1984 márc. 15-én (amikor a Cpg börtönben volt antikommunista kiállása miatt) főként skinhead barátainkkal a Budai Várban ünnepelgettünk... kissé egyéni módon. A himnusz eléneklése és egy félig-meddig sikeres Talpra magyar elszavalása... no és egypár MOS-OI dalszöveg eléneklése (ordítása) után, a német turisták legfőbb örömére, ifjonti besörözött hevülettel aktív karlengetésbe és (utólag kissé szégyenlem, hogy pont márc. 15-én) Sieg Heil! csatakiáltásokba törtünk ki.

Mondom, 1984-et írunk. Sehol Gorbacsov, sehol peresztrojka meg ilyen betegségek. A Mátyás templom mögül fél percen belül rendőrségi Ladák, vagy hat, ugrálnak ki a mókusok, dirr durr... és nem vittek be!!! Csak elvették a személyinket, 15-16-17 évesen szüleinkkel kellett bemenni utána. Megvolt a szülőkkel kihallgatás, utána szülők el, minket külön-külön.

A társaság egyik fele még az atrocitás ideje alatt elmenekült - sikerült nekik. Vallattak, dobjuk fel őket. Engem spec. úgy hátrabilincselték a kezemet a széknél, majd egy fakabát mellbe rúgott, székestől hanyatt dőltem, fejem padlón kopp, filmszakadás. És egyikünk sem dobta fel a bajtársait... értitek, 1984... 15-17 éves kölykök voltunk!!!

Utána a másik. Egyenként behívtak, hogy mások vagyunk, mint a többi, hogy tudják, ez divat, ilyesmi... nem lesz semmi, sőt,... de ha nem, segédmunkásként fogunk megrohadni, vagy a sitten, cigányok köcsögjeként!! És egyikünk sem írt alá semmit. Volt, aki csak mondta, hogy nem, volt, aki elküldte a k. anyjába a vallatótisztet. És érdekes, le sem csuktak. Az iskolába küldtek papírt, hogy ez meg az, legközelebb a katonaságnál (87-ben) került elő a dolog... fél évig nem mehettem haza, ennyi. De... nem írtuk alá.

Nem tudom, Kucuval kapcsolatban mi volt, nem akarok véleményt nyilvánítani. De aki nem akarta... nem írt alá semmit. Ez a helyzet, ami itt kialakult, elszomorító. De az is lehet, hogy most kristályosodik, ki az igazi nemzeti radikális... majd az idő eldönti.