A tanulmány sorra veszi a kérdéshez kapcsolódó legfontosabb kijelentéseket, megállapításokat és téveszméket, majd megpróbál egy tömör, ám mégis átfogó választ, kiegészítő magyarázatot adni ezekre. Ezt a Kuruc.info a hazai népesedési problémák vonatkozó tényeivel egészítette ki.

Nem is oly régen még azzal riogattak bennünket, hogy a Föld népességének a növekedése elkerülhetetlenül éhínséghez vezet. Ahogy azt Paul Ehrlich apokaliptikus hangulatot árasztó könyvében megírta (The Population Bomb): „ Az 1970-es és az 1980-as években százmilliók fognak éhen halni, dacára minden segélyprogramnak, amelyek manapság működnek. Ebben a késői pillanatban senki sem állíthatja meg a halandóság világszintű drasztikus megugrását.”

Nyilván az Ehrlich által jósolt holokauszt-jóslat szerint, amely szerint a ’60-as évek világméretű „baby-boom”-ja addig fog folytatódni, amíg a világnak egy tömeges éhezéssel kell szembenéznie, nem történt meg. Ellenben a világszerte tapasztalat népességnövekedés a ’60-as évekbeli 2%-ról napjainkra közel felére esett vissza, sok ország egyszerűen nem „termel” annyi gyermeket, hogy lakosságának csökkenését elkerülje.

Az a veszély, hogy túl sok ember élne a bolygón, már nem aggasztja a demográfusokat, az viszont sokkal inkább, hogy túl kevesen leszünk a jövőben.

Az igaz, hogy az ENSZ népesedéssel foglalkozó csoportjának jelentése szerint a következő negyven évben mintegy harmadával fog megemelkedni a Föld lakosságának a száma, azaz a jelenlegi 6,9 milliárdról 9,1-re nő, ez azonban egy nagyon sokrétű emelkedést jelent, összehasonlítva mindazzal, amit a kérdés kapcsán mindeddig megismertünk – azaz nem az újszülöttek növekedésének lehetünk majd szemtanúi, hanem az idősek száma fog megemelkedni. Világviszonylatban az öt év alatti gyermekek száma 49 millióval fog csökkenni a jelenlegi előrejelzések szerint, míg a 60 év feletti idősek száma 1,2 milliárddal emelkedik majd. Miként őszült meg ennyire a világ?

Kína 60 év fölötti lakosságának várható alakulása

Az egyik ok az lehet, hogy egyre többen élnek egyre hosszabb ideig, azaz a várható élettartam kiteljesedett. Ugyanannyira jelentős tényezőnek számít az is, hogy a második világháború után nagy számú „gyermektömeg” született. Mind az Egyesült Államok, mind Nyugat-Európa hatalmas szülési hajlandóságot tapasztalt meg a 40-es évek végén és az 50-es években (Magyarországon ugyanez a jelenség szintén létezett, még később is, gondoljunk csak a „Ratkó-korszakra”), amikor a frontról hazatért veteránok bepótolták az elvesztegetett időt. A 60-as és a 70-es években a fejlődő világ szintén emelkedő születésszámmal nézett szembe, ennek kiváltását rengeteg tényező befolyásolta, egyik ilyen például a gyermekhalandósági mutatók csökkenése. Ahogy a „baby-boom” korszakának gyerekei öregednek, úgy járulnak hozzá egy „idős-boom”-hoz, azaz egy az időskorúak számának robbanásához. Ma a nyugati világban pont annak vagyunk tanúi, ahogy a 60 évet betöltöttek száma robbanásszerűen növekszik. Ez azt jelenti, hogy húsz év múlva a 80 évet betöltöttek számának ugyancsak robbanásszerű növekedése várható. Ugyanez a folyamat játszódik le nagyrészt a világ többi részén is.

Végül pedig a már említett „baby-boom” utolsó visszhangjai is elülnek. Még később, a születésszám várható csökkenése miatt, az embereknek azzal kell szembesülniük, hogy világ lélekszáma olyan mértékben – ha nem gyorsabban – fog csökkenni, mint ahogy növekedett. Oroszország lakossága mára 7 millióval kevesebb, mint 1991-ben volt. Japánról szólva: egy szakértő kiszámolta, hogy az utolsó japán 2959-ben fog megszületni, amennyiben a születésszám alacsony mutatója (1,25 gyermek/nő) változatlan marad. Világviszonylatban tekintve, 50%-os az esélye annak, hogy a népesség jelentősen csökkenjen 2070-ig, ahogy azt a Nature magazinban nemrégiben megjelent tanulmány állítja. 2150-ig pedig – az ENSZ számításai szerint – a világ lélekszáma megfeleződhet.

A „túlnépesedési bomba” hazánkat sem fenyegeti – állapíthatjuk meg, ám ez inkább szomorú, semmint örömre okot adó tény. A CIA Factbook tömör adatai szerint Magyarország lakosságának több mint 15%-a 65 év feletti, nagyjából ugyanannyi, mint a 0-14 év közötti korosztály aránya. A 15 és 64 év közöttiek aránya értelemszerűen a 70% környékén mozog. Átlagéletkorunk 40 év, amiből könnyen kikövetkeztethető, hogy a 65 év felettiek aránya, azaz a nyugdíjasok száma a következő húsz évben rohamosan fog emelkedni, míg a népesség csökkenéséből kifolyólag arányuk is eléri azt a szintet, amikor már a társadalom mindennapjaira meghatározó befolyással bírnak. Ennek jeleit már ma is láthatjuk a politikában, nincs olyan gazdasági-politikai szakember, aki az állami pénzek okos felhasználásának tervezése során ne ütközne bele a nyugdíjak problematikájába. A rendkívül alacsony születésszám (1000 főre 9,7 újszülött jut) az elöregedéssel párhuzamosan már rég a lejtőre tolt minket. A 2010-es adatok szerint jelenlegi fogyásunk −0,156, ez világviszonylatban a 212. helyre elég. Azaz a létra legalsó fokán sem állunk már, és miközben fogyunk, öregszünk

A probléma gyökere viszont ott keresendő, hogy erről a politika – mint az emberek mindennapi életét döntően befolyásoló intézmény – mintha tudomást sem venne. Hiába a konferenciák, tanulmányok és jelentős eredményt nem hozó adópolitikai változtatások, ha nincs egy átfogó koncepció arra nézve, hogy – ha nem is gyarapítjuk lélekszámunk – legalább „fiatalítsuk” a magyar társadalmat. Magányos harcosként Fekete Gyula emelkedik ki a hazai értelmiség soraiból, aki már idejekorán figyelmeztettet: „Az idős népesség létszáma a csökkenő népességen belül növekedni fog. A 65 évesek és idősebbek száma csaknem a kétszeresére nő 2050-ig. Az idős népesség arányának megnövekedését az érzékelteti, hogy a 65 éves és idősebb népesség aránya a mai 15 százalékról 26–36 százalékra emelkedik. A 2050. évi népesség fele várhatóan idősebb lesz 50 évesnél. ”

Kuruc.info - Foreig Policy nyomán