Újabb nagy államférfi, antibolsevista titán, nacionalista, jobboldali példakép távozott az árnyékvilágból. Augusto Pinochet Ugarte tábornok, Chile hős megmentője nem sokkal kilencvenegyedik születésnapja után elhunyt.

A Tábornok 1915. november 26-án született Valparaisóban egy vámtiszt fiaként. Édesanyja inspirációjára választotta a katonai hivatást a poroszos szellemű chilei hadseregben. 1973 júniusában lett a hadsereg főparancsnoka; különös fintora a sorsnak, hogy éppen az a kommunista diktátor, Salvador Allende nevezte ki erre a posztra, akinek rendszerét néhány hónap múlva a Tábornok - hazafias kötelességét teljesítve - megdönti.

Allende az 1970-es választásokon győztes Népi Egység (Unidad Popular) nevű baloldali koalíció jelöltjeként lett Chile elnöke. Ez a formáció a polgári radikálisokat, a szocialistákat és a kommunistákat tömörítette, vagyis arról a sátáni összeborulásról volt szó, amely 1918-ban Magyarországot, 1936-ra pedig Spanyolországot döntötte romlásba. A vörös diktátorra jellemző, hogy 1972-ben Moszkvában Chile idősebb testvérének nevezte a Szovjetuniót.

A kommunista elnök humanizmusról, demokráciáról beszélt, de semmibe vette a törvényeket, megsértette az alapvető szabadságjogokat, betiltotta azokat a lapokat, amelyek kritizálták rendszerét. Allende szociális igazságosságról is szónokolt, miközben fényűző életet élt Santiagóban a Thomas Morus úti palotájában, és bár a lakosság abban az időben csak nagy nehezen jutott hozzá a borhoz (!), Allendének olyan pincéi voltak, amelyeknek nem akadt párja az országban. Nagy mennyiségű élelmiszert és más vagyont halmozott fel, miközben általános volt a cukor-, étolaj-, rizshiány, és gyakran a gázt is nélkülözni kellett a szervezetlen állami elosztás miatt. Míg a chileiek sok esetben nyomorogtak, a baloldali elnök mindent idejében beszerzett magának külföldről.

A diktátor rendszeresen összetűzött a kongresszussal és a szenátussal; ha úgy tartotta kedve, átgázolt a törvényeken. Elnöki kegyelemben részesítette azokat a baloldali gerillákat, akik jobboldali politikusok, gyártulajdonosok, egyházi személyek ellen követtek el merényleteket. Ő és hívei fasisztának, reakciós burzsoának tituláltak mindenkit, aki szóvá tette az atrocitásokat.  Vad államosításba kezdtek, ennek keretében az ipari vagyon közel nyolcvan százalékát elrabolták tulajdonosaiktól. Politikájuk felvirágoztatta a feketepiacot, az infláció megugrott, három év alatt elérte az ezer százalékot. A kiváló adottságokkal rendelkező Chile néhány év alatt a szakadék és a polgárháború szélére sodródott.

Milyen ismerős ez a helyzet nekünk, magyaroknak!  Ebben a helyzetben Augusto Pinochet, ez a nagyszerű hazafi teljesítette kötelességét, és 1973. szeptember 11-én a hadsereg segítségével megdöntötte a kommunista diktatúrát. Salvador Allende az elnöki rezidenciának helyet adó Moneda-palota ostromakor öngyilkos lett azzal az elvtársi géppisztollyal, amelyet elvbarátjától, Fidel Castrótól kapott ajándékba.

Az antikommunista katonai diktatúrát bevezető Tábornokot 1975-ben Chile államfőjének nyilvánították, ezt 1980-ban népszavazás erősítette meg. A 86 százalékos részvételi arány mellett lezajlott referendumon a szavazók hetven százaléka mondott igent Pinochet rendszerére és az új alkotmányra. 1983-ban feloldották a szükségállapotot, 1987-ben pedig újra engedélyezték a politikai pártok működését. 1988-ig a hadsereg főparancsnoka volt, majd örökös szenátor lett. 1989-ben végül szabad választásokat tartottak, amelyen ötvenhét százalékkal a kereszténydemokrata Aylwin Azócar győzött a Tábornok ellenében.

1998 októberében a baloldali brit kormány orvul letartóztatta, és ki akarta adni a spanyol bolsevistáknak, ám győzött az igazság, és 2000-ben hazatérhetett szeretett Chiléjébe, ahol azonban akkor már újra felbátorodtak a vörös gazemberek, és Santiagóban törtek-zúztak, úgy követelték a Tábornok vérét.

Augusto Pinochetet a kommunista-liberális történelemhamisítók véreskezű, népnyúzó diktátorként mocskolják, ám a tények ellentmondanak ennek a hazugságnak. Kétségtelen, hogy a Tábornok határozottan lépett föl a kommunizmus ellen. A hatalomátvétel utáni első hónapokban a hadsereg kemény harcokat folytatott a baloldali gerillákkal, akik különféle terrorcselekményeket követtek el. A Tábornok rendszere körülbelül háromezer vörös gazembert küldött a pokolba - ezt a tényt minden tisztességes ember csakis helyeselheti, és ha bármit Pinochet szemére lehet vetni, az csak az, hogy a nagytakarítás nem volt elég alapos.

Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója emlékirataiban idézi Edgar von Schmidt-Pauli róla írott könyvének az 1919-20-as megtorlással foglalkozó részét: “Nagyon is puhaszívű ember semmiképpen sem alkalmas arra, hogy elvadult időkben katonákat vezessen (...) A földre rászabadult poklot még senki sem csendesítette le azzal, hogy angyalszárnyakkal legyezgette.” Nos, Chilében éppen ilyen elvadult idők jártak az 1970-es évek elején.  Ugyanakkor a Tábornok nevéhez fűződik Latin-Amerika legdinamikusabban, évente átlagosan nyolc százalékkal fejlődő gzdaságának megteremtése is. Rendeleti úton visszaadta a földet és az ipari vagyont -  beleértve a boltokat, az üzleteket, a gyárakat, stb. a jogos tulajdonosoknak, akiktől az Allende-rezsim elrabolta. A chilei állam lendületes magánosításba kezdett, többek között a mára világhíres és igen eredményes gazdasági expanziót folytató chilei borászat ekkoriban indult fejlődésnek. A magánosítás azonban soha nem fordult át öncélú rablókapitalizmusba. Chilében ma általános jólét és szociális biztonság uralkodik, az ország egy kis “európai” sziget Dél-Amerikában.

A Tábornok néhány évvel ezelőtt így tekintett vissza politikai pályafutására: “Mindent, amit katonaként és államvezetőként cselekedtem, a chilei nép szabadsága, jóléte és nemzeti egysége érdekében tettem. (...) A kommunizmus sok millió embert gyilkolt meg ebben az évszázadban, ellenem viszont azért folytatnak kampányt, mert ezt a kommunizmust legyőztem Chilében, megmentettem az országot a polgárháborútól. (...) Mindennél jobban szeretem Chilét.” Augusto Pinochet Ugarte tábornok, Chile megmentője minden igaz jobboldali, nacionalista, antibolsevista hazafi ragyogó példaképe.  Szelleme halhatatlan, mindörökre velünk marad.

(Olvasó)