A módosítás kompatibilis a Szlovák Köztársaság kisebbségi keretegyezményben, valamint a regionális vagy kisebbségi nyelvek chartájában rögzített kötelezettségeivel is – tette hozzá a nagykorúságát még el sem ért bábállam magyarországi nagykövete. A törvény előkészítése már 2008-ban elkezdődött, ezért a nagykövet véleménye szerint semmiképpen sem tekinthető úgy, hogy azt célzatosan időzítették volna. Kitért arra is, hogy a „sokat vitatott büntetések” szabályozása a főbiztos szerint szintén összhangban van a nemzetközi standarddal, de Vollebaek körültekintő alkalmazást javasolt. Kérdés, ki mit ért „körültekintő” alkalmazáson?

Peter Weiss elmondta, hogy szeptember 7-re szakértői egyeztetést hívtak össze Pozsonyban, amelyre meghívást kaptak a kisebbségügyi főbiztos szakértői. Kitért arra is, hogy augusztus 28-án ülésezett szlovák kormány nemzetiségi, kisebbségügyi tanácsa, amelyre szakértőket is meghívtak. Kijelentette, hogy a magyar kisebbség kivételével minden más kisebbség képviselője támogatta a törvénymódosítást és a végrehajtási terveket.  Kérdésre azt mondta, a törvény azért nem vonatkozik a cseh nyelvre, mert az a szlovákok számára érthető. Magyarán, kifejezetten diszkriminatív jogszabályt léptetnek életbe, ám ez senkit sem zavar, az ilyen esetben rikácsolva rettegők közül. Ezt is megjegyeztük...

Megfogalmazása szerint a törvény csak a közélet bizonyos területeire vonatkozik és nem érinti az emberek közötti magántermészetű érintkezést. Azt mondta, hogy a törvény nem szabályozza a nyelvhasználatot a nyilvános gyűléseken, az istentiszteleteken, az idegen nyelvű sajtóban, a cégnevekben, a védett márkákban és elnevezésekben illetve az internetes közleményekben sem. Mekkora nagylelkűség, mindjárt elsírom magam...

Hangsúlyozta, hogy a törvényben foglalt szankciók preventív jellegűek, a törvénynek „semmi esetre sem célja, hogy büntesse” valamely kisebbséghez tartozó szlovák állampolgárokkal. Kijelentette, hogy aki megsérti a törvényt „lehetőséget kap a javításra, anélkül, hogy pénzügyi szankcióval sújtanák”. Mégis, hogy kap lehetőséget javításra? Esküt tesz a bíróságon, hogy soha többet nem szólal meg magyarul? Átírja szlovákra ősei sírkövén levő feliratokat?

Ezt a nagykövet nem fejtette ki. Azt viszont elmondta, hogy a büntetéseket fokozatosan állapítják meg, tekintettel a cselekmény terjedelmére, következményére, időtartamára. Ez azért érdekes, ha egy tót állami intézményben , egy magyar elveszíti a türelmét valamilyen oknál fogva és káromkodik egyet magyarul, akkor mi van? A káromkodás hossza, időtartam alapján számláz majd a nyelvkommandó? Mennyibe kerül egy cifra, barokkos káromkodás és mennyit kóstál a sima „k..va anyád”?

Arra a kérdésre, hogy nem gondolja-e, hogy a nyelvtörvény és Sólyom László Szlovákiából való kitiltása súlyosan megsértette a szlovák-magyar alapszerződést, azt mondta, a szlovák kormány nem tervezi a dokumentum felülvizsgálatát. Bizony, nem is, hisz annak a papírfecninek a tartalmát, aminek az aláírásával ez a rablóelit elárulta felvidéki testvéreinket, már többszörösen megsértették. Pedig abban tényleg csak minimális követelte a budapesti áruló politikai vezetőség. Hozzátette, véleményük szerint éppen hogy hatékonyabban kellene az alapszerződés által biztosított eszközöket kihasználni, ahelyett, hogy egyes eseteket nemzetközi fórumok elé vinnének. Kijelentette, hogy az Európai Uniónak (EU) rengeteg problémával kell megküzdenie és „ha minden kisebb vagy nagyobb problémánkat az unió elé vinnénk”, az az EU-t „elfárasztaná” és úgy néznénk ki, mint két tagállam, amelyek nem képesek kezelni kétoldalú problémáikat. Na persze, ez elég átlátszó próbálkozás. Az Uniónak az a dolga, hogy belefáradjon az ilyen ügyek megoldásába, igaz, Szlotákiát és a cseheket úgy vették fel ebbe a globalista klubba, hogy a Benes-dekrétumok eltörléséről azok hallani sem akartak. Ezek után mit várunk mi, és mit vár az EU Szlotákiától? Egyáltalán, csodálkoznak azon, hogy idáig süllyedtek a tótok?

Arra a kérdésre, hogy emlékszik-e az elmúlt évekből olyan esetre, amikor Magyarország gerjesztett Szlovákiával szemben konfliktust, azt mondta, behatóan ismeri a két ország elmúlt húsz évének történetét és ha politikus lenne és nem diplomata, akkor hosszasan értekezhetne a konfliktusokról. Diplomataként azonban meghagyná a politikusoknak, hogy egymás között megbeszéljék, ki mennyire felelős a feszültségekért. Szépen körbeírta azt, hogy az egyszerű választ, hogy Magyarország nem hibás semmiért. Hacsak azért nem, sőt, ebben biztosan az, hogy gyáva, szolgalelkű módon húsz éve asszisztál minden magyarellenes cselekményhez, történjen az akár Budapesten, akár vidéken, akár a gúnyhatárainkon túl.

Tankokkal Pozsonyba! Mihamarabb!