Miközben gyakorlatilag minden másik országban a rendőr kíméletlenül agyonlövi a cigányt, ha az rátámad vagy „csak” menekülni próbál (ez utóbbira lásd EZT a tót (!), azaz a szomszédból vett konkrét (!) példát), vagy „csak” diszkréten félrefordul, ha a helyi civilek lövik agyon a – használjuk a tegnapi Magyar Hírlap szavajárását – veszett patkányokat (ahogy az Skandináviában szokás, lásd pl. EZT a konkrét (!) példát), nálunk a világért se mernék a fegyverüket használni a sünök.
Nos, ha ez „csak” a közrendőr gyávaságának, sakkban tartottságának („elvágjuk a gyerekeid torkát, ha hozzánk mersz nyúlni!”) bizonyítéka lenne, azt még valamennyire megértenénk, bár azért feltennénk a kérdést, miért is ne lehetne bevezetni az általunk szorgalmazott, távolról, ismeretlen helyről odavezényelt, így a családjával nem zsarolható rend/csendőrség intézményét. Amely tökéletesen működik pl. Franciaországban a jelen pillanatban is.
Sajnos közel sem ennyire „jó” a helyzet. Az alábbi, az érdi rendőrveréssel kapcsolatos interjúból ugyanis fehéren-feketén kiderül, hogy a cigányokra lövés tilalma egészen „legfelülről” jön. Öveges Kristóf alezredes (nem egy nevenincs közrendőr - alezredes!) mondandójának lényege:
„Nem veszélyeztethet más vétlen személyt [a rendőr]. Ez a lőfegyver használat. Nem veszélyeztetheti a másik intézkedő rendőr testi épségét”
Értsd: ahelyett, hogy nyíltan kimondaná, „eddig, ne tovább, ezentúl, fajtától függetlenül, azonnal lövünk, ha ránk támadnak”, szegény hülye Öveges (reméljük, nem rokona Öveges József professzornak, mert szegény forogna a sírjában) azt állítja, azért nem lőttek (lőnek), mert nem akartak (akarnak) másokat, ill. egymást veszélyeztetni. Ráadásul, kapaszkodjunk meg, azt is mondja, hogy a rendőrök eljárásával egyetért az állomány 99%-a, azaz azok is így (=csak semmi lövöldözés) cselekednének a jövőben (kiemelés tőlünk):
"Rosszul vannak, fájdalmaik vannak, törekszenek arra, hogy minél hamarabb jöhessenek vissza szolgálatba. Gyakorlatilag azt tudni kell, hogy a rendőröknek a 99 százalékát ez nem elrettenti, hanem megerősíti abban, hogy továbbra is ezen az úton menjen.”
Kedves Olvasóink! Ha ez az agyrém csak szegény hülye Öveges Kristóf baromsága lenne, nem csinálnánk ekkora felhajtást. De, sajnos, nem az. Ugye, emlékszünk az elmúlt két-három hét hasonlóan gyáva, gyakorlatilag mindennemű bűnüldözést megtagadó főrendőri nyilatkozataira? Például arra a Garamvölgyi László (ORFK-szóvivő)-gyöngyszemre, hogyaszongya „szinte kivédhetetlenek” az ilyen típusú támadások? Nos, Amerikában, finoman szólva, nem kivédhetetlenek. Ha a pár lépés távolságot mindig megtartatják a delikvenssel, meg nem engedik, hogy a zsebébe / a kesztyűtartóba nyúljon, akkor nem okozhat bajt, mert addig háromszor agyonlőhetik, amíg a rendőrig nem ér. Vajon miért nem lehet nálunk ugyanezt bevezetni? Pénz nem kellene hozzá, csak akarat. De ez utóbbi láthatóan hiányzik.
Arról nem is beszélve, hogy az érdi esetre is nehéz ráhúzni a „nem akartuk megsebesíteni a többi rendőrt”-dumát. Egyrészt a veszett patkányok ott voltak pár méterre, ahonnan azért még gyengébb pisztollyal is már nehéz téveszteni, másrészt az elején két rendőr volt a helyszínen, ráadásul az egyik már a földön. Nincs az az Isten, hogy a cigányoknak szánt golyó őt vagy egy ártatlan kívülállót talált volna el.
Hát ennyit a „magyar” rendőrségről meg Pintérről. Sajnos a kormány tényleg teljesen tönkre, élhetetlenné akarja tenni az egész országot, hiszen most is deklaráltatta egyenesen egy alezredessel, hogy cigányra márpedig nem lőnek. Csak és kizárólag a fehérekre, tesszük hozzá...
A teljes cikk:
Nem akartak lövöldözni a megvert rendőrök
Egymást féltették, ezért nem rántottak egyből fegyvert az érdi rendőrök, amikor négyen támadtak rájuk szerda éjszaka. A szabályzat ugyanis csak a legvégső esetben engedi a fegyverhasználatot, és arra is vigyázni kell, nehogy civilek, vagy rendőrök sérüljenek meg. A súlyos sérüléseket szenvedett rendőrök begipszelve és bekötözve otthon pihennek, de azt mondják, amint lehet, újra szolgálatba állnak.
Két rendőr vigyázzállásban ott, ahol szerda este két társuk négy férfival dulakodott. A bántalmazás, és a kényszerítő eszközök alkalmazása a szalagkorlát és a padka közötti területen történt.
Miután félreállították őket, a négy részeg férfi egyből a rendőröknek esett. Percekig harcoltak, egyik rendőr a földre esett, és a fejét rugdosták, társának azonban sikerült segítséget hívnia. Több mint tíz rendőr kellett, hogy megbilincseljék a négy férfit, a két járőrt kórházba szállították. Egyiküknek három helyen tört el az arccsontja, eltört az orra, a karja és két foga is kilazult. A másik rendőr agyrázkódást és zúzódást szenvedett.
„Rosszul vannak, fájdalmaik vannak, törekszenek arra, hogy minél hamarabb jöhessenek vissza szolgálatba. Gyakorlatilag azt tudni kell, hogy a rendőröknek a 99 százalékát ez nem elrettenti, hanem megerősíti abban, hogy továbbra is ezen az úton menjen” – mondta Öveges Kristóf, alezredes.
Bilincs, gumibot és gázspray a baloldalon, jobbra pedig a pisztoly két tárral – ezeket és a testi erejét használhatja a rendőr, ha megtámadják. Két szabályt kell betartania: mindig a lehető legenyhébb eszközt kell elővennie, és azt is csak addig használhatja, amíg meg nem töri az ellenállást. Fegyvert pedig csak végső esetben szabad rántani.
„Nem veszélyeztethet más vétlen személyt. Ez a lőfegyver használat. Nem veszélyeztetheti a másik intézkedő rendőr testi épségét” – mondta Öveges Kristóf, alezredes.
A rendőrök fizikai állapotát évente ellenőrzik, futnak és súlyt emelnek, a férfiaknak huszonötször kell 60 kilóval fekve nyomniuk. Rendőrökre évente átlagosan több mint 300-szor támadnak rá, súlyosan azonban kevesebb mint tízen sérülnek meg.
(RTL Klub)