O. Cs: - Ebben az ólban hány liba van?
Takács Sándorné: - Kettőszáz.
O. Cs :- Következik az újabb liba a tömőgépre. Milyen hangja van a libának ilyenkor? Egyáltalán van valami hangja?
T. S.-né: - Egyáltalán nem, nem tiltakozik olyan nagyon.
O. Cs: - A libának azért lemegy a torkán vagy a gigáján ez a cső...
T. S.-né: - Ez hajlékony gumicső, nem sérti fel a libát, szépen le van köszörülve a vége. Ezt a liba két nap alatt megszokja, kitágul annyira a nyelőcsöve, hogy nagyon könnyen egyszerűen lemegy a torkán. Itt be van állítva a gépen, hogy mennyit kapjon, és akkor folyamatosan van terhelve a liba.
O. Cs: - Mit kapnak, mi van ebben a gépben?
T.S.-né:- Kukorica, táp, szója, borsó.
O. Cs:- Ahogy itt látom, a libák szépen sorban, sorsukba beletörődve várakoznak, nagyon nem tiltakoznak...
T Sné:- Igen, pár nap alatt megszokják a libák a tömést.

Gergely Zsófia, a Négy Mancs Alapítvány budapesti programvezetője:

- Ez nagyon-nagyon valós probléma és nagyon-nagyon aktuális probléma. A gépi, nagyüzemi kényszertömés hihetetlen szenvedést okoz az állatoknak.
Az EU-nak is van egy elvárása a Magyarországgal szemben, mégpedig az, hogy a kényszertömés gyakorlatát tiltsa meg. És helyette alternatív gazdálkodási módszerekben segítsük a gazdákat, a gazdálkodókat.

Bárány László, a Baromfi Terméktanács elnöke:

- Itt egy jól átgondolt, előre kifundált lejárató kampány van, aminek az a célja, hogy a magyar hízottmáj-termelés a lehető legrövidebb időn belül szűnjön meg. Nem számolva annak sem a gasztronómiai következményeivel, sem a munkahelyek, és a a vidéken élő emberek megélhetésével, tehát semmiféle gazdasági következmény nem számít. Lényeg az, hogy itt van egy ország, történelme során számtalanszor bebizonyosodott , hogy ezekkel a magyarokkal el lehet bánni, ezek érdekvédelme és érdekérvényesítő képessége gyenge lábakon áll, nosza támadjuk meg, és vegyük el azt, amijük van, majd mi használjuk.

Gergely Zsófia:- Mi bűnbakként vagyunk feltüntetve, azért ez nonszensz, hogy három lány a budapesti irodából ilyen sikereket érjen el.

Riporter:- Még akkor is megéri kitartani emellett a vélemény mellett, hogy ha ennek a kampánynak a hozadékaként tenyésztők százai kerülnek nehéz helyzetbe, vagy jutnak munkanélküli sorsra?

G Zs:- Tenyésztők százai nem fognak nehéz helyzetbe kerülni, együttműködést kínáltunk, tehát nem akarunk ellehetetleníteni családokat, embereket, tömőket.
Azt akarjuk(!), azt szeretnénk elérni, hogy az állatvédelem és az emberek védelme az összhangban valósuljon meg.

Szivák Sándor:- Berekböszörményben lakok, kettőszáznegyven libával foglalkozok. Már tizenöt éve tömöm és nem értek egyet azzal, hogy a libatömést állatkínzásnak veszik. Mikor megtömöm a libát, még elmegyen, és csapkodja a szárnyát. Örül, hogy megkapta a kajáját, és evvel tudja fejleszteni tovább magát.

Takács Sándor:- Nem tudjuk a libát rákényszeríteni arra, hogy túltömjük, mert az a mi zsebünkön csapódik le, mert nem fog emészteni, meg fog dögleni. Hát azért saját magamnak ellensége nem vagyok.

Juhász Sándorné:- Tizennyolc éve tömünk libát. Ha annyira tudja ez a Négy Mancs, hogy ez fáj a libának, meg ezt nem lehet csinálni, akkor ajánljon helyette reális, normális munkahelyet! Tizenötezer embernek! Hol van embervédő egyesület? Egyáltalán nem kínozzuk, sőt, úgy gondozzuk, mint a gyerekünket.

Szivák Sándor:- Mivelhogy a magyarok adják a libamájnak az Európai Unióba a nyolcvan százalékát, ez valakinek érdekében áll, hogy megszüntesse.