"Uzsorabotrány: a polgármester a halálos fenyegetés óta óvatos
Violator 2008. október. 11., 16:29 | Frissítve: 2008. október. 11., 16:45
Pécs-Drávapiski
Nem fél, de óvatos Mali Zoltán, Drávapiski polgármestere, aki az Ormánságot rákként megfertőző uzsorásügyek elleni fellépése során jó néhány halálos fenyegetést is begyűjtött. A faluvezetővel egy pécsi vitaest apropóján beszélgettünk.
- Mióta beszélhetünk uzsorásügyekről akár környékünkön, akár országos szinten?
- A rendőrségtől és különböző helyekről beszerzett információk, iratok alapján 1996 környékére lehet datálni az első hasonló ügyeket. Akkoriban a „szocpolos csalások” voltak divatban, azaz a szocpol támogatás révén felépített házak lenyúlása. Ez a mai napig megy. Érdemes egyébként itt tisztázni pár fogalmat. Az uzsora és a lakásmaffia két különböző dolog. Az uzsora önmagában nem bűncselekmény, csak akkor, ha ennek üzletszerűsége bizonyítható. A másik, amikor lakások, házak elvételére szervezkednek csoportok, és ezekben bizony ügyvédek, földhivatali alkalmazottak is vastagon benne vannak. Ezek az ügyek ráadásul a rendőrség szinte teljes jóváhagyásával mennek. A két jelenség ott fonódik össze, amikor az uzsorások a kölcsönadott összegek fejében a házat játsszák át.
- Hány eset van?
- Rengeteg. Szerintem nincs, vagy nagyon kevés olyan község van Dél-Baranyában, ahol ne fordulnának elő hasonló ügyek.
- Tehát tizenkét évről és megszámlálhatatlan számú esetről beszélünk. Mégis, hosszú időn keresztül szinte senki sem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Miért kezdtél épp te bele?
- Fél évvel ezelőtt érkezett egy család a falumba, akiknek elvették a házát, majd utánuk megjelentek az uzsorások is. Én akkor azt mondtam, hogy itt nem lesznek hasonló esetek. Az uzsorások megpróbáltak befenyíteni: megjelentek a hivatalomban, és arról győzködtek, hogy hagyjam békén ezt az ügyet és a feleségemet is zaklatták. Úgy keveredtem ebbe az ügybe, mint Krisztus a krédóba, és így maradtam. Jelentős probléma egyébként, hogy áldozatok csak akkor jelentkeznek, amikor már nagy baj van; ilyen eset volt a héten például ez az árverés is, amikor a kárvallott a legutolsó pillanatban ment el a rendőrségre és tett vallomást.
Az se mindegy, hogy egy rendőr hogyan hallgatja ki az áldozatokat. Amennyiben meggyőzik arról, hogy mellette állnak, és mondja el az igazságot, akkor nagyobb eséllyel nyílik meg, míg ha arról beszélnek neki, hogy előbb-utóbb úgyis kijön az illető, akkor hallgatni fog. Ezt a feladatot a mohácsi rajtaütésnél jól oldották meg a rendőrök: ott mintegy 100 ember gyűjtöttek be, és három nap alatt lezavarták a kihallgatásokat, amelyek végére több mint 100 esetre derült fény. Siklóson sokkal vontatottabban zajlanak a kihallgatások, és itt az emberek is nehezebben beszélnek. Az ügy szerencsére itt is halad előre, bár amikor azzal szembesülünk, hogy akár közfeladatot ellátó személyek is érintettek lehetnek, akkor néha mi is úgy érezzük, hogy szélmalomharcot vívunk.
- Mit gondolsz, azelőtt, hogy te „belekeveredtél” volna ezekbe az ügyekbe, miért nem vállalta fel senki sem ezeket?
- Nagyon kényes kérdésről van itt szó. Hosszú ideig csak annyit lehetett tudni, hogy vannak hasonló esetek, de senki sem tudta, hogy hogyan kellene ennek nekiállni, és ami még fontosabb, nem is merték. A polgármesterek látták ugyan, hogy mi folyik, de féltették a családjukat, az újságírók nem mertek kimenni a falukba; mindenki tudta, hogy mi folyik, de senki sem beszélt róla. Ezt először én tettem meg, kapom is érte a magamét. Úgy érzem, hogy országszerte szaporodnak ezek az ügyek, és annyi személyes tragédiát tapasztalunk, amennyi mellett szerintem nem szabad elmenni. Mi most kijártuk az utat, és ezen már jöhet mindenki.
- Amennyiben most sikert is értek el, mennyire lehet ez tartós? Nem lehetséges, hogy a most lekapcsolt uzsorások helyére újak lépnek?
- Már most vannak újak. Épp az egyik zálogházas ismerősöm mondta, hogy miután a környékbeli uzsorásokat lekapcsolták, máris fiatal romagyerekek vitték be aranyékszereiket, hogy készpénzre váltva őket be tudjanak szállni az üzletbe. Annyit tudunk tenni, hogy kordában tartjuk ezeket az ügyeket. Kicsiben mindig is menni fognak, mint például amikor legutóbb a bálban egy uzsorás kiosztott 100 ezer forintot tízezresekben, majd a következő héten már 20 ezret kért vissza. Egyébként most az egyik baranyai polgármester fiáról beszélünk.
- Miért éri meg neked ezekkel az ügyekkel foglalkozni?
- Ez nem megéri, nem éri meg kérdés. Az embert vagy viszi a szíve, és végigcsinálja, vagy bele sem szabad kezdeni. Biztos, hogy engem is megvisel ez a történet, de engem nem a végeredmény érdekel, hanem az, hogy mivé válok eközben, és maradjunk annyiban, hogy hét purgatóriummal felér ez a dolog. Nem lehet megállni, vagy visszafordulni, mert akkor kicsinálnak, így most már elemi érdekem is, hogy tovább görgessem és a média foglalkozzon vele: nekem ez az egyetlen fegyverem. Ha megállnék, megölnének azonnal.
- Sokakban ezzel együtt is felmerül a kérdés, hogy te politikai haszonra hajtasz ezekkel az ügyekkel...
- Ha valaki annyira ostoba, hogy az uzsorásügyek felvállalása révén törekszik politikai haszonra, az megérdemli. Én azért nem vagyok ennyire ostoba. Ezer más üggyel szerezhetnék politikai tőkét, legyen szó a kisposták, a vasútvonalak bezárásáról, avagy a szociális rendszerről; ezekhez képest az uzsoráskérdés igencsak hálátlan és nehéz téma.
- A nagypolitika mennyire kapta fel egyébként ezt a témát?
- A nagypolitika nem mer ezzel a kérdéssel foglalkozni, ezért is van most egy kezdeményezés kistelepülések polgármesterei, többek között Szepessy Zsolt és Ivádi Gábor részvételével. Ez olyan ügy, ami a baranyai és borsodi polgármesterek nagy részét érinti sajnos.
- Nem félsz?
- Lehet, hogy túlságosan megszoktam az érzést, de már nem érzek félelmet, inkább egészséges óvatosságot. Minden reggel az autóm alá nézek, rengeteg biztonsági intézkedést tettünk meg, de én már nem nagyon félek. Majd a Jóisten eldönti, hogy a helyes úton járok-e."
Violator 2008. október. 11., 16:29 | Frissítve: 2008. október. 11., 16:45
Pécs-Drávapiski
Nem fél, de óvatos Mali Zoltán, Drávapiski polgármestere, aki az Ormánságot rákként megfertőző uzsorásügyek elleni fellépése során jó néhány halálos fenyegetést is begyűjtött. A faluvezetővel egy pécsi vitaest apropóján beszélgettünk.
- Mióta beszélhetünk uzsorásügyekről akár környékünkön, akár országos szinten?
- A rendőrségtől és különböző helyekről beszerzett információk, iratok alapján 1996 környékére lehet datálni az első hasonló ügyeket. Akkoriban a „szocpolos csalások” voltak divatban, azaz a szocpol támogatás révén felépített házak lenyúlása. Ez a mai napig megy. Érdemes egyébként itt tisztázni pár fogalmat. Az uzsora és a lakásmaffia két különböző dolog. Az uzsora önmagában nem bűncselekmény, csak akkor, ha ennek üzletszerűsége bizonyítható. A másik, amikor lakások, házak elvételére szervezkednek csoportok, és ezekben bizony ügyvédek, földhivatali alkalmazottak is vastagon benne vannak. Ezek az ügyek ráadásul a rendőrség szinte teljes jóváhagyásával mennek. A két jelenség ott fonódik össze, amikor az uzsorások a kölcsönadott összegek fejében a házat játsszák át.
- Hány eset van?
- Rengeteg. Szerintem nincs, vagy nagyon kevés olyan község van Dél-Baranyában, ahol ne fordulnának elő hasonló ügyek.
- Tehát tizenkét évről és megszámlálhatatlan számú esetről beszélünk. Mégis, hosszú időn keresztül szinte senki sem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Miért kezdtél épp te bele?
- Fél évvel ezelőtt érkezett egy család a falumba, akiknek elvették a házát, majd utánuk megjelentek az uzsorások is. Én akkor azt mondtam, hogy itt nem lesznek hasonló esetek. Az uzsorások megpróbáltak befenyíteni: megjelentek a hivatalomban, és arról győzködtek, hogy hagyjam békén ezt az ügyet és a feleségemet is zaklatták. Úgy keveredtem ebbe az ügybe, mint Krisztus a krédóba, és így maradtam. Jelentős probléma egyébként, hogy áldozatok csak akkor jelentkeznek, amikor már nagy baj van; ilyen eset volt a héten például ez az árverés is, amikor a kárvallott a legutolsó pillanatban ment el a rendőrségre és tett vallomást.
Az se mindegy, hogy egy rendőr hogyan hallgatja ki az áldozatokat. Amennyiben meggyőzik arról, hogy mellette állnak, és mondja el az igazságot, akkor nagyobb eséllyel nyílik meg, míg ha arról beszélnek neki, hogy előbb-utóbb úgyis kijön az illető, akkor hallgatni fog. Ezt a feladatot a mohácsi rajtaütésnél jól oldották meg a rendőrök: ott mintegy 100 ember gyűjtöttek be, és három nap alatt lezavarták a kihallgatásokat, amelyek végére több mint 100 esetre derült fény. Siklóson sokkal vontatottabban zajlanak a kihallgatások, és itt az emberek is nehezebben beszélnek. Az ügy szerencsére itt is halad előre, bár amikor azzal szembesülünk, hogy akár közfeladatot ellátó személyek is érintettek lehetnek, akkor néha mi is úgy érezzük, hogy szélmalomharcot vívunk.
- Mit gondolsz, azelőtt, hogy te „belekeveredtél” volna ezekbe az ügyekbe, miért nem vállalta fel senki sem ezeket?
- Nagyon kényes kérdésről van itt szó. Hosszú ideig csak annyit lehetett tudni, hogy vannak hasonló esetek, de senki sem tudta, hogy hogyan kellene ennek nekiállni, és ami még fontosabb, nem is merték. A polgármesterek látták ugyan, hogy mi folyik, de féltették a családjukat, az újságírók nem mertek kimenni a falukba; mindenki tudta, hogy mi folyik, de senki sem beszélt róla. Ezt először én tettem meg, kapom is érte a magamét. Úgy érzem, hogy országszerte szaporodnak ezek az ügyek, és annyi személyes tragédiát tapasztalunk, amennyi mellett szerintem nem szabad elmenni. Mi most kijártuk az utat, és ezen már jöhet mindenki.
- Amennyiben most sikert is értek el, mennyire lehet ez tartós? Nem lehetséges, hogy a most lekapcsolt uzsorások helyére újak lépnek?
- Már most vannak újak. Épp az egyik zálogházas ismerősöm mondta, hogy miután a környékbeli uzsorásokat lekapcsolták, máris fiatal romagyerekek vitték be aranyékszereiket, hogy készpénzre váltva őket be tudjanak szállni az üzletbe. Annyit tudunk tenni, hogy kordában tartjuk ezeket az ügyeket. Kicsiben mindig is menni fognak, mint például amikor legutóbb a bálban egy uzsorás kiosztott 100 ezer forintot tízezresekben, majd a következő héten már 20 ezret kért vissza. Egyébként most az egyik baranyai polgármester fiáról beszélünk.
- Miért éri meg neked ezekkel az ügyekkel foglalkozni?
- Ez nem megéri, nem éri meg kérdés. Az embert vagy viszi a szíve, és végigcsinálja, vagy bele sem szabad kezdeni. Biztos, hogy engem is megvisel ez a történet, de engem nem a végeredmény érdekel, hanem az, hogy mivé válok eközben, és maradjunk annyiban, hogy hét purgatóriummal felér ez a dolog. Nem lehet megállni, vagy visszafordulni, mert akkor kicsinálnak, így most már elemi érdekem is, hogy tovább görgessem és a média foglalkozzon vele: nekem ez az egyetlen fegyverem. Ha megállnék, megölnének azonnal.
- Sokakban ezzel együtt is felmerül a kérdés, hogy te politikai haszonra hajtasz ezekkel az ügyekkel...
- Ha valaki annyira ostoba, hogy az uzsorásügyek felvállalása révén törekszik politikai haszonra, az megérdemli. Én azért nem vagyok ennyire ostoba. Ezer más üggyel szerezhetnék politikai tőkét, legyen szó a kisposták, a vasútvonalak bezárásáról, avagy a szociális rendszerről; ezekhez képest az uzsoráskérdés igencsak hálátlan és nehéz téma.
- A nagypolitika mennyire kapta fel egyébként ezt a témát?
- A nagypolitika nem mer ezzel a kérdéssel foglalkozni, ezért is van most egy kezdeményezés kistelepülések polgármesterei, többek között Szepessy Zsolt és Ivádi Gábor részvételével. Ez olyan ügy, ami a baranyai és borsodi polgármesterek nagy részét érinti sajnos.
- Nem félsz?
- Lehet, hogy túlságosan megszoktam az érzést, de már nem érzek félelmet, inkább egészséges óvatosságot. Minden reggel az autóm alá nézek, rengeteg biztonsági intézkedést tettünk meg, de én már nem nagyon félek. Majd a Jóisten eldönti, hogy a helyes úton járok-e."
(bama; vannak kommentek)
Kapcs.: Mali: Nem a világ fog a romákhoz idomulni, hanem a romák a világhoz! - többek között kiderül belőle (Mali töbször is egyértelműsíti), hogy az Ormánságban (is?) kivétel nélkül minden uzsorás cigány.
Kapcs.: Mali: Nem a világ fog a romákhoz idomulni, hanem a romák a világhoz! - többek között kiderül belőle (Mali töbször is egyértelműsíti), hogy az Ormánságban (is?) kivétel nélkül minden uzsorás cigány.
