Olvasónk hozzászólása egy nálunk korábban megjelent íráshoz:
Lenne néhány hozzáfűznivalóm a Nyílt levél a zsidóhoz című íráshoz, elsősorban olyan tények, amik az antiszemitizmus arzenáljában korábban nem szerepeltek, viszont eléggé bemutatják annak a népnek a mentalitását, amit a korábbi cikk szerzője önmagától félt.
Izrael, a „fejlődő ország”
Isten ajándékainak mentalitása elég jól meglátszik azon, ahogy viszonyulnak a Föld védelméhez. Ugyanis amikor Izrael aláírta a Kyotói egyezményt 2008-ban, akkor a „fejlődő” országok közé soroltatta magát, amely csoportban afrikai, dél-amerikai és ázsia nyomortengerek találhatóak, miközben Izrael egy főre eső GDP-je a nyugati világ színvonalán van. Így Izrael CO2-kibocsátását nem korlátozza az egyezmény, és az izraeli gazdaság az éghajlat-védelmet teljesen figyelmen kívül hagyva működhet.
Zoom
A „harmadik világbeli” Izrael. Az egy főre jutó GDP négyszerese a mienkének, de rájuk semmilyen korlátozás nem vonatkozik. Ezzel szemben az egyezmény az olyan posztkommunista országokra, mint mi, kőkeményen vonatkozik, és az EU-s országok ipara egyre jobban roskadozik a kibocsátás-korlátozás hatásai miatt
Ennek alapvetően az az oka, hogy az üvegházgáz-kibocsátás korlátozása bármilyen módon csökkenti a gazdasági fejlődést, így a világ leggazdagabb népe, ha az emberiség közös ügyéről van szó, akkor az anyagi hajlandóságot tekintve máris a mezőny végén van. Ugyanis a bolygó bármilyen szar állapotba kerül, nekik mindig lesz pénzük megvenni a bolygó megmaradt víz- és termőföldterületeit, mások szenvedése pedig számukra másodlagos.
Izrael fegyverei a '48-49-es háborúban
Az szintén egy kevéssé ismert tény, hogy a zsidó hadsereg fegyverei honnét származtak az első zsidó-arab háborúban, amit midenhol zsidó önvédelemként írnak le. Valójában a zsidók jól tudták, hogyan készüljenek fel, mielőtt „megvédték magukat”.
Az izraeli fegyveres milíciák, mielőtt kirobbant a háború, azelőtt Csehszlovákiából és Belgiumból rendeltek német fegyvereket. Ugyanis ezen országok hadiipari kapacitásait kihasználták arra a németek, hogy fegyvereket gyártsanak maguknak, mivel ezen országokban már mielőtt elfoglalták őket a németek, már azelőtt gyártottak német licensz alapján készülő fegyvereket, amely gyártósorait a Birodalom tovább működtette. A háború után a zsidók ezekről a gyártósorokról rendelték meg ugyanazokat a fegyvereket (kar98k karabélyok és MG34 géppuska), amik a Wehrmacht tipikus gyalogos alakulatainak alapfegyverzetét jelentették. Ezeket a fegyvereket nem véletlenül választották ki, mint ahogyan az alábbi videó is mutatja.
Így már lehet sejteni, hogy amikor az arabok a zsidókra „támadtak”, akkor nem gyengén felfegyverzett paramilitáris erők vártak rájuk, mivel az izraeli miliciák tudták, hogy mi kell nekik. Ez a cikk például részletesen leírja a „Csehszlovákiából” Izraelbe szállított hadfelszerelést 1947-től '49-ig, aminek a fő eleme az 5515 MG34 géppuska és a 34500 PT18 puska volt (utóbbi a kar98k háború után gyártott cseh menevezése), ami mellett még 50 millió töltényt is vettek. Így a zsidó egységek fegyverzete ugyanaz volt, mint a világháború során a Wehrmacht tipikus gyalogos alakulatinak.
Zoom
A kar98k volt az izraeli gyalogság fő fegyvere a '48-49-es arab-izraeli háborúban. A fegyver fő előnye az volt, hogy a pontosságához és a lövés erejéhez képest nagyon könnyű, így a gyalogság anélkül követheti vele mozgó háborúban a frontvonalat és tehet meg nagy távolságokat, hogy a fegyver tömege és mérete elfárasztaná a viselőjét. Az Egyesült Államokban a mai napig népszerű fegyver, mivel a fentiek mellett megbízható és egyszerűen karbantartható is, így az izraeli terrorcsoportok által használt fegyverek is később az USA-ban kötöttek ki, miután a gépkarabélyok elterjedése kiszorította az első vonalbeli alakulatoktól a kar98k-hoz hasonló fegyvereket