“Mondtam én, hogy vannak itt fiatalok” - mondta a rendezvény egyik résztvevője egy másiknak, miközben az Index tudósítójának a hátát veregette és valóban, túl sok más fiatalt nem láthatott, ha körbenézett, túlnyomó többségében nyugdíjas korúak jelentek meg, illetve például Vágó István.

Ki hívta meg ebbe a műsorba?

Vágó: Barátom, Gréczy Zsolt (a Demokraták műsorvezetője). Én a Magyar Demokratikus Charta belső magjához tartozom, és bevallom, elkötelezett gyurcsányista vagyok. A volt miniszterelnökről azt gondolom, hogy méltatlanul üldözték el, mert ő egy rendkívül rátermett, demokrata politikus, aki egy előre megfontolt, kettős – külső és belső – karaktergyilkosság áldozata. Zsolt tudja ezt rólam, és ő kért fel ebbe a műsorba. Ez egy politikai „coming out” a részemről, mert képernyős szereplőként rólam nemigen lehetett tudni, hogy egyébként hogyan gondolkodom politikai kérdésekről.

(...)

Milyen viszony fűzi Önt Gyurcsány Ferenchez?

Vágó: Találkoztunk már és többször beszélgettünk, de nem állunk mindennapi kapcsolatban. Amikor például a Charta megszervezte az országértékelő beszédét, bent voltunk nála az irodájában, hogy megbeszéljük vele, mit várunk tőle. Ezzel telt el másfél óra. Mit gondol, ebből mennyit beszélt Gyurcsány? Öt percet, a többit mi, ő meg figyelt és jegyzetelt. Ilyen a viszonyunk.

(...)

Komolyan gondolja, hogy a baloldalon nincs más ember, akit vezetőnek választhatnának, akire rá lehetne bízni a kormányzást, csak Gyurcsány Ferenc?

Vágó: Most nyilván Bajnaira gondol. Bajnait pont ugyanúgy akarták ellehetetleníteni, mint Gyurcsányt, amíg be nem jelentette, hogy nem indul a 2010-es választáson, és akkor elhallgattak. Most megint ráálltak, miután kiszivárgott, hogy egy olajfa-szerű koalícióban gondolkodhat. Akkor is megpróbálták kicsinálni a „libaüggyel”, most is elővették ezt a történetet, holott ebben már több jogerős bírósági felmentés született. Szerintem Gyurcsány Ferenc hazánk fejlődésére vonatkozó elképzelése az, amire ennek az országnak szüksége van. De ha megcsinálja a Demokratikus Koalíciót pártnak, akkor szerintem is együtt kell működnie Bajnaival, az MSZP-vel, és mindazokkal, akik ennek a demokratikus mércének megfelelnek.

De félreértés ne essék, nem kell ennek az oldalnak mindenáron győzni 2014-ben, vigyék csak el a balhét most ők, hozzák helyre most ők azt, amit elszúrtak, nem kell megint a másik oldalnak az ő szennyesüket kimosni. Sőt, talán az sem baj, ha a Jobbik nyer legközelebb, mert ennek az országnak, úgy tűnik, megint meg kell tapasztalnia, mit hozhat a szélsőjobb, hogy utána fel tudjon állni, és meg tudjon tisztulni.

(...)

Évtizedekig egy olyan mindent tudó embernek mutatta magát, aki képes felülről nézni a világ történéseit. Nem foglalkoztatja az a kérdés, hogy mit gondolnak majd a nézők a politizáló Vágó Istvánról?

Vágó: Dehogynem, de A Legyen Ön is milliomos!-ban véget ért az én jóságos tanár bácsi-szerepem, ott egy kegyetlen, szadista vallatót kellett alakítanom. Akkor hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy a nézők egy nagy csoportja elfordul tőlem. Persze a politika egy kicsit más. Én megpróbálom a saját világlátásom szerinti lehető legtisztességesebb és legracionálisabb álláspontot képviselni, és azt gondolom, hogy aki engem ezért elítél, annak nem kell, hogy tetsszem. Engem például a nácik bátran gyűlöljenek, az nekem nem fáj, sőt megtiszteltetés.

Mars vissza a helyedre!