Mielőtt első hallásra elkönyvelnénk a cionizmus csatlósai között a kaukázusi török államot, Azerbajdzsánt, először ismerjük meg történelmét, azon rokon vonásokat, amelyek alapján inkább keleti testvérnépnek lenne helyénvaló tekintenünk az azeri türköket!

Lássuk tételesen azokat a nagyközönség előtt ismeretlen tudományos tényeket, amelyek kutatóink tártak fel, és amelyek joggal szolgálják a „keleti nyitás” alapjait: (a szerző saját maga is megdöbbent a tanulmány írása közben, mennyi konkrét, tudományosan igazolt bizonyíték létezik a két nép eredete és kapcsolata között).

Történelmi, régészeti, nyelvészeti, mitológiai, zenei toponímiai adatok tanúsága szerint a magyarok és az azerbajdzsánok történelmileg rokon népek. (Természetesen hazánkra jellemző módon az iskolákban ezt a mai napig nem tanítják.)

Sok évszázadon át ugyanazon etnoszok képezték az azerbajdzsán és a magyar nép kialakulásának az alapját. Ezek a kimmerek, a szkíták, a hunok, a szabírok, az avarok, a bulgárok, a kazárok és a magyarok voltak. Ezek a népek csaknem egyidejűleg vándoroltak a Kárpátok régiójába a mai Magyarország területére és a Kaukázus régiójába, a mai Azerbajdzsán területére.

Európai tudósok, mint például F. Gounchar, R. Grosset, T. Szulemirszkij, valamint azerbajdzsán tudósok megállapították az azerbajdzsáni és a magyarországi késői bronzkori és korai vaskori régészeti kultúrák közötti genetikai rokonságot.

Az azerbajdzsánok és a magyarok ősei a sámánizmust követték. Mind Magyarországon, mind Azerbajdzsánban feltártak lovas temetkezéseket. Ugyancsak mindkét nép a tengrizmus vallást gyakorolta. Ez a vallás az ég, a föld és a víz tiszteletét jelentette. A magyar nyelvben szerepel a „tenger” szó, az azerbajdzsánok a tengert és az eget ”tengri”-nek nevezik (tengiz, deniz). Meg kell jegyezni, hogy az ősi sumérok nyelvében szintén jelen volt a „tenger” szó.

A források szerint az ősi Azerbajdzsánban legalább két magyar terület volt Ulu-madzsar (nagy magyar) és Kicsik madzsar (kis magyar) néven. Ezen kívül van egy Madzsar-Garaoglan (magyar fiatalember) nevű település is.

Kodály Zoltán, Bartók Béla, Vargyas Lajos, Vikár László zenetudósok összehasonlító szempontból vizsgálták a magyar és türk dallamokat, szoros kapcsolatot és jelentős hasonlóságot fedeztek fel bennük. Sípos János magyar zenekutató többször járt Azerbajdzsánban, több tucat azerbajdzsán falut keresett fel, több száz embert hallgatott meg, nagyon sok azerbajdzsán népdalt jegyzett fel, és arra megállapításra jutott, hogy az azerbajdzsán és a magyar népzene hasonló gyökerű. Kétségtelen, hogy ezek a dallamok egy tőből fakadnak, amely abból az időszakból származik, amikor a távoli őseink még együtt éltek az Urál (?) vidékén. Sípos János könyve Budapesten (angol nyelven) és Bakuban (azerbajdzsán nyelven) jelent meg. A nagykövetség kezdeményezésére Sípos Jánosnak az azerbajdzsán-magyar kapcsolatokról szóló könyvét magyar nyelven is kiadták, ami a pesterzsébeti Szabó Ervin Könyvtárban is hozzáférhető.

Hasonló a magyar és az azerbajdzsán nyelv grammatikája, mindkét nyelv az agglutináló típushoz tartozik. Ennek a típusnak az a sajátossága, hogy a szavakban az első szótag a szó töve. Ez nagyon megkönnyíti a rokon szavak keresését, mivel mind a magyar, mind az azerbajdzsán nyelvben az első szótag a szó töve.

Sok közös szó van a magyar és azerbajdzsán nyelvben. Ezek nem azok a szavak, amelyek a török hódoltság időszakában kerültek a magyar nyelvbe, hanem azok, amelyek közösek voltak a magyarok és azerbajdzsánok számára, amikor őseink együtt éltek. Így például az azerbajdzsán nyelvben szerepel az „ata” szó, a magyarban „atya”, az azerbajdzsánban „ana”, a magyarban „anya” stb. Maguk a magyarok nem tudják megmagyarázni az „ember” szó eredetét. Az ótürk nyelvben az ember az asszony ajándékát jelentette.

Magyarországon él a „jász” nevű etnikai csoport, a városuk neve Jászberény. A magyar nyelvben nehéz megmagyarázni ennek az etnosznak és városnak a nevét. De az azerbajdzsán nyelv alapján ez teljes mértékben lehetséges. A „jázi” szó az azerbajdzsán nyelvben sztyeppét jelent. A magyar „jászok” jelentése azerbajdzsánul „sztyeppei emberek”. A magyar nyelvből kiindulva ugyancsak nehéz megmagyarázni a Jászberény elnevezést. Azerbajdzsán nyelven viszont a Jászberény jelentése: az a hely, ahol a jász törzs berendezkedett a neki ajándékozott zöld területen, a sztyeppén, "legelő, a déli oldalon, ahol süt a nap és dörög a villám".

Azerbajdzsán és Magyarország kapcsolatainak szempontjából fontos információ a XX. század elején Azerbajdzsánba került magyar hadifoglyok sorsa. Az első világháborúban Magyarország és Oroszország egymás ellen harcoltak, és a háború után több tízezer magyar hadifogoly volt Oroszország területén, egyebek között Azerbajdzsánban is, amely abban az időben Oroszország kötelékébe tartozott. Az Azerbajdzsán Demokratikus Köztársaság kikiáltása után az azerbajdzsán vezetésnek az egyik első rendelete a magyar hadifoglyok szabadon bocsátása volt, amit nem tett meg Oroszországban sem a cári, sem pedig a kommunista hatalom.

A második világháború idején nagyon sok, a Szovjetunió ellen harcoló magyar, hadifogolyként 1945-1947-ben Azerbajdzsánban levő táborokba került. Cseh József, ezeknek az eseményeknek az egyik részese, nagyszerű könyvet írt erről. A nagykövetség megjelentette ezt a könyvet magyar nyelven, ez szintén elérhető a könyvtár látogatói számára is. A hadifoglyok egy része meghalt, őket egy külön temetőben temették el. Abban az időben a Szovjetunió területén felszámolták a legtöbb temetőt, ahol magyar hadifoglyok voltak eltemetve. Azerbajdzsán területén két ilyen temető maradt fenn. Az azerbajdzsán nép gondozza ezeket a temetőket, épségben vannak, valamennyi ott eltemetett emlékére nagy fémkereszteket állítottak fel.

A nagykövetség kezdeményezésére évente „Azerbajdzsán-Magyarország: a kultúrák dialógusa” címmel, tudományos konferenciára kerül sor. A legutóbbi konferencián több mint 50 magyar és azerbajdzsán tudós vett részt, akik előadásukban a két nép közötti történelmi kapcsolatokkal foglalkoztak.

A meglepő közös történemi tények után pedig meg kell említenünk, hogy Irán északi részén 18 milliós azeri türk kisebbség él a székelységhez hasonló elnyomásban, összefüggő, jól elhatárolható területen, egészen a fővárosig, Teheránig benyúlva. Nyugati oldalon pedig Örményország követett el népirtást 1992-ben, amikor orosz támogatással betörtek és megszállták Hegyi-Karabak-ot. Ezek az azeri nép fegyverkezésének fő okai, nem az Izrael iránti lojalitás. Költőinek tűnik a kérdés: ez esetben mi kikkel rokonszenvezzünk?