Az EMIH vezető rabbijával folytatott megbeszélésen Szegedi Csanád - aki a Jobbikból kilépett, de európai parlamenti mandátumát megtartotta - a lap szerint azt mondta: "ha az elmúlt években tettem bármi olyan kijelentést, ami megsértette volna a zsidó közösséget, azért elnézést kérek".

A Köves Slomóval való találkozót Szegedi Csanád kezdeményezte. "Bizonyos értelemben sorstársak vagyunk, hisz az ő nagyszülei is sokáig eltitkolták származásukat. Nincs közöttünk generációs különbség, úgy gondoltam, könnyebben szót értünk. Politikusként mindig is fontosnak tartottam a párbeszédet. Most, hogy szembesülnöm kellett zsidó felmenőimmel - amit nem bánok, hogy megtörtént -, különösen fontossá vált a zsidó közösség vezetőivel való kapcsolattartás" - idézi a lap.

Szegedi Csanád elmondta: elutazik Auschwitzba, hogy lerója kegyeletét.

"Megdöbbentem" - idézte fel Köves Slomó, mit érzett, amikor Szegedi Csanád találkozót kért tőle. Hangsúlyozta, rabbiként alapvető feladata, hogy mindenkit fogadjon, aki tanácsért, segítségért fordul hozzá.

"Azt kívánom neki, hogy képes legyen jóvátenni az elmúlt éveket - mondta Köves Slomó. - És ezt azzal tudja leginkább elérni, ha a családi gyökerek megismerésén túl mindent elkövet annak érdekében, hogy más emberek ne tévedjenek hasonló tévutakra. Szegedi Csanád története, sajnos, nem egyedi. A holokauszt után sokan döntöttek úgy, hogy eltitkolják zsidó származásukat. A zsidó vezetőknek minél nagyobb nyitottságot kell mutatniuk, hogy visszahozzák őket a zsidó közösséghez."

(MTI - Nol nyomán)

A sajtó részéről, illetve magánemberektől érkezett nagyszámú megkeresésre reagálva, az alábbiakban egy pár pontban szeretném összefoglalni Szegedi Csanád nálam tett látogatásával kapcsolatos álláspontomat:

Szegedi Csanád magánemberként keresett fel. Mint rabbi – származástól és morális előélettől függetlenül – minden válsághelyzetbe jutott embert, és különösen egy származásával most szembesült zsidót kötelességem fogadni. Egy ilyen találkozás nem a feloldozásról, hanem a lehetséges útválasztásokról szól. Ami ezen a – számomra is nehéz, lelkileg megterhelő – beszélgetésen elhangzott, azt, mint rabbi osztotta meg velem. Szegedi Csanád annyit mond el erről, amennyit jónak lát, engem köt a diszkréció, kivéve az ott általa elmondott bocsánatkérést és a szűk közösségünkre tartozó tanulságokat, amelyek nyilván nem csak nekem szóltak.

A zsidó vallás tanítása szerint minden ember szabad akarattal bír, és bármikor jóváteheti korábbi tetteit. A jóvátétel, és egyáltalán a megváltozás egy hosszú és göröngyös folyamat, amelynek sok lelki, emberi és közösségi vonzata van. A jelen szituációban úgy gondolom, hogy Szegedi Csanád egy jóvátételi, önismereti, újraértékelési és egy nehéz tanulási folyamat kellős közepén van, amelynek – mindannyiunk reménye és érdeke szerint pozitívan kellene végződnie. Az, hogy ez így fog történni vagy sem, az elsősorban rajta múlik, nekünk azonban a zsidó vallási tanítás szerint minden lehetséges segítséget meg kell adnunk.

Tisztában vagyok a téma érzékenységével és az üggyel járó – mindannyiunkra kiható felelősséggel – így én egy nálam személyesen tapasztaltabb és nagyobb tudású rabbit, Oberlander Báruhot kértem fel a helyzet szakmai egyengetésére – abban az esetben, ha erre a továbbiakban szükség lesz. Oberlander rabbi, az üggyel kapcsolatban – eredetileg attól függetlenül – egy teoretikus szakmai tanulmányt adott közre, amely a zsido.com oldalon olvasható.

Megítélésem szerint ez – a nem kifejezetten mindennapi – ügy még messze nem ért véget. Arra kérem saját közösségemet és a nagy nyilvánosságot is, hogy várjuk meg az ügy végkimenetelét, ne hozzunk elhamarkodott ítéletet, és addig is hagyjuk a folyamatot, annak emberi aspektusában a média nyilvánosság nélkül alakulni. Ami Szegedi Csanádot illeti: a személyes sorsa az ő kezében van.

Tisztelettel,

Budapest, 2012. augusztus 6.