A Magyar Gárda szellemisége túlmutat a Gárdán. Jelen van a hétköznapokban, az utcákon. Pestisként fertőzi meg az embereket. Így a hivatalokban és állami szervezetekben dolgozó emberek is magukban hordozhatják ezt a kórokozót. A Gárda szellemisége meghatározhatja tevékenységüket, napi munkájukat, döntéseiket. 

Május 19-én folytatódott a Magyar Gárda pere. A teremben jelen voltak a Gárdával szimpatizálók is. Közöttük foglalt helyet egy állami intézmény munkatársa is. Nagy megdöbbenésünkre a Jobbik elnökének Vona Gábornak és feleségének, továbbá pár gárdistának a társaságában láthattuk. Ez az ember a hazai cigányság életét is meghatározó, döntéseket befolyásoló és döntést hozó pozícióban van. Feladata a fejlesztési programok, köztük cigány programok ellenőrzése. A cigányokat bűnözőnek tartó fekete ruhás, fehér fűzős fekete bakancsosok között látva őt felmerült bennem az a kérdés, hogy hogyan végezheti a cigánysággal kapcsolatos munkáját?

Gondoljuk tovább a helyzetet. A gárda szellemiségével megfertőzött, önmagát jobb vagy baloldali, vagy liberális érzelműnek tartó önkormányzati hivatalnokok és állami alkalmazottak, hogyan és milyen döntést hozhatnak és készíthetnek elő az önkormányzati és állami tervek megvalósítása során? Milyen irányba befolyásolhatják a döntéshozókat, így a döntéseket? A tárgyaláson látott személyhez hasonló Gárda szimpatizánsok az intézmények és önkormányzati hivatalok mögé elbújva, valódi szándékukat ügyesen leplezve döntenek. Döntések előkészítőiként már eleve az előítéleteik alapján terjesztik elő a cigányokat érintő ügyeket, így befolyásolva a döntéshozókat az önkormányzatokban, az állami hivatalokban, szervezetekben és háttérintézményekben.

A fentiek alapján érthetőbbé vált számomra, hogy miért és hogyan születtek a cigányság hátrányainak fennmaradását és ezek elmélyülését eredményező döntések az elmúlt negyven év és a köztársaság kikiáltását követő tizenkilenc év során. Hogyan és milyen módon foszthatták meg a cigány embereket, családokat a polgárhoz méltó élettől, kultúrájának, nyelvének gyakorlásának és használatának lehetőségétől. Attól, hogy mindennapiként, szervesen hozzá tartozóként, ugyanakkor büszke állampolgárként élje meg cigányságát, kultúráját. Úgy egyénileg, mint cigány közösség tagjaként, cigányok és nem cigányok között egyaránt.

A korábbi és jelenlegi hivatalokban rejtőzködő „gárdisták” a cigányok munkához juttatása helyett a szociális segélyfüggőség kialakításával, a járdák, utak és óvodák építésének elszabotálásával, a cigány gyermekek iskoláztatási lehetőségének korlátozásával, a cigány családok kilakoltatásával annak a lehetőségét vették el a cigányságtól, hogy tisztes alkotó polgárai legyenek ennek az országnak.