Az elmúlt 3 hónap során két családtagomat rabolták ki fényes nappal, sógornőm füléből arany fülbevalót téptek ki. Anyósom nyakából - aki 66 éves és éppen munkába tartott - miközben a kora reggeli órákban három cigány körülállta, az arany nyakláncát cibálták le.

Szégyenletes, hogy az utasok egyik esetben sem akartak tudomást venni az esetről, anyósom a munkahelyéig zokogva utazott tovább, a nyakán 4 cm-es horzsolt sérüléssel. Most ott tartanak, hogy nem mernek ékszert, órát hordani, még bizsut sem, mert attól tartanak, hogy újból "felhívják magukra a figyelmet". Elhiszem, hogy mindenki félti a saját bőrét, de én nő létemre biztos, hogy képtelen lennék ezeket szó nélkül végignézni. Tudatosítani kéne az emberekben az önvédelemhez való jogot és azt, hogy segítsék egymást a bajban, ne féljenek.

Sajnos, ma az terjedt el cigány körökben a magyarokról, hogy nem szólnak vissza, nem ütnek vissza, szabad prédák.
Másfél éves a gyermekünk, de már most azért spórolunk a férjemmel, hogy még véletlenül se állami óvodába, iskolába kerüljön majd, hiába fizetünk havonta 200 ezer forint adót az államnak, de ezzel is valamennyire megóvjuk majd a cigányterrortól.

Tisztelettel:

Kapcsolódó:

- Cigányterror a fővárosi 1-es villamoson

- Olvasónk tapasztalata a miskolci cigányok utazási moráljáról