A "zöld" szerveződések egyik legnagyobb érve a nukleáris energia ellen, hogy a készletek rövid távon kifogynának, ha teljesen átállnánk rá, ami a szárazföldi készletek alapján igaz is lenne.

Viszont arról még a nukleáris iparban is kevesen tudnak, hogy létezik egy hatalmas forrás, aminek a kitermelési technológiájának fejlődésével a belátható jövőben gyakorlatilag végtelen uránkészletre tehetjük rá a kezünk: ez a tengervíz urántartalma.

Koncentrációja nagyon kicsi, nagyjából 3 tonna/köbkilométer, viszont a teljes készlet így is 4,5 milliárd tonna, ami a szárazföldi érckészletek több ezerszerese. Mivel jelenleg a világ energiafelhasználásnak kb. 6%-át biztosítja az atomenergia, évi 50 ezer tonna urántermeléssel, ezen készlet révén az emberiséget a jelenlegi energiafogyasztásának nagyjából tízszeresén el lehetne látni egy fél évezredig a jelenlegi reaktortechnológia alkalmazásával.

Mivel a jelenlegi reaktorok az uránkészletek teljes felszabadítható energiatartalmának nagyjából 2%-át használják ki, ezért ezt az időtartamot még be lehetne szorozni vagy 50-nel.

A kinyerési technológiákat már hosszú ideje fejlesztik, de csak az elmúlt évtizedben sikerült áttörést elérniük a téren japán kutatóknak, akiknek a korábbi technológiánál (titán-oxidos megkötés) nagyságrenddel gazdaságosabb eljárást sikerült kialakítaniuk: újrahasznosítható polimer abszorbenseket fejlesztettek ki, amik tengeráramlásba helyezve az áramlatból kioldják az uránsót,
és a számítások szerint a mai uránáraknál 2-3-szor magasabb árszinten gazdaságossá válhat.

Ezt gyakorlatilag azért lehet gazdaságosnak venni, mivel a nukleáris energia árában a nyers urán ára alig 2%, ami révén a tengervíz urántartalmának kivonása az atomenergia árában alig néhány százalékos emelkedést idézne elő, aminél sokkal nagyobbat eshet az atomreaktorok ára a nagyobb mennyiségű gyártással, és a reaktorok továbbfejlesztésével.

A legmeglepőbb lehetőség, hogy ezt a készletet akár megújulónak is lehetne venni: ugyanis a tengervíz 3 ppb uránkoncentrációja az érintkező anyagáramokkal és kőzetekkel kialakított kémiai egyensúly következménye: az uránkoncentráció jelentős mértékű csökkenésével a beoldódás mértéke jelentősen megnőne, így a 4,5 milliárd tonnás készletből az 1 milliárd tonna kivonása után valószínűleg továbbra is egy 4,5 milliárd tonnáshoz közeli készletünk lenne.

Mivel a földkéreg teljes urántartalma a tengervíz tartalmának nagyjából ezerszerese, így bőven lenne anyag, amiből pótlódhatna a tengervízből kivont mennyiség.

Szebb Jövőt!

(Olvasónktól)