A közismerten balliberális (a Demokratikus Magyar Charta egyik aláírója, ahogy az ITT is ellenőrizhető), Föld S. Péter legújabb, Metropol-beli cikke hozza az "úriembertől" várt "színvonalat": utolsó mondatában a többség nyakába varrja a cigánybűnözést, mintha mi tehetnénk arról, hogy a romákok, szegínyek, lopni, rabolni kényszerülnek.
Nem lehet elégszer elismételni, hogy ez a megközelítés ("a C-típusúak azért bűnöznek, mert a többségi nemzet is ezt teszi") mennyire ostoba, mennyire álszent, képmutató. Nehéz azt mondani, hogy pl. a korrupciómentes Finnországban is ugyanez az oka annak, hogy a felnőtt buckalakók fele börtönviselt. (Kapcsolódó cikkünket [Fárasztó "érv": a cigányok azért bűnöznek, mert a magyarok is] lásd ITT)
"Lopni és lopni hagyni
Föld S. Péter
2008-10-13 20:20
Ha valamit el lehet lopni, akkor azt el is lopják. Amióta „feltalálták” a magántulajdont, azóta a lopás is bevett szokássá vált a művelt világban, s ez alól mi magyarok sem vagyunk kivételek. (Kuruc.info: milyen "magyarok"? A Mária Terézia-korabeli szóhasználattal illetett "újmagyarok", azaz cigányok? Esetleg magyar állampolgárságuk miatt nevezi a cigányokat magyarnak a ballib Föld. S.?)
Lopni és lopni hagyni
Nálunk is mindennek lába kél, ami mozdítható, sőt nem csak annak. Loptak már ebben az országban hidat is, újabban a bankautomata a menő: rákapcsolják az autó vonóhorgára és aztán hadd menjen! (Kuruc.info: talán mondanunk sem kell, hogy ezeket az eseteket is cigányok követték el. Hadd utaljunk pl. Füzesgyarmatra, ahol CKÖ-fejesek (!) raboltak.)
Már ha megy. Merthogy nem mindegyik jármű lóereje képes megbirkózni a falba erősített szerkezettel, bár a statisztikák azt mutatják, hogy a tolvajok többnyire sikeresen megoldják a feladatot.
A legtöbben persze nem hidat, vagy bankautomatát lopnak, sokkal gyakoribb, hogy a – hivatalos szóhasználattal ismeretlen tetteseknek nevezett – elkövetők színesfémlopásban utaznak.
Színesfémet lopni mifelénk jó üzlet, s nemcsak azért, mert kereslet van rá, hanem mert hely is akad, ahol jó pénzért átveszik a lopott portékát.
S bár az illetékesek régóta ígérik, hogy történik majd valami ebben az ügyben, nagyon finoman fogalmazva is csupán a kezdeti lépéseknél tartunk.
Manapság főként a csatornafedő és a mellszobor megy, de a közlekedési táblák is nagyon menők. Nemrégiben pedig egy fővárosi kerület, Kispest maradt néhány napig internet és áram nélkül, mert valakik úgy gondolták, hogy néhány, nem az ő tulajdonukban lévő kábelt értékesítenek.
Szerény véleményem szerint a mai kor technikai körülményei közepette nem lenne lehetetlen kideríteni, hogy kik azok, akik gond nélkül átveszik – és persze haszonnal továbbadják – a szemmel láthatólag lopott holmit.
Nyilvánvaló, hogy a fent említett lopások mögött gazdasági megfontolások húzódnak. Pitiáner megélhetési tolvajok és mindenre elszánt nehézfiúk terepe a színésfémek világa.
Menteni ugyan nem menthető, ám legalább van rá magyarázat. Nem úgy mint arra, ami a napokban történt.
Mert az normális lelkülettel nehezen fogható fel, hogy a monorierdei vonatszerencsétlenség – zárójelben: négy halott, több tucat sérült – megrongálódott vasúti kocsijaiból loptak el valakik 14 darab fűtőcsövet.
A meglovasított csövek értéke hozzávetőlegesen másfél millió forint, ám ebben az ügyben nem ez a leglényegesebb. Az anyagi kárnál is fontosabb ugyanis az erkölcsi vetület. Vajon milyen lelkivilága lehet annak, aki egy emberéleteket követelő katasztrófa helyszínéről visz el tárgyakat?
A kérdés költői, még akkor is, ha tudjuk, az ügy nem előzmény nélküli – nem volt még nagyon régen, amikor a helyszínelő mentőautót kifosztó polgártársak „csínytevéseiről” hallottunk.
A legszomorúbb, hogy gyakran már meg sem döbbenünk, ha ilyet hallunk. Ilyen világban élünk – mondjuk. És tényleg ilyen lett a világ. Tegyük hozzá: nem magától. Ilyenné éltük – mi, saját magunk! (Kuruc.info: bár ezt az utolsó "gondolatot" már minősítettük a bevezetőben, azért nem árt külön felhívni rá a figyelmet. Igen, ezek a Cion Chartás "értelmiségiek", "megmondóemberek". Ennyire szabad komolyan vennünk Föld S.-t.)"
Nem lehet elégszer elismételni, hogy ez a megközelítés ("a C-típusúak azért bűnöznek, mert a többségi nemzet is ezt teszi") mennyire ostoba, mennyire álszent, képmutató. Nehéz azt mondani, hogy pl. a korrupciómentes Finnországban is ugyanez az oka annak, hogy a felnőtt buckalakók fele börtönviselt. (Kapcsolódó cikkünket [Fárasztó "érv": a cigányok azért bűnöznek, mert a magyarok is] lásd ITT)
"Lopni és lopni hagyni
Föld S. Péter
2008-10-13 20:20
Ha valamit el lehet lopni, akkor azt el is lopják. Amióta „feltalálták” a magántulajdont, azóta a lopás is bevett szokássá vált a művelt világban, s ez alól mi magyarok sem vagyunk kivételek. (Kuruc.info: milyen "magyarok"? A Mária Terézia-korabeli szóhasználattal illetett "újmagyarok", azaz cigányok? Esetleg magyar állampolgárságuk miatt nevezi a cigányokat magyarnak a ballib Föld. S.?)
Lopni és lopni hagyni
Nálunk is mindennek lába kél, ami mozdítható, sőt nem csak annak. Loptak már ebben az országban hidat is, újabban a bankautomata a menő: rákapcsolják az autó vonóhorgára és aztán hadd menjen! (Kuruc.info: talán mondanunk sem kell, hogy ezeket az eseteket is cigányok követték el. Hadd utaljunk pl. Füzesgyarmatra, ahol CKÖ-fejesek (!) raboltak.)
Már ha megy. Merthogy nem mindegyik jármű lóereje képes megbirkózni a falba erősített szerkezettel, bár a statisztikák azt mutatják, hogy a tolvajok többnyire sikeresen megoldják a feladatot.
A legtöbben persze nem hidat, vagy bankautomatát lopnak, sokkal gyakoribb, hogy a – hivatalos szóhasználattal ismeretlen tetteseknek nevezett – elkövetők színesfémlopásban utaznak.
Színesfémet lopni mifelénk jó üzlet, s nemcsak azért, mert kereslet van rá, hanem mert hely is akad, ahol jó pénzért átveszik a lopott portékát.
S bár az illetékesek régóta ígérik, hogy történik majd valami ebben az ügyben, nagyon finoman fogalmazva is csupán a kezdeti lépéseknél tartunk.
Manapság főként a csatornafedő és a mellszobor megy, de a közlekedési táblák is nagyon menők. Nemrégiben pedig egy fővárosi kerület, Kispest maradt néhány napig internet és áram nélkül, mert valakik úgy gondolták, hogy néhány, nem az ő tulajdonukban lévő kábelt értékesítenek.
Szerény véleményem szerint a mai kor technikai körülményei közepette nem lenne lehetetlen kideríteni, hogy kik azok, akik gond nélkül átveszik – és persze haszonnal továbbadják – a szemmel láthatólag lopott holmit.
Nyilvánvaló, hogy a fent említett lopások mögött gazdasági megfontolások húzódnak. Pitiáner megélhetési tolvajok és mindenre elszánt nehézfiúk terepe a színésfémek világa.
Menteni ugyan nem menthető, ám legalább van rá magyarázat. Nem úgy mint arra, ami a napokban történt.
Mert az normális lelkülettel nehezen fogható fel, hogy a monorierdei vonatszerencsétlenség – zárójelben: négy halott, több tucat sérült – megrongálódott vasúti kocsijaiból loptak el valakik 14 darab fűtőcsövet.
A meglovasított csövek értéke hozzávetőlegesen másfél millió forint, ám ebben az ügyben nem ez a leglényegesebb. Az anyagi kárnál is fontosabb ugyanis az erkölcsi vetület. Vajon milyen lelkivilága lehet annak, aki egy emberéleteket követelő katasztrófa helyszínéről visz el tárgyakat?
A kérdés költői, még akkor is, ha tudjuk, az ügy nem előzmény nélküli – nem volt még nagyon régen, amikor a helyszínelő mentőautót kifosztó polgártársak „csínytevéseiről” hallottunk.
A legszomorúbb, hogy gyakran már meg sem döbbenünk, ha ilyet hallunk. Ilyen világban élünk – mondjuk. És tényleg ilyen lett a világ. Tegyük hozzá: nem magától. Ilyenné éltük – mi, saját magunk! (Kuruc.info: bár ezt az utolsó "gondolatot" már minősítettük a bevezetőben, azért nem árt külön felhívni rá a figyelmet. Igen, ezek a Cion Chartás "értelmiségiek", "megmondóemberek". Ennyire szabad komolyan vennünk Föld S.-t.)"
(Metropol)
