Bornai Tibort - aki a Wikipédia szerint egy KFT nevű együttes szerzője és billentyűs-énekese volt - az zavarja, hogy "a közszolgálati televízió már egy jó ideje a Trianon előtti Magyarországra kiterjedően jósolja meg a másnapi időjárást". Mert "vajon hogy esne, ha a szlovákok, a horvátok, vagy a románok úgy beszélnének állami televíziójukban a mai Magyarország egyes részeiről, mintha azok hozzájuk tartoznának. Rosszul. Rosszul esne" - írja ez a beteg lelkű, nyomorult zsidó.

Akinek, hogy ha egy leheletnyi magyar érzés szorult volna belé valamilyen véletlen folytán, az esne rosszul, hogy a szlovákok, románok nem feltételes módban, hanem tényleg úgy beszélnek Magyarország egyes részeiről, mintha az az övéik volnának.  Így lesz Kolozsvárból Cluj és Pozsonyból Bratislava. És így lett kis híján Debrecenből Debretin, Makóból Macau és Szegedből Seghedin. Bornai persze azt sem bánta volna, még örült volna is, hogy a szegény románok egy kicsit megkönnyebbültek, s nagyobb jutott nekik ebből az általuk és Bornai által egyként gyűlölt országból.

Mert Bornai nem annak örül, hogy a sok nemzetellenes intézkedés közé becsúszik egy-két örvendetes és régóta kívánatos változás, s a tévénézőknek legalább ilyenkor eszükbe jutnak idegen megszállás alatt sínylődő testvérei, az, hogy közös hazánk volt egykoron, s reméljük, egyszer majd ismét lesz; a Bornai fajtársainak köszönhetően a gúnyhatáron túl élő magyarok pedig - akik közül, különösen a szórványban, sokan a beolvadás, a megszűnés határán vannak - esetleg könnyes mosollyal látják, hogy lám, mégsem felejtették el őket Budapesten, gondolnak rájuk, számon tartják az ezeréves hazát, ráadásul nem a bukaresti tévéből kell megnézniük az időjárás-jelentést, hanem az anyanyelvükön hallhatják azt...

Nem, Bornai nem örül, hanem blogbejegyzést ír ellene (amit az Index persze címlapon reklámoz), amiben felteszi a kérdést, mi lenne, ha a románok és a szlovákok ugyanígy emlegetnének bizonyos magyar területeket - azokon kívül persze, amit elloptak már. Milyen párhuzam ez, te utolsó zsidó patkány?! - kérdezheti joggal az olvasó, azon morfondírozva, mi vajon mely román vagy "szlovák" területeket szálltuk meg, mely iránt ők nosztalgiáznának, s melynek őslakosainak bemondanák az időjárást...

Sőt Bornai abban reménykedik, hogy "talán nem veszik észre, hogy Felvidék-ezünk, meg Délvidék-ezünk"... Hogy még van pofája számon tartani a rohadt, náci magyarnak azt, ami ezer éven át az övé volt, s ahol vérei milliós számban élnek, ugyebár... Miért nem nevezi inkább Romániának Székelyföldet, s Szlovákiának a Csallóközt...

Mert ha észreveszik, "ők is elkezdenék csinálni"  - vajon mely területekkel? Nem érdekes az újabb baromság tarthatatlansága, hiszen már rá is tértünk a lényegre: a felvidékezést terrorizmus követné, majd jönnének a békefenntartók, "senki ne áltassa magát".

Kár, hogy Bornai a végén már nem volt őszinte, kár, hogy az időjárás megbízhatatlanságával járta le bejegyzését, nem azzal, amit valójában gondol: hogy bárcsak megdöglene már az összes "magyarul beszélő román, szlovák, szerb", az összes többi "határontúli", akkor nem lennének már ilyen problémák, hogy esetleg megsértjük a szegény megszállókat, akik területünk 2/3-át ellopták, és ezért igen érzékeny a lelkiviláguk...

És persze az lenne a legbiztosabb, ha megdöglene az összes nagymagyar is, akik itthon örvendeznek az ilyen szélsőséges időjárásjelentéseknek, így megszűnne az összes többi probléma is. Például nem tüntetne senki a maradék ország felvásárlása ellen, s a kis Bornai-unoka már felháborodva mondaná a padtársának pár évtized múlva: "Képzeld, a Marci még mindig úgy beszél földrajz órán Új-Izraelről és Judapestről, mintha még mindig Magyarország meg Budapest lenne a neve, mint a XXI. század elején... Nem gondol arra, hogy megsértheti a szegény izraeli telepeseket, hiszen nem volt elég az, hogy a huszadik században olyan csúnyán kiirtották őket - minket?!..."

(Kuruc.info)