Miközben ezek nulla forintért utaztak úgy, hogy a következő buszmegállóban a magyar kismama, a kenguruban ülő gyermekével nem fért fel, mert még azért 6-8 cigány csak feltolta magát. Ez volt aznap az utolsó busz Miskolcra a Mályi-tóról, ami 19:00-kor indult. Leégett kuplunggal mentünk, mert a sok büdös cigánytól túlterhelt volt a busz. Nem baj, a lényeg, a "tezsvírem" rajta legyen.

Tőlem persze csuklás nélkül elvette a buszsofőr a jegy árát. Majd a leégett kuplung füstje miatt mindenki ordítozott, hogy tűz van, itt fogunk meghalni. Na, megálltunk. Leszálltak. Eloszlott a füst, ezek visszaszálltak. Mert persze, ha a tűznek titulált füsttől fulladnak meg, az a baj, ha nem viszi el a busz őket a Búza-térre, akkor az a baj.

Önök nem tudják, milyen volt átélni az utazást, egy cigányokkal túlterhelt buszon, ahol ordítanak, mint a sakál és a buszvezetőt akarják megölni. Most fogtam fel, hogy az én országomban én vagyok a kisebbség és rettegnem kell. Milyen dolog az, hogy székely vérrel az ereimben, lesütött szemmel, megalázkodva kell élnem itt, Miskolcon?

Üdvözlettel:

az egyik miskolci "kisebbségi"