Nem ez az első értelmiségi találkozó a Jobbik életében, az Azonnali ott volt már egyen idén. Márciusban, mikor a Jobbikot még Vona Gábor vezette, és a párt még kormányváltásra készült, a pártelnökséget azóta vloggerkedésre cserélő Vona elemelkedett a magyar politikától, és a 21. század legnagyobb kihívásait ecsetelte a szokásos politikusi beszédekben kevés izgalmat találó értelmiségi közönségnek. Vagyis a bioetikát, a géntechnológiát, a robotizációt, Magyarország geopolitikai helyzetét, és az ezek jelentette rengeteg kihívást az így sem túl jó állapotú magyar demokráciára nézve.

Csakhogy a Jobbik nagyon nem nyert választást idén tavasszal, az őszi idénykezdet előtt ezért sokkal inkább az érdekel mindenkit: mi van a Jobbikkal? Léteznek-e még egyáltalán? Mi a tervük 2019-re? Mi az üzenet? A cél? És mi lesz utána?

Miközben a kivetítőn a Szövetség a szabadságért szlogen futott, a terített asztaloknál gyülekező közönségnek káposztás pogácsát kínáltak - ezt a Jobbik német nemzetiségű képviselője, Brenner Koloman hatásának tudjuk be egyértelműen, már csak azért is, mert a jobbikos értelmiségi holdudvar megszervezésének feladatát ő vette át az időközben a párttól elszakadó Dúró Dórától.

„Komoly változásokon estünk át: egy traumán” – kezdte beszédét Brenner Koloman. „Nekünk, mint a hibrid rendszer egyetlen ütőképes ellenzéki pártjának és ennek értelmiségének komoly felelőssége van. Azt ugyan senki sem kívánhatja az értelmiségtől, hogy hozzám hasonlóan kiálljon a politika első vonalába, azt viszont igen, hogy készen álljanak arra, hogy a rendszer összeomlásakor átvigyék Magyarországot a 21. századba. A baloldal és a liberális oldal ezt a feladatot sem morálisan, sem intellektuálisan nem tudja ellátni, mantrái már húsz éve lejártak.” (Egyetértünk Sneiderrel, az intellektualitás fontos - Kuruc.info szerk.)

A politikus szerint a politika egyik fő feladata az értelmiség szabadságának biztosítása: az egyetemi autonómia, a kutatás, a sajtó és a magaskultúra szabadsága. Ehhez kínál most szövetséget a Jobbik, magyarázta a mögé kivetített szlogent. „Napkelte előbb a legsűrűbb a sötétség. Közel a napfelkelte, készen kell állnunk" – zárta gondolatait az újdonsült országgyűlési képviselő.

Sneider Tamás beszéde elején visszapörgette az időt a tavaszi választásig. Az ellenzéki térfélen a Jobbik közel minden második szavazatot megszerzett. (Valójában a listás szavazatoknak, 2014 után rontva az arányon, kevesebb mint 20%-át szerezte meg, míg a többi ellenzéki párt a 30%-át - Kuruc.info szerk.) Úgy álltunk az ellenzéki térfélen, mint a Fidesz az országban: toronymagasan mindenki fölött. Ez ellenzéki oldalon olyan centrális erőteret jelenít majd meg, amit akkor is betöltünk, ha nem akarnánk - vagyis, hogy a Jobbik az egyetlen olyan komoly erő, amely képes az Orbán-rendszert leváltani. Ezt szerinte a többi ellenzéki párt és számos vidéki civil szervezet is látja.

Sneider beszéde eztán arról szólt, vajon ki lehet-e egyezni az Orbán-rendszerrel, mint ahogy azt a Jobbikból kiszakadt, Toroczkai László vezette Mi Hazánk mozgalom is véli. (A NER képviselői béremelését egyedüli ellenzéki pártként a Jobbik szavazta meg egységesen, de most ők döntik el, ki a valódi ellenzék, az lehet-e egy deklaráltan rendszerellenes párt - Kuruc.info szerk.) Az elmúlt nyolc év politikája olyan katasztrófát jelent, amelynek alig van olyan része – a családi adózás ilyen például –, amivel azonosulni lehetne. Három ilyet sorolt fel a pártelnök.

„Csonka-Magyarország területén 300 ezerrel csökkent a lakosság” – mondja a demográfiai helyzetet mint első katasztrófát Sneider, majd hozzáteszi: a határon túli magyarok közül 200 ezret veszített el a Kárpát-medence. Nem beszélve a 400 ezer kivándorlóról és az országot érintő etnikai változásokról. „Egymilliós veszteséget szenvedett el a magyarság az elmúlt nyolc év alatt. Ez döbbenetes!” – mondja Sneider, hozzátéve: a tendencia más kormányok tevékenysége alatt is csökkent volna, de nem ennyire.

2016-ban még Vona vezérletével építetették a hidakat, látjuk hová vezetett

Nem változott alapjaiban a gazdaság sem, azonosítja be Sneider a második katasztrófát. A multik térnyerése tovább nőtt, a kkv-k továbbra is gyengélkednek, az egész gazdaság pedig ki van téve az autóiparnak, ami egy válság esetén nagyon fog fájni az országnak, sorolja. A harmadik katasztrófa a morális helyzet szerinte. „A lakosság közel fele elfogadja a korrupció intézményét, ráadásul sikerült szolgalelkűvé tenni nemcsak a magyar társadalmat, hanem annak vezető, értelmiségi részét is. Amíg ilyen szolgalelkű a magyarság, esélyünk sincs bármiféle változásra.” A Jobbik célja ezért annak a szellemi-fizikai szolgaságnak az eltörlése, amit már a kommunizmus ideje alatt is tápláltak a népbe. Az, hogy a Fidesz ezt tovább táplálja, az az Orbán-rendszer legnagyobb bűne, mondja Sneider. (Sneidernek igaza van, csak az a kérdés, hogy mit mondjunk akkor a fideszes mintára korrumpálódó, korábbi NER-oligarchával összejátszó Jobbikról, és arról a szolgalelkűségről, a balliberálisokhoz és zsidókhoz dörgölőző szervilizmusról. Hát még arról, amit párton belül a mindezt kritizálóktól elvártak... - Kuruc.info szerk.)

„Börtönbe kell-e vonulnunk? El kell-e hagynunk a hazánkat? Ebben a történetben minden benne van. Negyvenhat év emberismerete és olvasmányai mind azt mutatják, hogy egy féldiktatorikus-autoriter rendszer a puhulás felé indul el. A korrupció révén nyíltan, törvényesített rablást folytattak a korrupció révén. Ez a pénz most szó szerint átkonvertálódik az Orbán-családhoz.” De mi lesz, ha bukik a rendszer? Orbán visszaköltözik Felcsútra, békében-nyugalomban él, és épít még öt stadiont a százmilliárdos vagyonából? Nem, ilyet elképzelni nem lehet. Vagy börtönbe kerül – akadt, ahol történt durvább is –, vagy külföldre költözik. Sneider meggyőződése szerint Orbán taktikája más: célja az, hogy egy esetleges kormányváltás esetén gyenge, megosztott, felkészületlen ellenzék kerüljön hatalomba. Pont mint a rendszerváltozás első kormánya, amely hagyta, hogy a kommunista rendszer szereplői átmentsék vagyonukat és befolyásukat.

„Orbán az időre játszik. Ebbe a tervbe kell nekünk beleszállnunk” – következtetett Sneider Tamás. A többi párt vagy fogott emberekből áll, nagyon kevés olyan szereplőt látni, akivel érdemes együttműködni.

A beszéd azzal zárult, hogy mik most a Jobbik lehetőségei. Sneider ki is adta a feladatot: erős, éles küzdelmet folytatni az igazságosság és a szabadság mentén. "A szabadság eszméjét kell a magyar társadalomban feléleszteni. És az igazságosságét is: legyünk szolidárisok azokkal, akiket kitettek otthonaikból!" Szerinte nem lesz ez nehéz, hiszen egész történelmünk a szabadságért folytatott küzdelemről szólt.

A pártelnök az általa katasztrofálisnak azonosított helyzet ellenére is optimista arcot mutatott: ha lesz pár tízezer olyan ember, aki azonosulni tud a Jobbik új céljaival, attól a magyar társadalom még nem fogja megérteni, mit jelent számára a szabadság hiánya, de ezek az elkötelezett emberek elviszik az urnákhoz a többieket is. Ez most a cél: hogy legyen több tízezer olyan ember, aki tűzzel-vassal küzd a szabadság és a szolidaritás mentén kialakított célokért. Az ősz már ezen küzdelem jegyében fog zajlani, ígéri Sneider Tamás.

A pártelnök végül afelől is megnyugtatta az értelmiséget: anyagilag rendben van a Jobbik, sikerült rendezni a helyzetüket az elmúlt két hónapban. Majd mondott egy meglepőt, ami rímel arra, amit az Azonnalinak adott interjújában is mondott: minden hibája ellenére a skandináv modellt tartja példának, amely egyszerre képes garantálni a jólétet és a szolidaritást. 

 Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezetője-elnökhelyettese mielőtt megosztotta volna pártja külpolitikai terveit, hozzáfűzött még egy gondolatot Sneider Tamás beszédéhez: „Van egy szokatlan jelenség a választás óta: a kormánykritikus értelmiség ellenzékváltó hangulata. Én ezzel nem tudok mit kezdeni.” Az szerinte érthető, hogy egykori politikusok, mint a volt LMP-s Schiffer András, az ex-MSZP-s Bárándy Gergely és Vona Gábor volt Jobbik-elnök szavaiból a csalódottság tapintható ki, az azonban nem, hogy a véleményformálók-megmondóemberek – itt TGM-et, Raskó Györgyöt és Ungváry Krisztiánt emelte ki – azt javasolják az ellenzéki pártoknak, hogy a szavazói akaratra fittyet hányva oszlassák fel magukat, és vonuljanak ki a közéletből, hátha erre a nyugat majd felemeli a fejét. „Ez a gondolat számomra elfogadhatatlan: a Jobbikot 1,3 millió választó küldte be a parlamentbe a NER ellenében.” (Az 1,3 millió az egyéni képviselőkre adott szavazatok száma, amit az eredményezett, hogy a balos hívek átszavaztak a pártszakadás és az utóbbi idők botrányai előtti Jobbik jelöltjeire - Kuruc.info szerk.)

 Gyöngyösi válaszul felvetette: ha ezek a megmondóemberek ennyire bölcsek és okosak, hát rajta, mutassanak utat Magyarországnak.

Menjenek el acélmunkásnak, ne kutassanak, és pláne ne írogassanak többet. Raskót külön megkérte arra, hogy vonuljon ki a privatizációkor szerzett cégeiből. Hátha ezekre majd felfigyel a nyugat, és megbukik Orbán Viktor rendszere.

 „Nem, mi nem tágítunk. Igen, parlamenti keretek között, akkor is, ha ezek beszűkültek” – fűzte hozzá.

„Az április 8-i választási eredmény nem csupán a pártok, hanem az egyházak, a civilek és az értelmiség kudarca is. Nem tudtuk megállítani a bolsevizmust.” (Nem a nácizmust? - Kuruc.info szerk) Ennél jobb szót nem találtam még erre. Gyöngyösi úgy érzi magát, mint 2002-ben, amikor a Fidesz felszólított mindenkit, hogy építkezzen az MSZP-kormánnyal szemben. A sors fintora, hogy ezt most pont a Fidesszel szemben kell megtennünk, ismét nekünk, fogalmazott.

Akik a polgári Magyarországot szeretnék építeni, azoknak a NER-rel szemben kell fellépniük, véli Gyöngyösi: „Mert ahhoz, hogy értékvitákat tudjanak folytatni, a NER kereteit kell először lebontani. Olyanok szövetségét kell keresnünk, akik a NER rendszerén kívül állnak. Ezért építünk hidakat, ez indikálta a néppárti politikát is.”

„Nem tudom, hogy az összeomlás szélén álló Európai Unióban mekkora a fogadókészség a mi szabadságharcunkra. Orbán Viktor rendszerének működőképességét különböző háttéralkukkal az EU-ból biztosítják” – fejtegette Gyöngyösi, gyorsan hozzátéve, hogy amúgy nem híve az összeesküvés-elméleteknek. Az EU értekeivel homlokegyenest szembemenő NER-t valamiért tolerálják, sőt legitimálják az unió vezető politikusai, mint mondjuk Manfred Weber, az EPP frakcióvezetője. Gyöngyösi szerint Orbán zseniálisan feszegeti a határokat a Néppártban, de érdemes látni, hogy kezd kifele menni az EPP-ből, és fű alatt már szerveződik egy bevándorlásellenes alt-right hálózat, amelynek a magyar miniszterelnök van a középpontjában.

A fű alatt tapogatózást csinálja egyébként a Jobbik is, említette a politikus: a jövőben a konzervatív, most az EP-ből a brexit miatt távozóban lévő brit torykat és a Lengyelországban kormányzó PiS-t tartalmazó ECR-nél, valamint a Fideszt és az RMDSZ-t magában foglaló EPP-nél oszthatnak nekik lapot, mondja.

Miközben az USA hanyatlik, Oroszország, Kína, India pedig jön fel, az EU és egyes országai túl kicsik ahhoz, hogy erőt mutassanak – igen, még Németország is –, és válaszoljanak a globalizáció és a digitalizáció által emelt kihívásokra. Holott elképesztő változásoknak leszünk szemtanúi nagyon rövid idő alatt: nemhogy a válaszokat nem tudjuk, de a kérdéseket sem tudjuk feltenni. Néha még megfelelő szavaink sincsenek a problémákra, folytatta a frakcióvezető.

 Kiderült az is, hogy az EU jövőjéről – föderalizmus vs. nemzetállamiság – szóló diskurzust Gyöngyösi álvitának tartja. A föderalizációhoz nincs meg a közös európai identitás, a közös identitásnak pedig nincs meg az alapja – ez Gyöngyösi szerint ez a kereszténység kellene, hogy legyen. A büszke nemzetállamiságnak is gyenge lábakon áll: bár Orbán Közép-Európát erős homogén nemzetállamok együttesének álmodja meg, de a jelenlegi Magyarország még arra sem képes, hogy fiataljait otthon tartsa.

 Az EP-választásig az a legfontosabb kérdés Gyöngyösi szerint, hogy tudunk-e olyan társadalmi vitát lefolytatni, amelyben saját nemzetállami érdekeinket az európai kontinens fontos kérdéseit egyszerre beszéljük el?

 A párt értelmiségi holdudvarából olyan észrevétel érkezett: a néppártosodás a parlamenten kívül történik, ehhez pedig nyitni kell a szociálisan kiszolgáltatott rétegek felé. Enélkül nincs tartalma a néppárt kifejezésnek. A bérunió ilyen téma lehetett volna, de – amint azt válaszában Gyöngyösi Márton elismerte – nem tudták olyan jól lebutítani bérunió üzenetét, mint a migrációt a Fidesz; ezért nem sikerült összegyűjteniük az egymillió aláírást egy olyan témában, ami egyébként az Orbán-rendszer Achilles-sarkát találhatta volna el.