 |
Elnézve a Jobbik-MIÉP összefogás kampányát, újra, és újra megdöbbenek: hogy lehet ennyire jó programot ilyen gyengén kommunikálni? A mai magyar politikai életben egyetlen erő van, amely nyíltan, és világosan rámutat a magyar élet ideggócait nyomó, sok fájdalmat okozó kóros jelenségekre. S az eddigi rossz MIÉP-es hagyománnyal ellentétben, a Harmadik Útnak már kész, használható javaslatai is vannak a terápiát illetően. Aki figyelemmel követi a pártszövetség közleményeit, az láthatja, hogy a honvédelem siralmas állapotától kezdve, a parttalan gagyiliberalizmus szülte kulturális káoszon át az egészségügy csődjéig számos kérdésre képesek adekvát, racionális, ugyanakkor a magyar érdeket mindenek elé helyező választ adni.
Mindebből azonban alig láthatunk, hallhatunk, olvashatunk a híradásokban. Teljesen hiábavaló az aktivisták lelkes ajánló gyűjtése, a szakmai kabinetek precíz munkája, a szabatosan megfogalmazott, okos javaslatokat tartalmazó nyilatkozatok, ha a szavazók millióihoz ez nem jut el. Ellenben eljutnak hozzájuk Csurka István egyre nehezebben érthető, és értelmezhető televíziós szereplései, melyek során a bátor, és csak helyeselhető probléma felvetések mellett a legképtelenebb bornírt hülyeségeket is hallhatjuk a jobb napokat élt pártelnök szájából. Siralmas, és dühítő látni, ahogy Nap-kelte magyarfaló ősbolsi műsorvezetői a térdüket csapkodva röhögnek, miközben Csurka váltig bizonygatja, hogy Taszáron igenis vannak még amerikai katonák. Nehezen érthető, hogy helyette miért nem a jó benyomást keltő, intelligens, fiatal Kovács Dávid képviseli az ilyen műsorokban a Harmadik Utat. Egyáltalán: hová tűnt a Jobbik elnöke? Televízióban, rádióban alig látjuk, halljuk, sajtónak ritkán nyilatkozik. A politológus szakma legrangosabb évi seregszemléjén (Poli 2006 Konferencia), ahová minden vezető politikus igyekszik előre megváltani a helyét, nem vesz részt. Pedig a fiatal, még a legelvakultabb Fidesz fanok, sőt a középre húzók körében is népszerű pártelnökből nem lenne nehéz karizmatikus vezetőt csinálni. Ehhez azonban sokkal több szereplésre, sokkal karakteresebb kiállásra volna szükség.
A Fidesz adatokat lop, aztán cigányokkal veret meg kamaszlányokat, majd más párt jelöltjét fenyegi, ha az nem lép vissza. Gyurcsány maradék önuralmát is elvesztve sintértelepre záratná politikai ellenfeleit, majd beint a fél országnak. A kissráccal kampányoló libsik pedofil botrányba keverednek. A magyar politikai garnitúra szereplői félelmetes gyorsasággal nivellálódnak, repkednek a közéleti magas labdák. A Harmadik Útnak más dolga sem lenne, csak, hogy lecsapja őket, és beletrafáljon a politikai pályán tátongó kommunikációs lyukakba. Egyelőre azonban ez csak ritkán sikerül, és akkor is gyengén. Bégány Attila zorro-jelmeze lehet ugyan jó poén, de csak idétlenkedéssel, és utcai partizánakciókkal meglehetősen nehéz lesz tömegeket toborozni a pártszövetség zászlója alá. Az elfáradt, elkoptatott MIÉP vezetők helyett, de legalább mellett több teret kellene adni kampányban a Jobbik fiatal, lendületes, intelligens benyomást keltő arcainak is. A pártszövetség kommunikációjában egyelőre nyoma sincs a megállapodás alapját jelentő 50-50%-os részesedésnek. A széles – tehát nem kifejezetten tájékozott – közvélemény szemében a Jobbik, mint a MIÉP ifjúsági leányvállalata képeződik le. S ez nem csak a Jobbiknak rossz, hanem általában a Harmadik Útnak is, melynek egyik legjobban kommunikálható üzenete éppen a generációk egyenrangú nemzeti összefogása lehetne. Hat hét múlva Magyarország választ. Múlt, és jövő, gerinctelen sunnyogás, és bátor, egyenes politika, nyílt, vagy akár leplezett nemzetárulás, és a magyar érdekek következetes, megalkuvásmentes képviselete között. Itt az ideje, hogy a Harmadik Út világos, energikus, intelligens kampánnyal megkönnyítse az emberek választását, hogy felismerjék, ki képviseli valóban az ő érdekeiket! Nincs sok idő, ideje belehúzni!
BG
