Mindig némi csodálattal szemlélem azt, amikor rendkívül értelmes emberek, diplomásak, elismert tudósok összeülnek, és együttes erővel hoznak egy rettenetesen buta döntést. Minél többen vannak, annál butábbat. Jellegzetes eset a Babeº–Bolyai Tudományegyetem szenátusa, amely tegnapi hisztérikus, diktatórikus, értelmetlen és erőszakos fellépésével szavatolta a Bolyai Kezdeményező Bizottságnak a győzelmet.
A magyar nyelvű feliratok ugyan mindössze percekig álltak a helyükön, ennek ellenére a BKB világraszóló, harsogó és maradéktalan diadalt aratott. Az akció nyomán ugyanis a teljes kolozsvári sajtó – és általa a közvélemény – tanúja volt annak az elkeseredettségnek, amellyel az intézmény, ha kell erőszakkal, ha kell hazugsággal, de megvédi a saját dogmáit.
Ha engedik, hogy Hantz Péter kiragassza a táblákat, ha beengedik a sajtót, hogy az egész akciót lefilmezze, lefényképezze és dokumentálja, majd egy óra múlva csendben leszedik a táblákat, egy tizede ekkora botrány sem lett volna. A bezárt ajtókkal, a makacs elutasítással viszont hosszú időre biztosították maguknak a sajtó ellenszenvét, és maguk ellen fordították a semleges újságírókat, sőt, részben azokat is, akik eddig nekik adtak igazat és Hantzékat bírálták.
Az egyetem szóvivője mosolyogva állította, hogy a sajtónak (mint ahogyan az normális és törvényes) szabad bejárása van az egyetem épületébe. Két perccel később (akárcsak öt perccel azelőtt) az odaparancsolt cerberus elállta az újságírók útját.
Ennyi erővel azt is állíthatta volna, hogy rubinpiros a szemem, vagy hogy két fejem van.
De hát mi másra lehetett volna számítani: az akció lejártával Hantz Péter megmutatta azokat a szórólapokat, amelyeket az egyetem külföldön terjeszt, és amelyben fehéren-feketén az áll, hogy a kisebbségek nyelvei jelen vannak az egyetemen.
Ha valaki még kételkedett volna benne, most már egyértelmű: a BBTE multikulturalitása egyetlen dologban merül ki, abban, hogy ezt a multikulturalitást széltében-hosszában hangoztatja. Nagyon élveztem a szóvivő szóhasználatát: „…valakik törvénytelen akciót kezdeményeztek…". Ismeretes, hogy az egyetem szenátusa tavaly májusban elfogadta a többnyelvű feliratokról szóló döntést, négy hónapos végrehajtási határidővel, csak éppen azóta sem tett ennek eleget. És akkor mi az a törvény, aminek a magyar feliratok ellentmondanak? A vezetőség nem akarása? Mikor emelték azt törvényerőre?
Elárulok valamit: az első perctől kezdve nyilvánvaló volt, hogy a valódi multikulturalitásért, az önálló karokért, a Bolyai Egyetemért folyó harcnak egyetlen veszélye van, egyetlen mód, amellyel (mint már volt rá példa) megbuktathatják az ügyet: ha agyonhallgatják azt, ha szőnyeg alá seperik a kérdést.
És ezt most már ki merem mondani, le merem írni, ugyanis ez a veszély mint olyan megszűnt. A BBTE vezetősége napnál világosabban bebizonyította, hogy erre képtelen, hogy minden ragyogó koponya, titulus és hírnév dacára nem képes arra, hogy értelmes döntéseket hozzon. Ezt a vezetőséget nyugodtan lehet provokálni: a lehető legbutább módon fog reagálni. Lehet partizánakciókat kezdeményezni: hazugsággal, erőszakkal, paranoid kapkodással fog válaszolni. És ami talán a legfontosabb: egész komoly hangerővel lehet hangoztatni az igazságot, mert a túloldalon az értelmes érvek elfogytak, csak a lökdösődés, az ajtók bezárása, és a mosolygós mesemondó néni maradt, aki állítja, hogy az ajtó nyitva van. Sőt: a szó szoros értelmében kényszerhelyzetben vannak: ha Hantz Pétert kirúgják, vagy bármi módon fellépnek ellene, mártírt faragnak belőle, ez is nekik árt, és a BKB ügyének használ. Egy út van csupán: le kell ülni tárgyalni, a kéréseket és igényeket meghallgatni. Minden egyéb lépés rossz. És ez a helyzet a BKB nagy győzelme. A magyar nyelvű táblák eltűntek ugyan, de cserében beállt ez a nem remélt állapot, úgyhogy Hantz Péternek én ma csak gratulálni tudok. Furán csinálta, nem a megszokott módszerekkel, talán kissé vulgárisan, olykor már-már szabálytalanul, mondhatni: fizikus módra, de okosan csinálta, és ami a legfontosabb: megcsinálta.
(Ercsey-Ravasz Ferenc, Szabadság)
