 |
Jó reggelt helyett Ébresztőt!!!
Nemrégiben a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség kiáltvánnyal próbált meg Magyarország népéhez fordulni, mintegy ebben látva a megoldást nem túl öreg harmadik köztársaságunkban a fejüket immár másodszor felütő megszorításokban jelentkező országvagyon-kezelésre. Az alábbiakban megkísérlem elemezni, hogy miért is oly hiteltelen mindez a parlament jelenlegi ellenzékétől.
Túl azon, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség (továbbiakban Fidesz), saját hibájából megnyerte a szocialistáknak a választást és nem vonta le mai napig a konzekvenciákat, nos mindezeket elkerülvén vegyük pontról pontra a Kiáltvány szövegét, hogy lássuk mennyire valós ellenzéki és egyúttal mennyire álságos az.
Lássuk rögtön az elején:
„Mi, a polgári demokratikus ellenzék hívei, akik a rendszerváltozás idején közösen küzdöttünk a diktatúra hazugságai ellen, és sokkal együtt kivívtuk Magyarország függetlenségét és szabadságát, most, hogy a politikai hazugságok újra felütötték fejüket hazánkban, közös kiáltványt fogalmazunk meg;”
Tehát világos, nem? A Fidesz vezetői első mondatukkal már az SZDSZ kegyeit keresik, velük, múlt időben ugyan, de mégiscsak egy térfélre helyezkedve. A „kivívtuk Magyarország függetlenségét” kitétel pedig enyhén szólva is eufemisztikus megállapítás, azóta már bebizonyosodott, hogy itt senki nem vívott ki semmit, az egész „mezcsere” egy tárgyalásos alkusorozat eredménye, melyet két elit, az eresztékeiben már erősen recsegő kommunista, és a nyugaton helyi komprádorrá kinevelt – talán jóhiszemű, talán nem – ellenzék között zajlott. A politikai hazugságok megjelenéséről szólni, meglehetősen etikátlan, hisz a kerekasztal-tárgyalásoknak nevezett rendszerváltásból egyes egyedül csak egy valamit/valakit felejtették ki, magát a magyar népet. Akkor sem, mint ahogy igaz most sem, nem tájékoztatták minket a tárgyalások során kialkudott szabályrendszerről, és ezen folyamat igen aktív részese volt akkoriban maga a jelenlegi kiáltvány aláíróinak pártja.
"Mi, a kiáltvány aláírói tudomásul vesszük, hogy a modern politika nem mentes a tömegkommunikációs és reklámeszközök használatától,(….) az európai demokráciákban sehol sem léphetik át a hazugság határait”.
Igen, és vajon tudomásul vették, hogy a modern politikában és európai demokráciákban nem szokás a miniszterelnök-csere idején, csendben szemlélni az eseményeket, a kormányváltás lehetőségét meg sem próbálva??? Tudomásul vették-e azt, hogy a modern politikában és az európai demokráciákban, ha egy kormány hazugsággal kerül a kormányrúdhoz, akkor nem az új kormány egyik intézkedésének a meggátolása a cél (lásd ”megbukik a gyurcsány -csomag”) hanem magának a kormánynak a visszahívása, mégpedig a modern politika és európai demokráciák oly gyakori politikai szóhasználatának, a demokráciának az érdekében.
„2006-ban (…) Magyarországon szervezett és nyílt politikai hazugság történt”
Nos, hát kezdjük ott, hogy nem először. 1994-ben tagadták, hogy a szocikkal szövetkeznek, (ne legyenek illúzióink tudták előre),aztán mégis összeálltak, hogy most az országrontás legfőbb felelőseiként a kegyüket keresse a Fidesz. Aztán még az egész rendszerváltozás vagy változtatás, során elkövetett tárgyalásos, alkurendszerben fogant szabályokat elhallgassák előlünk. A sors iróniája, hogy miközben a suttogó propaganda – már akkor is – a békés hatalomcsere külföldiek szemében pozitív képéről lelkendezett, nem sokkal ezután maga a miniszterelnök (az első demokratikus) vágja a csalódni készülő polgárok szemébe, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”. Ő, aki megtehette volna, legalábbis egy alkotmányos, de kíméletlenül antikommunista forradalom formájában mindenképpen. Hát igen, tetszettünk volna, ma már mi is bánjuk, hogy nem tettük. Érdekes kérdés viszont, hogy akkor az illető, hogyan került volna bársonyszékébe, ha odakerült volna egyáltalán, és vele együtt az egész jelenlegi politikai „elit” mire vitte volna mára, egy sikeres forradalom esetén.
Vonjuk le bátran a következtetéseket:
- 1. Nem először hazudnak nekünk, mégha nyíltan is szervezetten történik mindez.
- 2. A kiáltvány aláíróinak is nagy szerepük van abban, hogy ide fajult a helyzet hazánkban.
-
„..ezért felszólítunk mindenkit, aki szabad és őszinte országban akar élni, hogy tegyünk a politikai hazugságok és emberek igazságtalan megsarcolása ellen ”
Rendben, tegyünk. Kezdjék azok, akiket adóinkból ezért tartunk a parlamentben! Ne szólítsák fel a tüntető, blokádoló lakosságot nyugalomra, ne próbáljanak meg „konstruktív” ellenzéknek lenni, ne halogassák a ciklus félidejéig az árnyékkormány megalakítását stb. stb. Egyszóval ne várják el tőlünk, szavazópolgároktól, hogy elvégezzük azt, amit nekik kellene megtenni.
„Felhívunk mindenkit; ne törődjünk bele, hogy a rendszerváltozáskor kivívott jogainktól 16 év után megfosszanak bennünket”
Nos, igen, a valós problémák elkendőzésének ismétlődő gyakorlata. Magyarországon megszokott, hogy nem ásunk le a problémák gyökeréig, megelégszünk a tüneti okok kezelésével. Igazán kíváncsi lennék, mely jogok megvédéséről lenne szó? Talán azon jogok, melyek a magyar társadalom jelentős részét a latin-amerikai roncstársadalmak szintjére juttatták? Nem kéne már egyszer kimondani, hogy az egész elmúlt 16 év, úgy ahogy van hazugságokra épült? Hogy európai, sőt lassan már a szomszédos polgártársainkhoz mérten is lecsúsztunk arra a szintre, amikor már saját fizikai fenntartásunk is mindennapi nehézségek elé állít?
Ideje volna már megfogalmazni a Fidesz-vezetők számára azt az egyszerű tételt, hogy egy társadalmat nem lehet egy négy éves ciklus alatt perifériára szorítani, ergo mindez az elmúlt tizenhat év kormányainak felelőssége (mégha nem is egyforma mértékben és nem is közös), valamint azt az egyszerű bibói logikát is felvázolni számukra, hogy a periférián élő társadalom egyedei (a lakosság kb. egyharmada) nem képes nemes és nagyívű gondolatokkal azonosulni, mivel létének anyagi téren felmerülő problémáinak megoldása kimeríti szellemi és lelki tartalékaikat.
Amint az láthatjuk, a magyarországi ellenzék sem kíván a továbbiakban felelős országvezető képében mutatkozni, inkább beéri a sajnos mindennapjainkból oly jól megismert pótcselekvésekkel, melyeknek számukra még akár rövidtávú politikai haszna is lehet (lásd közeledő önkormányzati választások), és hogy a nemzet maga, már nem bírja a 16 éve, demokratikus „szabadságra alapozott új társadalmi rend” terhét, az lassan senkit sem érdekel.
Reményünk csak a nemzetüket féltők, ám a modern tudományok eszközeihez értő (többek közt politológia, szociológia, tömegpszichológia), pártoktól és szellemi szekértáboroktól független, a problémát a mélységében meglátó és ott kezelő gondolkodók aktivizálódása lehet.
- taltosh -
