Előzmények: Egyszerre ugrottak az ajvékolók Morvai Krisztinának a "közszolgálati" televízióban - kiosztotta őket

Ha, és amennyiben ez a továbbképzés eredménytelennek bizonyul, akkor legfeljebb további két esetben a továbbképzést meg kell ismételni, de ez esetben már fegyelmi figyelmeztetés, illetve fegyelmi büntetés kíséretében.

Attól a munkatárstól, aki az említett szankciók ellenére sem képes elsajátítani, vagy megtartani az emberi kapcsolatokra, kommunikációra vonatkozó alapvető szabályokat, az intézménynek haladéktalanul meg kell válnia, mert a dolgozó bebizonyította, hogy a munkaköre betöltésére minden segítség ellenére is alapvetően alkalmatlan. Ennek a végrehajtása is a személyzeti vezető hatásköre, és munkaköri kötelessége.

Az a személyzeti vezető, aki nem vesz észre ilyen hibákat, vagy ezeket figyelmen kívül hagyja, szintén alkalmatlan, de ezt észrevenni már az intézmény igazgatójának felelőssége. Ha egy intézményben alkalmatlan személyzeti vezető működhet, ez már az igazgató alkalmatlanságára mutat.

Ha egy intézményt alkalmatlan vezető vezethet, az a felügyeleti szerve vezetőjének alkalmatlansága miatt lehetséges. Ha egy nemzeti, országos intézmény vezetője alkalmatlan, az a nemzet, az ország vezetésének alkalmatlanságát jelenti.

Ha egy ország, egy nemzet vezetése alkalmatlan, az már az adott ország, az adott nemzet felelőssége. Nincs mit tenni, ez tény. Így épül fel a több ezer éves hierarchia. Ez az én ismereteim alapján levonható következtetés. Kérem, ha bárki úgy gondolja, hogy az okfejtésben hiba, vagy bármi logikai bukfenc van, ossza meg velem a tudását, hogy némiképp okosodhassak.

Szerintem nem kis bölcsességet hordoz a közmondás, miszerint „fejétől bűzlik a hal”.

Nézzük meg ezt, miképpen hatja át mindennapi életünket, miképpen képes megmérgezni gondolkodásunkat, általános viselkedésünket.

Mindaz, amit bevezetőként leírtam legnagyobb hatással ott működik, ahol azzal a legtöbb ember találkozhat, ahonnan magatartási mintát vehet.

Az egyik legfrekventáltabb intézmény ebből a szempontból az állami televízió. Az, hogy a kereskedelmi televíziók megfelelnek-e a kulturális elvárásoknak, másodlagos kérdés. Ott, az államnak csak szélsőséges, különösen erkölcsromboló tartalmak esetében kötelessége beavatkozni szükség esetén, akár az adott csatorna betiltásával is.

A közpénzből fenntartott televízió esetén viszont, az alapvető emberi normák elvárása és minden körülmények közötti betartatása megkerülhetetlen, elengedhetetlen állami feladat.

Ebben az esetben nem történhet meg olyan gyomorforgató modortalanság a képernyőn, ami a „Ma Reggel” című műsorában ma reggel megtörtént. A műsor szerkezete szerint, aktuális napi kérdésekkel kapcsolatosan vendégeket hívnak, hogy egy-egy kérdésben kifejtsék véleményüket, válaszoljanak a riporterek kérdéseire. Ma reggel az egyik vendég Morvai Krisztina volt abból az apropóból, hogy a Jobbik köztársasági elnökjelöltként jelölte meg a maga részéről.

A riporterek, akiket szándékosan nem nevezek meg, feltették kérdéseiket, melyekre Krisztina válaszolt annak rendje szerint. Ennek alapján a nézőkben nem alakulhatott ki negatív kép sem Krisztináról, sem az őt jelölő Jobbik eszmerendszeréről.

Ekkor következtek, az akár provokatívnak is nevezhető kérdések. Tetszenek tudni, azok a kérdések, amelyekben már az elvárt válasz is benne foglaltatik.

Krisztina ezekre is tudott olyan válaszokat adni, amit a riporterek nem akartak hallani és leginkább azt nem akarták, hogy mi nézők hallhassuk.

Ekkor vált a riport gyomorforgatóan modortalanná, az intelligencia, az európai kultúra, az általános emberi kapcsolatokban kötelező alapnormák sárba tiprásává. Elhangzott egy kérdés, elkezdődött a válasz és a Krisztinával szemben álló három „úriember” szavalókórusként, fennhangon ordította a saját szívbéli válaszát, mint ha a kérdést nekik tették volna fel. Ez bőven megér egy fegyelmit. Ekkora bunkóság egy állami TV-ben, nem megengedhető!

Távolról sem állítom, hogy egy riporternek nem lehet saját véleménye. Azt sem, hogy egy beszélgetésben nem képviselheti teljes erővel a csatornája álláspontját. Azt viszont meggyőződésből állítom, hogy semmilyen ideológiai, politikai irányultság soha, sehol, senkit nem ment fel az alapvető társalgási normák követelményei, szabályai alól. Senkit nem húzhat le az őserdei majomcsapat szintjére, ahol a leghangosabban kiabálóra figyelnek a legjobban.

Csoda-e, ha a parlamentben a T. képviselők beleordítoznak egymás felszólalásaiba? Csoda-e, ha az iskolában a diákok belekiabálnak az órába, vagy egymás feleletébe? Semmi csoda nincsen ebben. Követik a milliók elé állított mintákat és ez a tűrhetetlenül szégyenletes valóság. Mindenütt, így a tv képernyőjén is van helye a vitának, eszmecserének, de semmiképpen sem ilyen alpári módon.

A magam személyében elvárom, és szerintem sok millió másik magyar is elvárja, hogy neveletlen embereket ne tegyenek a kirakatba. Engem az anyanyelv megtanulásával egyszerre, kétéves koromtól kezdve tanítottak arra, hogy mások mondatába beleszólni neveletlen, modortalan dolog. Én megtanultam, noha nem végeztem média szakot, sem más hasonlót.

Azoktól, akik egy ország nyilvánossága elé kiállnak, mindenképpen elvárható ennek az alapnormának az ismerete és megtartása, hogy ne rombolják szereplésükkel egy ország intelligenciáját.

Hogy hová tűnt az alapvető intelligencia? Én erre azt válaszolom, hogy az adott "riporterek" esetében sehová, mert nem is volt. Az ilyen ostoba bértollnokok, akiket én sem szeretnék megnevezni, (nehogy Veres Jenő a Népszavától és Balogh Ákos Gergely a Mandiner.hu-tól, valamint Obersovszky Péter kellemetlenül érezzék magukat) csak akkor tűnnek intelligensnek, amikor liberálisok, zsidók, magyargyűlölők a kérdezettek.

Béla Lászlónak nagyon jó meglátása, hogy ezzel az illetlenséggel nevelik bunkóvá a társadalom befolyásolható részét, de van ennek egy áttételes, "mélyebb" üzenete is. Név szerint az, hogy aki "náci, fasiszta", annak egyszerűen nem szabad hagyni, hogy kifejthesse véleményét. Ennek oka nem csak az, hogy a zsidók félnek az igazság kimondásától, főleg, ha az milliók füle hallatára, a tévében, Uram bocsáss, élő adásban történik, hanem az, hogy az ilyen példákból tanulva az átlagember egy vita során ugyanúgy nem fogja hagyni, hogy egy általa "nácinak" tartott egyén elmondja - amúgy ésszerű - érveit. Ezzel a széles néptömegekben gyakorlatilag egy - az immunrendszerhez hasonlatos - védekezési képességet fejlesztenek ki a rendszerbe nem illő eszmékkel szemben. Jól tetten érhető ez a jelenség, amikor az antifák utcai megmozdulásaik során üveges tekintettel lóbálják "NÁCIK HAZA" felirataikat, miközben szünet nélkül a táblán lévő feliratot üvöltözik a világ felé. Az ilyen emberek - bár azt hiszik - egyáltalán nem tudják, hogy mi az a náci, vagy akár mi az a nemzeti felfogású. Az ilyen reakciók kifejlesztésével gyakorlatilag lehetetlenné teszik az ő általuk náci gyűlölet-propagandának nevezett nemzeti gondolat befogadását a társadalom széles tömegei számára. Anélkül, hogy ezek az emberek észrevennék, valójában bennük fortyog az a vak, értelmetlen gyűlölet, amit szerintük mi, nemzetiek érzünk mindenki más iránt.

Sokszor még én is ledöbbenek azon, hogy a zsidó propaganda mennyire kifinomult, milyen tökéletesen megtervezett, megszervezett dolog, amikor rájövök ezekre az összefüggésekre, és ezeknek a módszereknek a működési mechanizmusára.

Engedjék meg, hogy tegyek egy kis kitérőt. A minap néztem - ameddig bírtam idegekkel - a National Geographic csatornán (inkább kanálison) egy műsort, mely több részen át mutatja be a "nácik" hatalomra kerülésének mikéntjét, történetét, az akkori német belpolitikai eseményeket. És újfent - bár naivan - meglepődtem azon, hogy gyakorlatilag a műsor minden pillanatában, folyamatosan, és a legprimitívebb módszerekkel próbálják lejáratni Hitlert, és a nemzetiszocializmus eszmerendszerét.
Az egyik jelenetben éppen arról volt szó, hogy Hitlerék több választáson is "elbuktak", tehát nem jutottak teljes hatalomhoz, vagy épp nem értek el olyan eredményeket, amilyet szerettek volna. Ekkor a narrátor a következő megjegyzést tette:
"Hitlernek nem voltak következetes gondolatai és elvei, egyszerűen egy veszélyes őrült volt."
Igen, ez kell a népnek, így néz ki a független történelemtanítás! Jól illeszkedik azon gusztustalan támadások, és hiteltelenítési próbálkozások sorába, miszerint Hitlernek egy heréje volt, szövetkezett a Sátánnal, az ufókkal, buzi, valamint pedofil volt, és még sorolhatnám. (Nem akarok hosszú fejtegetésekbe bocsátkozni, így csak annyit, hogy ha nem voltak következetes gondolatai, elvei, akkor mi van a Mein Kampf-ban? Tudom, kedves cionista műsorszerkesztő, arra alapozol, hogy úgysem fogja a nézőid 99,99%-a elolvasni a Mein Kampf-ot, hogy aztán joggal megcáfolhasson.)

Na, de térjünk vissza Morvai Krisztina és a tévés médiahiénák esetéhez! A riportalany nyugodtan, higgadtan kezelte a helyzetet, intelligens ember módjára, ahogy az tőle elvárható volt. Viszont amikor az ilyen műsorokba meghívják a nemzet érdekeit képviselő politikusokat, hazafikat és honleányokat, mindig hiányolok tőlük egy reakciót magára a kérdezők primitívségére. Félreértés ne essék, tapintatlanságra nem tapintatlanság a gyógyír, hanem a megszégyenítő, a zsidóbérenc médiabohócok arca elé tükröt tartó válaszadás. Kérném a Jobbik képviselőit, pártvezetőit, az EU-parlament magyar delegáltjait, és az összes magunkfajta nemzeti érzelmű mindenkori riportalanyt, próbálják meg a következőt, garantálom, a hatás nem marad el:
Mikor odaállnak a - fizikailag, a stúdió elrendezése alapján is a kivégzőosztag és a halálra ítélt viszonyát sejtető - kérdezők elé, ne tegyenek semmi különöset mindaddig, amíg kezdetét nem veszi a kíméletlen, és provokatív "kérdés-sortűz". A magyarázkodásra, meghátrálásra éhező, állatként egymást, és főként a riportalanyt túlkiabáló "kérdezőosztag" egészen biztosan kizökken, ha a felfűtött hangulatot egy hosszú, nyugodt tekintettel egybekötött hallgatással töri meg a riportalany. A kérdezők rövid szünet után meg fogják ismételni kérdéseiket, de hamar elhal lelkesedésük a magyarázkodás hiányát hallva, határozottságuk értetlenségbe csap át. Mikor már eléggé hosszúnak érzik az eltelt hangtalan pillanatokat, szabályszerűen, de határozottan kérjenek engedélyt a "műsorvezető úrtól" a válaszadásra, majd utaljanak arra, hogy mivel eleddig nem hagyták, hogy válaszoljon, gondolták, megkérdezik, hogy egyáltalán szabad-e. Ezen kívül meg lehet említeni a nyilvánvalót, miszerint a riportalany eddig mindig hagyta a kérdezőket, hogy befejezzék mondanivalójukat, szeretné, ha ő is kiérdemelhetné ugyanezt a bánásmódot.

Már előre tudom, hogy azonnal jönnek majd a hozzászólások, miszerint "gyengeségre buzdítom" a médiába lejáratás céljából meghívott nemzettársaimat, de természetesen nem ez a szándékom! Ellenkezőleg, egy ilyen esetben a bunkó, az alapvető illemet szelektíven, kizárólag a magukfajtákkal szemben gyakorló médiaszemélyiségek csúnya, ország-világ előtti pofára esésre számíthatnak, amit nem akarnak majd újból és újból megismételni. Ennek az lesz az eredménye, hogy ha nem is válik belőlük az illemtan mintapéldánya egy nemzeti érzelművel szemben, de műsorról műsorra több és több idő jut majd a magyar gondolatok kifejtésére. Erre hosszabb távon vagy úgy fog reagálni a zsidó média, hogy nem hívja meg az egyre inkább támadhatatlan, és borzasztó nehezen kikezdhető, a műsorokban is láthatóan intelligens, ezáltal számára kellemetlenné váló nemzetieket, (amit a média függetlenségének illúzióját fenntartandó nem tehet meg csak úgy) vagy gyorsan kitalál valami még gusztustalanabb módszert, mellyel remélhetőleg előbb, vagy utóbb méginkább lejáratja magát.
Csak és kizárólag ezen, és más módszerek bevetésével érhető el, hogy a médiazsidók lejáratási taktikái minél inkább visszafelé süljenek el.

Most már csak annyi maradt hátra, hogy a magyar nemzetet akár a médiában, akár a politikában, akár a mindennapokban képviselő és építő nemzettársaimnak azt üzenjem:

Kitartás a végső győzelemig!
AntiKommunista-47