Román soviniszták támadtak a Hatvannégy Vármegye ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjaira péntek éjjel Kolozsvárott, köztük Gyökös Gergő Ferenc kolozsvári HVIM-tagra, Lokodi Ferenc Atillára, a HVIM alelnökére és a mozgalom egy fiatal tagjára, aki épp aznap, augusztus 8-án töltötte be 18. életévét.
A fiatalok a Magyarok Világszövetsége által rendezett Ifjúsági és Demográfiai Kongresszuson vettek részt. Augusztus 8-án este a vármegyések Lokodi Ferenc Atillát fogadták, majd gyűlést tartottak Kolozsvár belvárosában, ezt követően a legközelebbi taxiállomásról indultak volna vissza szállásukra. A Klinikák (románul Clinicii) utca vége felé felfigyeltek egy kocsmára, amely előtt egy erősen tudatmódosult állapotban levő oláh csoport ácsorgott és szemlátomást nem tetszett nekik a mellettük elhaladó fiatalok magyar anyanyelve és a HVIM-et hirdető Magyar Ellenállás felső. Az alábbiakban Lokodi Ferenc Atilla beszámolója az atrocitásról:
„Jó hangulatban, a Magyar Szigeten átélt élményeket taglalva indultunk vissza a belvárosból a Hajnal negyedben található szállásunkra, amikor egyik testvérünk arra figyelt fel, hogy a Gazatte nevű bár előtt álló 25-30 főnyi társaságból kivált egy pár alak és utánunk eredt. Egyáltalán nem törődtünk velük, hiszen a Mátyás téren is láttunk hasonló állapotban leledző egyéneket, akik egyszerűen tovahaladtak mellettünk. Már a taxiállomásnál voltunk, amikor a mögöttünk mindaddig lődörgő bandát vezető két alak sunyi módon, hátulról rárontott a kissé visszamaradt Gyökös Gergőre, akit rugdosni, ütlegelni kezdtek, maradandó sérüléseket okozva az arcán, csak alig tudott eljutni a legközelebbi taxiig. Mielőtt még a segítségére lehettünk volna odaért a kocsma előtt ácsorgó csürhe. Gergőt bemenekítettük a kocsiba, a többszörös túlerőben a taxi ajtaját kezdték feszegetni, miközben habzó szájjal üvöltözték a magyarellenes, trágár szitkokat.
A téren egy rendőr sem volt látható, annál több volt viszont másnap este, amikor immár jobban felszerelkezve, felkészülten indultunk vissza a brutalitás helyszínére. Az általunk megjegyzett alakokat viszont nem találtuk sem a tett helyszínén sem pedig más szórakozóhelyeken, azonban ami késik nem múlik, az ilyesfajta magyarságunk nyakára telepített vérszívó gazemberek sorsát semmiképp sem bízzuk a véletlenre.
Magyar érdekvédelem és felelős anyaországi képviselet hiányában nem marad más választásunk mint megszervezni saját, jól felkészült önvédelmi egységeinket a mindennapossá vált magyarellenes soviniszta terror ellen, mielőtt még odáig fajulna a helyzet, hogy saját lakhelyeinkről is elűzzenek.”
(Szent Korona Rádió)
A fiatalok a Magyarok Világszövetsége által rendezett Ifjúsági és Demográfiai Kongresszuson vettek részt. Augusztus 8-án este a vármegyések Lokodi Ferenc Atillát fogadták, majd gyűlést tartottak Kolozsvár belvárosában, ezt követően a legközelebbi taxiállomásról indultak volna vissza szállásukra. A Klinikák (románul Clinicii) utca vége felé felfigyeltek egy kocsmára, amely előtt egy erősen tudatmódosult állapotban levő oláh csoport ácsorgott és szemlátomást nem tetszett nekik a mellettük elhaladó fiatalok magyar anyanyelve és a HVIM-et hirdető Magyar Ellenállás felső. Az alábbiakban Lokodi Ferenc Atilla beszámolója az atrocitásról:
„Jó hangulatban, a Magyar Szigeten átélt élményeket taglalva indultunk vissza a belvárosból a Hajnal negyedben található szállásunkra, amikor egyik testvérünk arra figyelt fel, hogy a Gazatte nevű bár előtt álló 25-30 főnyi társaságból kivált egy pár alak és utánunk eredt. Egyáltalán nem törődtünk velük, hiszen a Mátyás téren is láttunk hasonló állapotban leledző egyéneket, akik egyszerűen tovahaladtak mellettünk. Már a taxiállomásnál voltunk, amikor a mögöttünk mindaddig lődörgő bandát vezető két alak sunyi módon, hátulról rárontott a kissé visszamaradt Gyökös Gergőre, akit rugdosni, ütlegelni kezdtek, maradandó sérüléseket okozva az arcán, csak alig tudott eljutni a legközelebbi taxiig. Mielőtt még a segítségére lehettünk volna odaért a kocsma előtt ácsorgó csürhe. Gergőt bemenekítettük a kocsiba, a többszörös túlerőben a taxi ajtaját kezdték feszegetni, miközben habzó szájjal üvöltözték a magyarellenes, trágár szitkokat.
A téren egy rendőr sem volt látható, annál több volt viszont másnap este, amikor immár jobban felszerelkezve, felkészülten indultunk vissza a brutalitás helyszínére. Az általunk megjegyzett alakokat viszont nem találtuk sem a tett helyszínén sem pedig más szórakozóhelyeken, azonban ami késik nem múlik, az ilyesfajta magyarságunk nyakára telepített vérszívó gazemberek sorsát semmiképp sem bízzuk a véletlenre.
Magyar érdekvédelem és felelős anyaországi képviselet hiányában nem marad más választásunk mint megszervezni saját, jól felkészült önvédelmi egységeinket a mindennapossá vált magyarellenes soviniszta terror ellen, mielőtt még odáig fajulna a helyzet, hogy saját lakhelyeinkről is elűzzenek.”
(Szent Korona Rádió)
