Nagy Attila nemrégiben rövid, de velős összeállítást készített közelmúltunk és jelenünk legfontosabb - és természetesen agyonhallgatott kérdéseiről.

Kinek kellett a Szovjetunió?
 
A háttérhatalomnak. A zsidó, liberális, szabadkőműves és illuminátus érdekszövetségnek.

A szovjet rendszer (és a kommunizmus) végtelen hazugságait tükrözi a milliókkal énekeltetett szovjet himnusz: „Szövetségbe forrt szabad köztársaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigy, hogy éljen a szovjet egysége, hatalma, a népek akarták, s alkották meg így…" A cáfolat lehet akár egy mondatos is: biztosan nem a népakarat hozta létre a Szovjetuniót. A nemzetközi zsidóság ültette Lenint Oroszországra, majd Oroszországot késztette az immár szovjet nevet viselő unió kialakítására. A gyarmatosítás nyelve az unióban és a csatlós államokban is az orosz lett, pedig maga az orosz nép vétlen volt a folyamatban. Bár senki nem születhetett „szovjetnek" (csak orosznak, ukránnak stb.), a kor a szovjet emberről szólt, aki bármelyik nemzethez tartozik is, elsősorban arra büszke, hogy  Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének tagja, és a nagy Szovjetuniónak az állampolgára.

A világ két politikai rendszerre szakadt, melyről a szovjet kordokumentumok így szóltak: „A kapitalizmus táborában: nemzeti ellenségeskedé s és egyenlőtlenség, gyarmati rabszolgaság és sovinizmus, nemzeti elnyomás és pogromok, imperialista kegyetlenkedé sek és háborúk. A szocializmus táborában: kölcsönös bizalom és béke, nemzeti szabadság és egyenlőség, a népek békés együttélése és testvéri együttműködése."

„A burzsoázia képtelen volt megszervezni a népek együttműködését. Csak a szovjetek táborában, a lakosság többségét maga köré tömörítő proletárdiktatúra feltételei közt vált lehetővé, hogy gyökerestül kiirtsuk a nemzeti elnyomást, megteremtsük a kölcsönös bizalom légkörét és lerakjuk a népek testvéri együttműködésének alapjait."

E gondolatok cáfolatát maga a rendszer adta meg. A KGB 45 pontjában (a leigázás alapelvei, avagy hogyan bánjunk a bennszülöttekkel) , ez áll a nemzeti egységről: A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetűek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez. Ha létrejön egy olyan jellegű szervezet, amelyik… szorgalmazná a hivatalos vezetés gazdasági tevékenységének ellenőrzését, azonnal be kell indítani ellene nacionalizmus és sovinizmus vádjával egy rágalomhadjáratot. " Bár a kommunista világrendszer mára kimúlt, de emlékművei állnak, kádeeri túlélnek, bizonyságul a háttérhatalom megmaradásának.
 
 
Miért demagóg a demokrácia?
 
Mert a többség uralmát hamisan szajkózza.

Gyökerei a bolsevizmusba nyúlnak, ami a magyar történelemben előbb szocialista (népi) demokrácia, majd 1989 után eurokommunista demokrácia formájában jelent meg. Tehát 1989-ben nem a (soha nem volt) demokrácia, hanem csupán ennek jelzője változott meg. A Rákosi-kor történelemhamisítását nem követte a fogalmak tisztázása. Ha ugyanis 1956-ban forradalom volt, az ezt követő időszakot Kádártól Gyurcsányig következetesen át kellett volna nevezni ellenforradalommá . Így öröklődtek Rákositól napjainkig a legendás hazugságok és megtérések, melyeket időnként be lehetett vallani, hogy utána látványos reformok és újrakezdések ideje jöhessen. Az előbbi korát tükrözi egy felhívás:
„Mit jelent a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány?
-         Szakítás a Rákosi-klikk uralmával
-         Béke és függetlenség
-         Rend és demokratikus munkáshatalom
-         A dolgozók jogos követeléseinek megvalósítása
Ezt akarjátok, akkor támogassátok a Rákosi börtönéből kiszabadult Kádár János vezetése alatt álló munkás-paraszt kormányt a rend helyreállításában, az élet megindításában, a fegyveres ellenállók lefegyverzésében, a félrevezetettek felvilágosításában. "
           
1990-ben az Országgyűlés megalkotta a XXVIII. Törvényt az 1956 októberi forradalom és szabadságharc jelentőségéről, ami „megalapozta a reményt, hogy létrehozható a demokratikus társadalmi rend", „az Országgyűlés mindent megtesz a többpártrendszerű demokrácia, az emberi jogok és a nemzet függetlenségének védelme érdekében".
           
2006-ban Budapesten az eurodemokrácia hangján szólt José Manuel Barroso, az Európai Bizottság vezetője: „1956 forradalma nyitott utat és alapozta meg az Európai Unió létrejöttét. (?) Magyarország és a magyarok a szabadságra szavaztak… A forradalom a tettek és a gondolatok forradalma volt, hősei egy jobb sorsért küzdöttek, felkelésükkel kinyilatkoztattá k: szabadság nélkül az élet elviselhetetlen. Erre a bátor lépésre a kommunista válasz elnyomás, gyilkosság és hazugság volt." Szili Katalin házelnök szerint `56 üzenete az volt, hogy a kommunizmus megdönthető." És a Parlament kupolája még ekkor sem szakadt le.
 
 
Ki volt Antall József?
 
Egy történelem-hamisító történész, orvosi diploma nélküli orvos-történész, akit a sors kormány nélküli kormányfővé emelt.

Magyarázatra csak az utóbbi szorul, ha valaki nem tudná, hogy 1989-ben a háttérhatalom változatlan maradt. Tehát Antall nem az országirányitás, a kormányzás lehetőségét kapta, hanem egy olyan pilótafülkébe ült, ahol a háta mögött más kezeli a botkormányt. A kormánynélküli megnevezésben párja Horthy Miklósnak, aki egy tenger nélküli országban lehetett ellentengernagy. Az Antallra vonatkozó tények ismerete csak annak okoz csalódást, aki a bebetonozott szocialista gazdaság, marxista gondolkodás és ateista diktatúra után keresztény szellemű, emberi szabadságra épülő ország-irányításban reménykedett.   
           
1990-93 között Antall kormányának tagja volt Mádl Ferenc, ekkor még csaknem szürke eminenciás, tárca nélküli privatizációs miniszter. Ugyanő 1990-91-ben az Állami Vagyonügynökség igazgató tanácsának elnöke, majd 1993-94-ben művelődési és közoktatási miniszter. (A közép-keletre belopakodó „Európa" ekkor alapozta meg azokat az átalakításokat, melyek a magyar iparban, tudományban és oktatásban máig ható végzetes következményekkel jártak. Tehát Antall és Mádl idejében, megbocsáthatatlan felelőtlenségükkel vagy tudatlanságukkal kezdődtek azok a folyamatok, melyek 2006 szeptemberében az elhíresült gyurcsányi hazugság-bevallá sig duzzadtak. Gyurcsány és köre tehát csak a jéghegy csúcsa. Mádl pedig bevált kommunista felfelé buktatás módszerével időközben köztársasági elnökké is előléphetett.
           
Az antalli politika másik támasza Surján László, aki előbb patológus orvos volt, majd a népjóléti miniszter, jelenleg pedig Magyarország 24 európai parlamenti képviselőinek egyike. Látszólag hibátlan karrier, elgondolható fizetése nagyságrendjének változása is. Ezt azért kell kiemelni, mert a hazai orvosokat fokozódó terhek nyomják, az egészségügyet megcsúfoló adminisztratí v megszorítások terhelik, amire ő európai bársonyszékből néz. Megérteni ezt csak úgy lehet, hogy Surján nem a magyar orvosok képviselője az Európa Parlamentben, hanem Brüsszel képviselője az itthoni folyamatokban.           
           
Antall mellett a korszak további kulcsemberei, akik az 1989-es rózsadombi paktumban érintettek: Göncz Árpád, Boross Péter, Horn Gyula, Pető Iván, Paskai László, Zoltai Gusztáv (MaZsiHiSz). Mert mindenki szem az eurocionizmus láncolatában.
 
 
A zsidó nem szent, csak sérthetetlen
 
A címbeli állítás is feltehető kérdés formájában, ami így kezdődne: Miért van az úgy, hogy zsidók (és bérencei) kibújhatnak a polgári és keresztény erkölcsi igazságtétel alól? A (zsidó) világmédia botránykrónikájá nak vannak szélsőséges esetei: ilyen volt Clinton amerikai elnök viszonya L. Monicaval, Kósa Lajos debreceni polgármester esete egy útszéli örömlánnyal, vagy éppen Medgyessy volt miniszterelnök ügynökmúltja. Az utóbbi a 209-es sorszám ismeretében igazán nem nevezhető ritka esetnek. A botrányhősök azonban a forgatókönyvek szerint megerősödve kerülhetnek ki a takargatni való helyzetekből. A Medgyessyt megelőző első kétszáz titkos ügynök teljes, hivatalos listája (egyéb bűnökkel együtt) hivatalosan napvilágra sem került, nemhogy felelősségre vonás történt volna.

Ezek után nem rázta meg a világot Mose Kecav izraeli elnök esete. Pedig a 2006 szeptemberi hírek szerint háromtól tizenhat évig terjedő szigorított börtönre is ítélhetnék, ha a bíróság bűnösnek találja az ellene felhozott vádakban. A vádemelési javaslat nemi erőszakra, szexuális zaklatásra, szemérem elleni vétségre, illegális lehallgatásokra, az igazságszolgáltatá s akadályozására és hivatali hatalommal való visszaélésre is vonatkozik. A felsorolt vádlehetőségeken túl azonban Mose Kecav ügyének is vannak fontosabb, láthatatlan és ismeretlen szálai. 2004 áprilisában ugyanis Magyarországon járt az izraeli államfő. Látogatását a Dohány utcai zsinagóga kerítésén (Herzl Tivadarral, a cionizmus megalapozójával együtt) egy márványtábla örökíti meg. Az ok látszólag egy szokványos, baráti (?) látogatás volt. Ehhez képest zárt körben olyan államközi megállapodás köttetett, melynek egyes pontjai (magyar részről) külön-külön is hazaárulással érnek fel. Ezen nemcsak a balliberális pártelit képviseltette magát, de jelen voltak az akkori (magyarországi) parlamenti pártok, a magyar kormány tagjai és az akkori magyar államfő, Mádl Ferenc is. Ezen alkalomból Izrael magyarországi nagykövete fogadást adott a a megállapodást aláírók részére. Az egyezmény részben az Európai Unió-Izraeli akcióterv alapján került megfogalmazásra, és hamarosan, 2004 május 1-én, Magyarország uniós csatlakozásával életbe is lépett. A magyar felek ezzel az aláírással tulajdonképpen ratifikáltak egy, az európai uniós országokban sem kellően ismertetett kerettervet.
A dokumentum aláírásán részt vettek:
Mose Kacav - Izrael államfője, Mádl Ferenc – a Magyarország Köztársaság elnöke,
Medgyessy Péter miniszterelnök,
Kovács László és Hiller István (MSZP), Dávid Ibolya és Herényi Károly (MDF), Orbán Viktor, Áder János és Pokorni Zoltán (Fidesz MPP) valamint a
Magyarországi Zsidó Hitközségek vezetői.

A dokumentum az alábbiakról szólt:

1,  Magyarország befogadó célország. Abban az esetben, ha Izraelt külső agresszió érné, mely veszélyezteti az ott élő zsidók életét, Magyarország 500.000 zsidó befogadását vállalja, állampolgári jogokat adva a befogadottaknak. Hasonló megállapodások értelmében Németország további félmillió, Lengyelország pedig 100.000 Izraeli állampolgár befogadására tett ígéretet az ott elhangzottak szerint. (Megjegyzés: ezzel szemben Németország a zsidók bevándorlásának korlátozásáról döntött 2006-ban)

2,  Az izraeli áruk európai terjesztése.

3,  Az izraeli vállalkozások (magyar) állami pénzen való támogatása.

4,  A zsidó kultúra hangsúlyos megjelenítése és propagálása a médián keresztül.

5,  A gyűlölettörvény minden áron való elfogadtatása az országgyűlésben és annak szigorú alkalmazása.

6,   A nemzeti irányultságú kisebb pártok, valamint civil szervezetek működésének ellenőrzése, korlátozása és megszüntetése.
(Értsd: a megalkuvást nem ismerő, valódi nemzeti erők, az ún. "szélsőjobb" eltaposására tett törekvés szentesítése.)

7.  Az izraeli politika feltétlen támogatása a magyar külpolitikában és a nemzetközi fórumokon.

8,  Harc az antiszemitizmus minden formája ellen a Berlini Deklaráció értelmében.

A fenti pontokat 2006-ban nyilvánosságra hozó internetes hírportál közlése szerint  az információ nem feltétlenül teljes. Az anyagot hivatalosan megkapta  a Magyar Távirati Iroda elnöke, aki a pontokat nem cáfolta, illetve kitért a válaszadás és a nyilvánosságra hozatal elől. Az ügy azért kiemelten fontos, mert megerősíti azt a tényt hogy a demokráciát hirdető társadalom tagjait olyan politika készteti vallomástételre (pl. az utóbbi 16 év népszavazásaival) , ami mellőzi a demokrácia alapértékeit – a tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz való jogot és kötelességet. A fenti adatok ismerete vagy annak hiánya pedig közvetlenül befolyásolja nemzetünk jövőbeli politikai mozgásterét.

A zsidó nem szent, csak sérthetetlen. A XXI. század világszerte a zsidó prüdéria kora. Ennek fokozatai országonként változóak, és fordítottan arányosak a zsidó érdekérvényesítés fokával. Ahol leginkább tolakodó a zsidóság, ott illik legkevésbé nevén nevezni. Magyarországon égbekiáltó ellentmondás: 2004 áprilisában (eltitkolt) háttérmegállapodás köttetett 500 000 zsidó magyarországi befogadásáról, és (nyilvános) népszavazás során megtörtént több millió határon túli magyar nemzettestvér kettős állampolgárságának megtagadása. Rövidebben: Zsidó befogadás és magyar kitelepítés zajlik. Az előbbit a kormány eltitkolta, az utóbbit propagandájával segíti. A tények igazolják: MAGYARORSZÁGON TERVSZERŰ ZSIDÓ BETELEPÜLÉS ÉS MAGYAR NÉPIRTÁS FOLYIK!

 Az anyagi és pénzvilágot behálózó kőművesek pusztítják élő bolygónk földműveseit. Ennek alapján lehet beszélni a város és falu sorsáról, a napjainkban gyakorta idézett gyűlölet és szeretet forrásáról. Az élő és élettelen világ azonban egymás mellett létezik, és minden harc ellenére továbbra is megmaradnak a nemzeközi és a nemzeti törekvések is. Ezek létünk végpontjai. Amikor egyik a másik kárára túlteng, lásd proletár internacionalizmus vagy mai kozmopolitizmus képében, akkor felerősödik a nemzeti létért való küzdelem. Nem volt ez másképp Arany János korában sem: „Támadni kell, mindig nagyobb körökben, /Életnek ott, hol a mártir-tetem/ magát kiforrja csendes földi rögben:/ Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem."  A történelem csak akkor lehet történelemformá ló is, ha dokumentumait megismerjük. A krónikának számunkra három elhallgatott vagy félremagyarázott nagy korszaka van. I. Elhallgatott magyar őstörténet II. A magyarság utóbbi kétezer évének diadalmas csúcspontjai mintegy 500 évvel vannak áthelyezve (a hivatalos történetírás az ezeréves Magyarországot Szent Istvántól számítja az Európai Unióig – legutóbb már az 1956-os szabadságharcot is az unió felé előremutatónak nevezve). A magyar dicsőségek csúcspontjai valójában Attila és ezer év múlva az XV. század második felében Mátyás nevével jelölhetők meg. III. Az utóbbi 50 év története pedig négy titkos forgatókönyv ismerete alapján lenne érthető. Ezek sorrendben:

1. A KGB 45 pontja –
 
2. az 1956-os követelések 
 
3. A rózsadombi paktum, 1989-ből.
 
4. A magyar-izraeli megállapodás 2004-ből.

Ezek hiányában hamis minden történelemkönyv és hamisító minden történész. Négy elhallgatott, egybehangzó forgatókönyv, melynek alapindítékai megfogalmazódtak már az 1848-as követelésekben is (szabadság, felelős minisztérium, nemzeti őrsereg, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre…– mindezek 2006-ban új értelemmel bírnak). Az 1956-os követelésekből: „Vizsgálják felül az eddigi államközi szerződéseket: feltételeiket hozzák nyilvánosságra! !! Ugyanebben: Közöljék az eddigi jóvátétel összegeit és ennek megoszlását. A homályos hátterű háborús jóvátétel után az 1989-es rózsadombi paktumban a fizetési kötelezettség alapja is átfogalmazódott: „Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségekért. " A történetírásban ekkoriban született meg a holokauszt és a holokauszt-kárpótlás. 
 
 
Mire kötelez Nándorfehérvár?
 
A magyarság tiszteletére és európai megbecsülésére.

2006-ban éppen 550. évfordulója volt a nándorfehérvári diadalnak. A magyar nemzeti dicsőségek sorában 1956 volt a másik, amit mérföldkőnek említ az európai történetírás is. A napjainkig terjedő időben több elgondolkoztató dátum is utal a magyarság évszázados szabadságharcának rövidülésére. Rákóczi szabadságharca még 8 évig folyt, az 1848-ban kezdődő bő egy éven át, az 1956-os megmozdulás alig két hétig és 2006. október 23-án a szabadság érzése egy napig sem tartott. E tények ismerete azért fontos, hogy tudjuk, milyen erőkkel állunk szemben. De amikor egész Európát fenyegette egy világbirodalom, akkor Nándorfehérvárnál a magyarok sikerrel szálltak szembe a túlerővel. 2006-ban ismét Európa van veszélyben, s ha itt a keleti végen az idegenek a gazdasági, szellemi leigázásban Magyarországnak szánják a legsanyarúbb sorsot, ennek ismerete adjon erőt a feltámadáshoz.
Napjainkban a provokációval kezdődött Gyurcsány-botrány csak a figyelem félreterelésére szolgál. Az idegen ügynökök máig tartó jelenléte a Medgyessy-botrány óta közismert. A harsogó IGEN-propaganda hátterében a Parlament nemet mondott az ügynökmúlt felszámolására, és a nemzetközivé dagadt újabb miniszterelnöki botrány kivizsgálására. A legfőbb népképviselet folyamatosan többszörös bizonyítékát adta a nemzetárulásnak, a legfőbb belső veszély azonban az álnemzeti félrevezetés. A MAGYAR NÉPNEK JOGA VAN SZÁMONKÉRNI A HAZAÁRULÓ POLITIKÁT! Ehhez kell a herderi hazugságot (nemzethalál) feledtetni, Cion bölcseit leleplezni és a KGB tevékenységét megismerni. Az ország mai bajainak forrása a háttérhatalomnak az a diktátuma, mely az Európai Unió álarcában fogalmazódik meg. Ezért időszerű a jelszó:  Habsburg, kommunista, cionista unió - büszke, szabad magyarnak nem való! A tollal, fegyverrel való harc nem érhet véget, erre szólít az 1956-ban elhunyt Gérecz Attila sírverse:

„Hívd egybe, ki hív és magyar,
Hívd ki sebbel ékes!
Győzni fog, ki hinni akar,
S áldozatra képes!"

Naqy Attila