50 ezer cigány él a két német államban, akik nem bevándorlók, hanem a korábbi Harmadik Birodalom, illetve az NDK ill. az NSZK földjén születtek. Ami viszont képtelenség akkor, ha a második világháború előtt 20 ezres lélekszámú cigányságot mind kiirtották volna.

Hogy a képlet még bonyolultabb legyen, idézek a Frankfurter Allgemeine Zeitung 1993. január 27-i számának "Roma kiállítás Mainzban" címmel megjelent cikkéből: "Hozzávetőleg 8000 szinti és roma él Rajna-Pfalz tartományban. A többségük legalább 300 éve él ezen a területen, ami az egyházi anyakönyvekből igazolható." Ha ez az állítás igaz - márpedig ki kételkedhetne abban, amit ilyen jeles újság leír - akkor felteszem a kérdést: ezek az emberek hogyan élték túl a náci megsemmisítő programokat meg a különböző sterilizálási akciókat? Nem kellene valahogyan jobban összehangolni a cionista propagandagépezetet?

Annál is inkább, mert időközben az áldozati szám egymillióra növekedett.

Jan F. August roma aktivista levelet írt a The New York Times főszerkesztőjének, amely megjelent a lap 1990. augusztus 20-i számában. "A legfrissebb kutatási eredmények arra vallanak, hogy több, mint egymillió roma áldozata volt a náci diktatúrának. És meglehet, ez a szám a vizsgálatok előrehaladtával még növekedni fog" - írja a roma vezető. A Nemzetközi Cigány Misszió elnevezésű, németországi székhelyű szervezet Stimme der Zigeuner című kiadványában pedig az alábbi mondat olvasható: "Ritkán emlegetik, hogy a nácik 6 millió zsidó áldozata mellett ott van hozzávetőleg egymillió legyilkolt roma is." Íme, mindenféle írásos dokumentum nélkül eljutottunk a 219 700 megölt cigánytól, a több mint egymillió cigány áldozathoz.

A már többször idézett Kenrick-Puxon szerzőpáros Az európai romák sorsa című könyvében azt írja, hogy körülbelül 1 millió roma élt azokban az európai országokban, amelyek részt vettek a második világháborúban. Az Encyclopedia Americana 1940-es kiadása 750 000 főben adja meg európai romák számát. Ugyanez a kiadvány 1968-ban azt írja, hogy a legszerényebb becslések szerint 750 000 cigány élt a kontinensen a második világháború előtt, mások azonban 1 millió, sőt, 1,5 millió európai romáról beszélnek. Nézzük meg most az alábbi táblázatot, amely bemutatja a cigányok lélekszámát a kontinens egyes államaiban 1939-ben, illetve 1992-ben. /Az 1939-es adatok a Kenrick-Putton szerzőpáros többször idézett könyvéből, az 1992-es adatok pedig a The New York Times 1992. szeptember 27-i számából származnak./ Amikor a számokat böngésszük, ne felejtsük el, hogy a náciellenes propaganda állításai szerint azokat a cigányokat, akiket nem öltek meg, állítólag sterilizáltak.

 

Kenrick/Puxon 1939 --- New York Times 1992

Belgium ---------------- 500 ----------- 10,000 /Mindkét adat a Kenrick-Puxon szerzőpárostól származik./

Hollandia -------------- 500 ----------- 35,000 /Mindkét adat a Kenrick-Puxon szerzőpárostól származik./

Németország------ 20,000 ---------- 200,000

Csehszlovákia ---- 93,000 ------- 1,000,000

Bulgária ------------------------------ 1,000,000 /Nincs 1939-es adat./

Balti államok -------- 7,000 ----------- 50,000

Anglia ----------------------------------- 100,000 /Nincs 1939-es adat./

Franciaország------ 40,000 --------- 500,000

Olaszország--------- 25,000 --------- 400,000

Ausztria --------------- 11,200 /Nincs 1992-es adat./

Lengyelország------- 50,000 -------- 750,000

Románia ------------ 300,000 ------ 3,000,000

Jugoszlávia ---------- 88,500 ------ 1,500,000
(Szerbia & Horváto.)

Spanyolország és Portugália--------750,000 /nincs 1939-es adat./

Skandinávia ------------------------------ 50,000 /Nincs 1939-es adat./

Magyarország------ 100,000 -------- 500,000 /Mindkét adat a Kerlon-Putton szerzőpárostól származik./

Szovjetunió --------- 200,000 ------ 1,000,000

Összesen:----------- 935,700 ---- 10,845,000

Ha igazak lennének az egymillió cigány kiirtására vonatkozó számítások, akkor az annyit jelentene, hogy a németek lényegében legyilkolták volna az összes cigányt, aki az uralmuk alatt álló területeken élt! Ebben az esetben azonban élhetne ma 10 millió roma Európában? De még ha félmilliót végeztek volna ki, és tíz- vagy százezreket sterilizáltak volna, akkor sem lehetnének ma ennyien a kontinensen! Hát senkinek sem tűnik fel ez a képtelen ellentmondás? Mi a fenét csinálnak a történészek, akiknek illene elgondolkodniuk néha-néha?

Dr. Roman Herzog egykori német államfő idézett beszédében azt mondta, hogy a nácik "Himmler parancsára a táborokba deportálták a romákat, ahol szisztematikusan gyilkoltak le minden egyes családot … a kisgyerekeket és az öregeket sem kímélve." Ehhez képest 1992-ben Németországban 200 ezer, Csehszlovákiában 1 millió, Lengyelországban 750 ezer cigány élt. Ezek tehát akkor mind bevándorlók lennének?

Becsületesebb történészek azonban elismerik: képtelenség, hogy a németek akár csak félmillió romát is legyilkoltak volna. Bettina Schulte, a Franfurter Rundschau 1997. február 13-i számában cikket írt, melyben Michael Zimmerman jénai történész kutatásaira hivatkozva a következőket írja: "A dokumentumok alaposabb vizsgálata nyomán világossá válik, hogy sokkal kevesebb szintit és romát öltek meg a nácik, mint azt sokan feltételezik. A valós áldozati szám inkább az 50 ezerhez közelít, semmint az 500 ezerhez."

De talán az 50 ezres szám is légből kapott. Viszont ha igaz, akkor az annyit jelent, hogy a romák 5%-a pusztult el a háború idején (ami éppen belefér a különféle betegségek következtében elhalálozott emberek számába). Ami természetesen sajnálatos, de hasonló arányban vesztették életüket értelmetlenül más európai népek lányai és fiai is. Ha pedig ennyien haltak meg a cigányok közül, akkor aligha létezett a megsemmisítésükre irányuló központi terv. Semmiféle bizonyíték nem támasztja alá, hogy egyetlenegyet is gázkamrában öltek volna meg közülük.

Azok, akik több százezer, sőt, egymillió cigány elgázosítását emlegetik egyre gyakrabban, teljesen megalapozatlanul vádolnak népeket /elsősorban a németeket és magyarokat/ bűncselekmények elkövetésével.

Illene bizonyítékokkal előállniuk.

Megjegyzem, a hamis vádaskodás is bűncselekmény.

Perge Ottó – Kuruc.info

Kapcsolódó: Holokamu-dosszié