Gyermekem a helyi Németh László Gimnázium, Általános Iskola hetedik (nem gimnáziumi) évfolyamán tanul. Tegnap (2014. február 19-én) az iskolában szülői értekezlet volt, amelyen egy szóval sem tettek említést ama hírről, amelyről hazaérkezésem után gyermekem tájékoztatott.

A megdöbbentő információ közlése előtt, még megemlíteném, hogy pár héttel ezelőtt megakadt a szemem a Délmagyar.hu 2014. január 27-i rövid, ámde annál velősebb cikkén, miszerint a Roma Nemzetiségi Önkormányzat pályázatot hirdet roma tanulóknak. Ösztöndíjra pályázhatnak azon tanulók, akik min. 2,5-ös átlagot elérnek és igazolatlan hiányzásuk nincs.

Ezen a cikken már akkor felháborodtam, de a dohogás után úgy gondoltam, hogy biztosan valami álhír, ill. ha nem is az, nincs épeszű ember, aki megvalósíthatónak ítélné ezt, mivel akárhonnan is nézem: a 2,5-ös átlag - mindenféle számítás szerint - nagyon-nagyon gyenge teljesítménynek minősül.

Tehát valamelyest megnyugodtam, ebben a hitben. Míg, tegnap este gyermekem elő nem állt a képtelennek tűnő valósággal.

Egyik osztálytársa tegnap nem ment iskolába, édesanyja igazolta távollétét, mert az ösztöndíjra kapott negyvenezer (!) forintot a szegedi bevásárlóközpontban le/elvásárolták. A "jutalmazott" hetedikes kislány félévkor legkevesebb egy tárgyból bukott, az osztályátlagot számítva is kimondottan rossz tanulónak minősül. Kérdezem én, mint két kamasz és egy óvodás gyermek édesanyja: Önök szerint hogyan kellene ezt a problémás ügyet kezelni?

Mert igenis problémásnak, erősen aggályosnak tartom, hogy a többi, jobban teljesítő diákban ez az intézkedés, ez a teljesítmény nélküli jutalmazás, milyen benyomásokat kelt. És mit kell nekünk, normálisan gondolkodó, gyermekünknek tanulását, jövőjét, majdani munkahelyen történő helytállását szorgalmazó szülőknek tennünk, hogy az ilyen diszkriminatív helyzet ellenére, ők azért ne felejtsék el, hogy nekik igenis tanulniuk kell, hogy érdemes, hogy a tudás hatalom, hogy szükség van a képességeiktől elvárható legmagasabb szintű tanulmányokra, ha meg akarnak élni Magyarországon, munkából, becsületes emberekként, ahogy azt tőlünk, szülőktől látják, hogy nekik nem lesz olyan szerencséjük, hogy a semmiért is ölükbe hulljanak a javak, hogy mindenért meg kell dolgozni, hogy munka nélkül nincsen eredmény?

Még a legbékésebb, legbeletörődőbb, legidealistább gyermekekben is felmerül a kétely, alábbhagy a törekvés.

Ebben az életkorban ráadásul a kamaszodás természetes velejárója az ellenkezés, az addigi értékrendek felülvizsgálata, a könnyebb utak keresése. Hogy fordítsuk le azt a magyar származású gyermekeinknek, hogy csírája sem ültetődjön el bennük (hiszen ez is nyilvánvaló elvárás felénk) a kisebbségek aránytalan támogatása miatti rossz érzésnek, haragnak?

És szeretném tudni, hogy aki ezt a pályázatot kiötölte, útjára bocsátotta és alkalmasnak ítélte, milyen szándékkal tette ezt? Milyen felzárkózást, milyen könnyebb beilleszkedést remélt ettől? Talán azt, hogy a legeslegminimálisabban is elvárható 2,5 feletti átlagnál jobban teljesítsen a roma diák, hogy a bukása melletti 40 000 forintos (meg nem érdemelt!) ölbe hullott pénznél még többet akarjon majd elplázázni a családjával, és ezért esetlegesen néha elővegye a nyilván ingyenes tankönyvét és ne csavarogjon iskola helyett, ami pedig nekünk úgymond evidens?

Saját magukat alacsonyítják le ezzel a pályázat megalkotói és véghezvivői, hiszen diákjaikról állítanak ki olyan bizonyítványt, melyben elismerik, hogy a többségnél gyengébb szellemi képességűek, kevesebb tudás várható el tőlük, hogy jutalom jár nekik azért, mert nem iskolakerülők, holott ez a legtermészetesebb lenne.

Az osztályközösségekben feszültséget keltenek, fokozzák az ellenérzést velük szemben, hiszen minden egészséges értékrendben felnövő gyermekben megfogalmazódik ilyenkor az "ő miért és én miért nem?" kérdéskör.

Véleményem szerint ez a pályázat a lehető legrosszabb intézkedésnek tekintendő, amennyiben a célja a felzárkóztatás, az elfogadás, az integrálódás.

Másrészről, azokkal a nem cigány származású gyermekekkel szembeni "támadás", akik igenis törekvőek, tudásszomjasak, és akiknek szülei a bukást, ill. a kettő és feles átlagot nem tartják elegendőnek, és saját nevelési elveikkel ellenkezik a rossz tanulásért járó dicséret.

Én a gyermekeimet - tudomásom szerint nagyszámú szülőtársammal egyetemben - nem szoktam ötös osztályzatért SEM pénzzel jutalmazni, csupán dicsérettel, hangsúlyozva, kiemelve a majdani jövőjének alakulásában való okos, törekvő hozzáállását.

És szeretném, ha beleszólásom lehetne abba, hogy a tisztességes munkával keresett adóforintjaim milyen célra használódnak fel, mert ezen pályázat finanszírozását, és ehhez hasonló, esztelen pénzszórások létjogosultságát a legmesszebbmenőkig elutasítom.

Kérem Önöktől ezen pályázat alapos felülvizsgálatát, vétózását, mert a diszkrimináció bizony nekünk is fáj, és tűrhetetlennek tartom, hogy az erőfeszítés nélküli valahová jutás csíráját is elültessék a gyermekeimben, a másokéiban, és ezzel a felelős szülők életét, gyermekeik jövőjét aknázzák alá!

Tisztelettel:
A Németh László Gimnázium, Általános Iskola egyik diákjának édesanyja